A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
Újabb késő neolitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 81 (12. kép 1) sárga festék maradványa mutatkozik, de a mintakincs nem kivehető. A késő neolitikus település korát illetően elmondható, hogy az emlékanyagában jelen van a tiszai kultúra klasszikus fázisában (Tisza II) megjelenő fekete sávos festés, de megfigyelhető a korai időszakban (Tisza I) jelentkező, edénytestet borító nyírfagyanta alkalmazása is. A karcolt mintakincs inkább korai, meandrikus jellegű. Az ovális edény már a kultúra klasszikus fázisához (Tisza II) köthető. A vörös—fehér festés teljesen hiányzik, nincsenek csőtalpas tálak sem. A bikónikus, kis csészék (Kalk:/. 1994, Abb. 10. 9, Abb. 12. 2) és a sárga festésmód használata alapján lengyeli hatásokkal is számolhatunk. A bemutatott leletanyag alapján a csőszhalmihoz és aszódihoz hasonlóan kevert emlékanyagot őrző lelőhelyről van szó, ahol egyelőre úgy tűnik, hogy túlsúlyban vannak a tiszai elemek. A területen a középső bronzkor folyamán telialkotó közösségek telepedtek meg. Bár az elmúlt évek kutatásai alapján nem lenne meglepő e településtípus megjelenése a térség késő neolitikumában,30 az ásatási dokumentációban ennek bizonyítékát nem találjuk. Ennek több oka lehetséges. Az első és legkézenfekvőbb, hogy Dombréten a neolitikumban nem jött létre teli. A másik magyarázat, hogy a középső bronzkor folyamán megbolygatták a késő neolitikus település rétegsorát. A harmadik eshetőség pedig az, hogy az 1980-as években történt feltárás csak kis részben érintette a lelőhelyet, mely inkább az akkor nyitott szelvényeken kívüli területre eshetett. Jelenlegi ismereteink alapján mindez csak feltételezés, mely további kutatást igényel, ahogy a két ináncsi település kapcsolata sem körvonalazható. ÖSSZEGZÉS A szakdolgozatomban 47 késő neolitikus lelőhelyet sikerült azonosítanom a megye területéről (/. kép), melyek bemutatását jelen tanulmány szűkös keretei nem tették lehetővé. A fentebb értékelt leletanyag a Hernád- (Gönc-Kenderföldek,Hernádcéce-Miszlonka,Hernád- szentandrás-Csárda, Ináncs-Bélus-patak partja, Ináncs-Dombrét)31 és a Sajó-völgyből (Borsodszirák30 A csőszhalmihoz hasonló teliként azonosítható Hajdúböszörmény-Pródi halom (Raczky et al. 2010,163,176), teliszerű településként pedig Polgár-Bosnyákdomb (Raczky—Anders 2009, 16). Pl telepforma kapcsán megfigyelhető az is, hogy késő neolitikus rétegek felett bronzkori „felhalmozódás” is tapasztalható (pl. Be- rettyóújfalu-Herpály; Kalicz et al. 2010, 9). 51 Felsővadász-Semjék-dűlőben (Nyugati-Cserehát, Csengeri P. ásatása, 2011) szintén számolhatunk késő neolitikus jelenléttel, de a lelőhely leletanyaga még feldolgozás alatt áll, így nem került közlésre. Egres-dűlő) származik. E régiókból Kalicz N. 1994- ben három késő neolitikus lelőhelyet tárgyalt (Gönc, Hernádcéce, Meszes;32 Kalicz 1994, 263), melyeket alapvetően a lengyeli kultúrához (Lengyel Ib fázishoz) kötött. A gyűjtés során az említetteket további négy lelőhellyel egészíthetjük ki. A mellékelt térképen is megfigyelhető (/. kép), hogy az eredmény elenyészőnek tűnik a Tisza- és Bodrog-völgyi lelőhelysűrűséghez képest, de mégis azt mutatja, hogy a késő neolitikus közösségek az említett folyóktól jóval távolabb, nyugatabbra eljutottak és kulturális hatásaik a Hernád és a Sajó völgyében is érezhetőek voltak. A lelőhelyszám kismértékű növekedése a gyűjteményi anyag revíziójának, valamint az újabb gyűjtéseknek, terepbejárásoknak köszönhető, mely további kutatások alkalmával ismét bővülhet. A vizsgálat tipológiai elemzésen alapult, melynek forrásanyaga nem túl gazdag. Egyedül Ináncs-Dombréten történt régészeti feltárás, a többi lelőhely terepbejárásból vagy gyűjtésből ismert. Nagyobb, 50—100 fölötti darabszámú kerámia-mennyiséggel csupán Gönc-Kenderföldek és Ináncs-Dombrét esetén rendelkezünk. Mindkettő emlékanyagáról elmondható, hogy azok kulturális keveredést mutatnak, ugyanakkor az edénytípusok és díszítésmotívumok eltérése is nyomon követhető. Az északabbi fekvésű gönci település edényeinek formai és plasztikus díszítőelemei a lengyeli kultúrára (a bikónikus formák, a hármas tagolású csészék, a kónikus tálak, a gömbszerű bütykök a perem alatt és a hasvonalban) vezethetők vissza. A leletanyagban a gömbös testű edények, a csőtalpas tálak, a tojásdad forma és a változó keresztmetszetű poharak is jelentkeznek. Több nyírfakéreg-gyanta bevonattal ellátott és fekete sávos, valamint pasztózus vörös—fehér festésű töredék figyelhető meg, melyek alapján a tiszai kultúra hatásával és a csőszhalmi típusú anyagi kultúrával is számolhatunk. A Stichband töredékek alapján a Malice-kultúra, míg a szögletes formát mutató 12 A Rakaca völgyében található lelőhelyet részletesen nem tárgyaltam, mivel pontos földrajzi helye nem ismert. 1935-ben Turánszky István ajándékozott leletanyagot a Herman Ottó Múzeumnak és a Nemzeti Múzeumnak. Korek J. és Patay P. Meszesről (közelebbről nem ismert lelőhelyről) közölte az általa ajándékozott két töredéket. Az egyik egy bükki darab, a másik a ászai kultúra hagyatékát idézi, karcolt meanderrel díszített (Korek-Patay 1958,27). A miskolci gyűjtemény őriz továbbá Kígyószögről egy jellegzetes késő neolitikus kettős bütyökkel ellátott darabot (HÓM Ltsz. 53.120.1), mely szintén a fent nevezett gyűjtő nevéhez köthető. Ugyaninnen egy csiszolt trapéz alakú kőbalta is ismert. 10 000-es EOV térképen ugyan sikerült azonosítani Kigyószög tanya elnevezésű területet, melyen vélhetően a késő neolitikus hagyaték fellelhető, a helyszíni hitelesítés azonban nem történt meg (Hajdú 2013, 95-96).
