A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - B. Hellebrandt Magdolna: Zökkenők a régészeti kutatásban
Zökkenők a régészeti kutatásban 219 35/1900.1-3), és ugyanazon Csányi kavicsbánya utóbb előkerült anyagát Abaújvár-Kenyhec lelőhely megnevezéssel, 46/1900.1-23 szám alatt. A harmadik tévedés az 1957-es kiadásban volt, amikor Szína falut Szin-nek írták (Hunyady 1957, 184). Hunyady lelőhelytérképén szerepel a 233. helyen Kenyhec, amelyet a térképen is jelölt. Az 1957-es felsorolásban már csehszlovákiai lelőhelyeként olvashatjuk (Hunyady 1957,198), de nem az eddig tárgyalt leletek alapján, hanem a kavicsbányából előkerült szórványos vaskés, vastöredékek, és kardpenge töredék miatt, melyeket Kassára vittek (kassai múzeumi leltári szám: 3804.3805.3807.4287). Láthatjuk, hogy a Csányi kavicsbányából termeltek kavicsot Szína, Abaújvár és Kenyhec lakói is, a leletek pedig részben Kassára, részben Budapestre kerültek, a bejelentők lakóhely megnevezésével. Nem kizárt, hogy más, környező falvak lakói is találtak itt tárgyakat, ezeket a lelőhelyeket is érdemes lenne revíziózni, egy temetőről van-e szó. Hunyady 1942-1944-ben megjelent munkája végén közölt térképen a 472-es Szína lelőhelyet a 312-es számú Muhitól kissé ENy-ra jelölte, ami sem Szína lelőhelynek nem felel meg — hiszen az a 233-as Kenyhec mellett van —, sem Szin falunak, ami a Bódva felső szakaszán, annak jobb oldali mellékvize, a Jósva patak északi oldalán települt és nem kelta lelőhely a fentiek következtében. K. Végh Katalin említette Szin lelőhelyet Hunyady 1957-es munkája alapján (K. Végh 1969, 77), és magam is hivatkoztam rá (B. Hhi.lebrandt 2004, 115; 2005, 325), de ez az adat téves, a lelőhely Abaújszina (Sena), illetve Abaújvár-Kenj'hec (Kechnec), Csányi homokbánya, mely ma Szlovákia része. A sírok és a leletanyag Az egész leletanyagról tehát három írásos forrásunk van: az egyik a leltárkönyvi bejegyzés, a másik a katalógus felsorolása, s a harmadik Hampel gyarapodási közlése. Mindamellett, hogy egy leletről van szó, az egyik helyenként többet írt, mint a másik. A katalógusban tételről tételre megtalálhatók az előkerült tárgyak leírásai, a római számmal jelzett sírok szerint, ahol tudták az összetartozást. A cserepeket egyenként leírták, bár a 13. tétel hiányzik (babona?). Mivel a katalógus leírása nem a leltárkönyv szerinti, feltételezhetjük, hogy volt egy másik lista, talán az átadás-átvételi, mely a katalógus alapjául szolgált. A leltárkönyvben az egyes tételek mellé odaírták a sírszámot I—IV-ig. A leletek összevontan szerepelnek a 3—4, 5—6 és a 12—20. sírok esetében. Hampel a sírokat a—e betűkkel különítette el. Összefoglalva az alábbi síregyütteseket ismerjük: Hampel a. = I. sír, leltárkönyvben 1. lelet: vas lándzsavég emberi csontokkal. Hampel b.