Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Természettudomány - Fehér Béla: Turmalin kötőanyagú hidrotermás breccsa Miskolc-Bükkszentlászlóról
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 11—23. TURMALIN KÖTŐANYAGÚ HIDROTERMÁS BRECCSA MISKOLC-BÜKKSZENTLÁSZLÓRÓL Fehér Béla Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: Miskolc-Bükkszentlászló határában a középső-felső triász korú, alacsony fokozatú metamorfózison átesett, préselt riolittufát kvarc-földpát-telérek szelik át. Ezek a telérek bizonyos helyeken hidrotermás oldatok repesztő hatására összetöredeztek, breccsásodtak. A hirtelen nyomáscsökkenés következtében a meleg vizes oldatokból fekete, finomszemcsés turmalin vált ki, mely a breccsa kötőanyagául szolgál. A tanulmány ennek a turmalinnak a komplex ásványtani vizsgálatát mutatja be, mely az optikai jellemzőkön túlmenően részletes kristálykémiai (elektron-mikroszonda) és szerkezeti (röntgen-pordiífrakció) vizsgálatokat is tartalmaz. Ezek alapján megállapítható, hogy a breccsa kötőanyagát a turmalin-csoporton belül a sori ásványfaj képviseli, hasonlóan a már korábban innen leírt, fészkekben és erekben megjelenő, apró, oszlopos kristályokat alkotó turmalinhoz. Kulcsszavak: turmalin, sori, hidrotermás breccsa, Bagolyhegyi Metariolit Formáció, Miskolc-Bükkszentlászló BEVEZETÉS A Miskolc-Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt között elhelyezkedő terület több alkalommal került a nyersanyagkutatások fókuszába. Először 1955-ben folytattak légi gamma-méréseket a terület fölött egy sugárzóanyagkutatási projekt során, majd az anomália földi ellenőrzését 1956-ban végezték el. Megállapították, hogy az anomália triász savanyú vulkáni tufákba települt kvarcporfírok magas K-tartalmából származik. Az 1967—1969 között megismételt légi-spektrometriai mérések ugyancsak jelezték a korábbi anomáliákat, melyet gyenge urános karaktere miatt további kutatásra érdemesnek tartottak. Ekkor fedezték fel a Hősok-forrása völgyének elején a foszfatitos, mangán-oxidos, urántartalmú kőzetanyagot, maximálisan 0,08% urán-tartalommal (SZABÓ 2002). Ezeket a kutatásokat a pécsi székhelyű Mecseki Ércbányászati Vállalat végezte. 1965 és 1970 között a Magyar Állami Földtani Intézet által koordinált Ritkafémek Kutatási Program keretében, illetve 1984 és 1987 között az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszéke által vezetett OTKA kutatási projekt keretében került sor az előzőekben említett foszfatitos kőzet továbbkutatására, de most már berilliumra. Ennek eredményeként a metamorfizált riolittufában lévő fluorapatitos testekben átlagosan 421 ppm berillium-tartalmat mutattak ki (KUBOVICS et al. 1989; SZABÓ-VINCZE 2013). Az elmúlt években a Miskolci Egyetem által vezetett CriticEl (Kritikus Elemek) alapkutatási program keretében került sor a berillium-dúsulás újravizsgálatára, illetve ennek eredményeként felfedezett ritkaföldfém-anomália megkutatására (ZAJZON et al. 2014; NÉMETH et al. 2015). Bár ezekben a képződményekben a turmalin jelenléte már régóta ismert (SZENTPÉTERY 1931), ásványtani vizsgálatokat a fenti nyersanyag-kutatások során nem végeztek rajta. Korábban egyedül a kvarc - földpát-telérekben fészkeket és ereket alkotó turmalinról közölt vizsgálati eredményeket FEHÉR (1998—99). Jelen tanulmány a turmalin egy másik típusának, a breccsásodott kvarc-földpát-telérekben kötőanyagként megjelenő kifejlődésnek az ásványtani vizsgálatáról szól. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK, A VIZSGÁLT MINTÁK Az ásványtani vizsgálatokat a Miskolci Egyetem Ásványtani-Földtani Intézetében végeztük. Az optikai vizsgálatok Zeiss Axiolmager A2 típusú polarizációs mikroszkóppal készültek. Az ásványok kémiai összetételét JEOLJXA-8600 típusú elektron-mikroszondával határoztuk meg. A műszert hullámhossz-diszperzív üzemmódban működtettük, 15 kV gyorsítófeszültség és 20 nA mintaáram mellett. Felhasznált standardok: cirkon (Si), korund
