A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Borsod vármegye panteonja
Borsod vármegye panteonja 345 II. Lipót (1747—1792) bátyja, II. József halála után következett a trónon, mint a Habsburg-dinasztia legidősebb férfitagja. II. József egyetlen tollvonással csaknem valamennyi intézkedését visszavonta halálos ágyán, de öccsére így is sok feladat hárult, hogy a nemesi ellenállást megtörje. Az uralkodóház és a magyar nemesség végül kompromisszumot kötött, s Lipótot 1790. november 15-én Pozsonyban, hagyományos módon magyar királlyá koronázták. Portréján nem véledenül visel hangsúlyosan magyaros öltözetet, a bécsi magyar testőrség egyenruháját. Jobbjával egy kéziratos könyvre mutat, melynek bevésett sorai ugyan nem olvashatók, de a rendi alkotmány helyreállítására vonatkozó törvényekre, köztük pedig a Magyarország alkotmányos önállóságát kimondó törvénycikkre utalnak. Ezen engedmények megtétele árán kerülhetett csak sor a koronázásra, s így kapcsolódnak össze gondolatilag az asztalon fekvő uralkodói jelvények — a német-római császári korona mellé helyezett magyar korona — az előttük fekvő törvénykönyvvel. Testvérétől minden egyes nagymesteri címet továbbörökölt, melyek rendjelei — köszönhetően az e szempontból előnyösebb testtartásnak—az ő portréján különösképp dominálnak. Az előírásnak megfelelően baloldalon viselendő Szent István-rend nagykeresztjének csillaga fölött a Katonai Mária Terézia-rend nagykeresztjének csillaga ismerhető fel. Ez utóbbihoz tartozik a felsőtesten átvetett, a királyi ház színeit ismétlő rendjelszalag, mellyel a nyakban viselt aranygyapjas rendi jelvény simul össze. Képünk kapcsán érdemes kitérni arra, hogy a közhivatalok megrendelésére készített uralkodói képmásokat a festők hitelesített előképek alapján, bizonyos sablonok (test- és kéztartás, tárgyi kellékek) felhasználásával, sőt ezek variálásával állították elő. Ékes példa erre a II. Lipótot ábrázoló képünk, melynek „asztali csendélete” a zalai Megyeháza II. József-portréján tűnik fel. A nyitott könyv és a zsinóros fatokban lapuló uralkodói pecsét a zalai képen II. József rendeletéire hivatott utalni, míg a miskolci portrén épp az ezen intézkedésekkel gerjesztett feszültségeket elsimító II. Lipóti engedményekre. A képmás mindenben követi a Megyeháza Habsburg-portréinak sémáját, miszerint az ábrázolt háromnegyed alakban, illő és jellemző öltözetben, rendjeleinek felsorakoztatásával, asztalkára helyezett uralkodói attribútumaival együtt kerül megörökítésre. II. Józsefnek kivételesen tájba helyezett képmása után II. Lipót térdképe újra az uralkodói portrék megszokott közegében, épített környezetben bontakozik ki. Irodalom: Keresztesy 1943, 18; Kostyál 2001, 260. (kát. 4.) 1/5. Carl (Caspar) Bachmayr (1760-1805) (?): Sándor Lipót főherceg, nádor képmása olaj, vászon 134x93,5 cm; jelzés nélkül HÓM KGy Ltsz. 74.43. 7/5. Carl (Caspar) Bachmayr (1760-1805) (?): Portrait of archduke and palatine Alexander Leopold of Austria oil, canvas 134x93,5 cm; unsigned HOM KGy Ltsz. 74.43. 1/5. Carl (Caspar) Bachmayr (1760—1805) (?): Sándor Lipót főherceg, nádor képmása olaj, vászon 134x93,5 cm; jelzés nélkül HOM KGy Ltsz. 74.43. Sándor Lipót főherceget (1772—1795) pár nappal apja, II. Lipót megkoronázása előtt választották a magyar rendek az ország nádorává. Helytartóként apja mérsékelt és magyarbarát elvei, később bátyja, I. Ferenc keményebb, központosító politikája szerint kormányzott. Nemcsak apjának jutott igen rövid idő az uralkodásra, ő maga is csupán öt évet élt meg helytartóként. Mint műkedvelő pirotechnikust érte a tragikus halál. Az ábrázolt hangsúlyosan magyaros öltözetet, zsinóros díszű, kék—arany színű díszruhát, prémszegélyű mentét visel. Tekintete fiatal korát meghazudtolóan magabiztos, s a csípőre tett kéztartás is határozott