= II. sír, leltárkönyvben 2. lelet: vasfibula, 3-4. bronzkarika, 5—6. bronz sodronydarabok. Hampel c. = III. sír, leltárkönyvben 7. lelet: vaskés, 8. vaslándzsa, 9. vasnyílhegy (ez Hampelnél lándzsavég). A leltárkönyv 10. tétele, a hálómintás cserép (3. kép 3.) valamint all. tétel, a kisebb töredék is sírmegjelölés nélküliek. A nagyobbik peremhossza 12,6 cm, a kisebb 4,5 x 5,8 cm-es. Mindkettő kézzel formált, külső felülete világossárga. Hampelnél az összes cserép a d. sírhoz tartozik. Hampel d. = IV. sír, leltárkönyvben 12—20. leletek: cserepek. A 12. kívül világosbarna, belül és a törésfelület szürke, kézzel formált, mérete 10 x 7,6 cm. 14. cserép, világosbarna, törésfelülete szürke, kézzel formált, pelyvás anyagú töredék, mérete 11 x 6,7 cm. 16. cserép, kívül világosbarna, alatta szürke, a törésfelület is. Átmérője 10,6 x 16,1 cm. 17. cserép, kívül-belül szürke, belső felületének szürke rétege alatt világosbarna. Falvastagsága 0,9 cm. Átmérője 8,2 x 6 cm. 19—20. Korongolt nagy edény sötétszürke színű, ívelő, összeillő nyakrészének két töredéke. Átmérőjük 8,8 x 11 cm, és 5,8 x 9,2 cm. Hampel e. = V. sír lehetett, a leltárkönyvben a 21—23. tételnek felel meg. Vas nyílhegy, vaskés és csonka vaszabla, amelyek az 1958-as revíziókor még megvoltak, az 1990- esnél már nem. Lehet, hogy elkorrodáltak. Hampel lovas sírnak írta, megemlítve, hogy a nyílhegy a lócsontok mellől került elő. A 22. tételként leírt kést a leltárkönyv népvándorlás korinak írja, de ez nem valószínű. VI. sírnak vehetjük a Szinához beleltározott 35/1900.1-3 vaskardot, kést és lándzsahegyet. Láthatjuk, hogy a hat sírból az I—II. lehetett csontvázas, a többi temetkezési módját nem ismerjük. A leletek közül a csontvázas sírból előkerült, jó megtartású vasfibula érdemel figyelmet (3. kép 2). Felsőhúros, lába visszahajlik a háthoz és pánttal fogja át. A fibula lába plasztikusan tagolt, egy díszített gomb van rajta. Tűtartója épp úgy díszített, mint a felsőmérai (Hunyady 1942—1944, 7. kép 6). Két darabra törve maradt meg. Hossza: 6,4 cm. A fibula hátának íve a láb felé kissé magasodik, a láb csak ott ér a háthoz, ahol átfogja. A hát nem vastagodik meg. A rugó két-két tekercselésű és kis ívű. Bújna A, — A, A, —B és B, A típuselemeiből áll össze, tehát a B,c és a B 2/C1 relatív kronológia alkalmazható rá (Bújna 2003, 96. 64. ábra). Köpűs vas nyílhegy volt a III. és IV. sírban, hosszuk 9,5 cm és 8,5 cm. Hasonlót találtak Kosdon (Márton 1934, 114—115. 8. kép 4), ahol a nyílhegy a koponya jobb oldalánál feküdt. Hunyady ezt a fajta nyílhegyet lándzsalevél formájúnak írta le, melynek a köpű közepe táján körgyűrűje van. Ilyen a Pilinyen előkerült darab, mely mintegy 8,1 cm hosszú (Hunyady 1942-1944, 120-121. Lili. llj. Valószínűnek tarthatjuk, hogy hasonló köpűs nyílhegy lehetett a Rezi-Rezicseri homokbánya régi anyagában megőrzött lándzsa alakú tárgy (Horváth 1987, 124. XXXIV. 11), mely ugyan 15,4 cm hosszú, de a köpűn a körgyűrű megvastagodása látszik. Körgyűrű nélküli, lándzsa alakú nyílhegyek voltak például a Horné Oresany lelőhelyen talált fegyverleletben, nagyságuk megközelítően 7 cm (Pif.ta 2007, 6. ábra 4—6).
