A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
68 L. Hajdú Melinda című folyóiratokat, illetve a Herman Ottó Múzeum Évkönyveinek régészeti kutatással foglalkozó fejezeteit, valamint az UTP bodrogközi eredményeit tekintettem át (Chapman et al. 2010). Harmadik lépésben a térképészeti adatokat gyűjtöttem össze: topográfiai (EOV 10 000, 25 000) és tájtörténeti térképek (I—II. katonai felmérés; Forrás: HM — Hadtörténeti Múzeum Térképtára). Végezetül a rendelkezésemre álló adatok alapján terepbejárásokat is végeztem.3 Minden egyes lelőhely esetén alkottam egy térinformatikai állományt, ahol feltüntettem a pontos vagy a vélt helyzetüket, a kiterjedésüket, illetve összesítő térképeket is készítettem. Egybegyűjtöttem a szakirodalomból eddig ismert lelőhelyeket, melyeket a jelenlegi munka során felfedezettekkel egészítettem ki. Az így kialakított kataszterben feltüntettem a földrajzi helyzetet (tájegység, folyó, térképlapszám, EOV koordináta), a geomorfológiai leírást, a kutatástörténetet, a lelőhely relatív kronológiáját, esetleges abszolút koradatait, az adattári hivatkozásokat, a legfontosabb szakirodalmat, az előkerült leletanyag elhelyezésének helyét és leltári számát. A tanulmány keretei nem teszik lehetővé a szakdolgozatban feltüntetett összes lelőhely részletes bemutatását. Jelen esetben a Hernád- és a Sajó-völgy késő neolitikus telepeit vizsgálom: Gönc-Kenderföldek, Hernádcéce-Miszlonka, Hernádszentandrás-Csárda, Ináncs-Bélus-patak partja, Ináncs-Dombrét (Hernád- völgy), Borsodszirák-Egres-dűlő (Sajó-völgy). A közölt térképen (/. kép) szereplő Tisza menti és Bodrog-parti lelőhelyet, illetve egyéb topográfiai eredményeimet a későbbiekben közzé tenni. A LELŐHELYEK BEMUTATÁSA Borsodszirák-Egres-dűlő (EOV: 98-332, 98-334, koordináta: 777671; 324121, Tszfm: 129 m)4 A Sajó-völgyben fekvő lelőhely a településtől D-re légvonalban kb. 900 m-re, az egykori Bartók Béla Tsz telephelyétől D-re az Egres-dűlőben található. A dűlő a Bódva első teraszát foglalja magában, melynek Ny-i és D-i peremén, az egykori Bódva-ártér határán a Bartók Tsz telephelyétől kiindulva a terasz, és a Borsodszirák—Boldva vasútvonal találkozásáig, a terasz peremén folyamatosan megfigyelhető. 1998- ban Szűcs Tamás (Sajószentpéter, Rózsa u. 6.) egy 3. századi római tripuszhoz tartozó bronz szobrot hozott 3 A felkutatott összes lelőhelyre nem volt alkalmam eljutni. Ilyen esetekben a lelőhelyek méretét illetően a területen járt régész, kutató adatait vettem alapul. 4 Adattári hivatkozások: HÓM Rég Ad.: 2620-98,4998-11. A leletanyag a Herman Ottó Múzeumban található, leltározadan. be a Herman Ottó Múzeumba. Ugyanebben az évben Pusztai Tamás régész, Tóth Péter levéltáros és Szűcs T. helyszíni szemlét végzett a területen, amelyet jelenleg szántóföldként hasznosítanak. A mintegy 400 x 120 m nagyságú felszínen több korszak leletanyaga megtalálható, az egykori települések helyzete ennek alapján körvonalazható. A lelőhely ENy-i végén neolitikus (bükki kultúra), rézkori (bodrogkeresztúri kultúra), a középső és DK-i részén pedig késő bronzkori, kevés Árpád-kori leletanyag, valamint 9. századi kerámia gyűjthető. A szobor megtalálási helyének környezetében sok császárkori kerámia terült el.5 2008-ban Tóth P. magángyűjteményéből a lelőhelyről származó kőanyag került a múzeumba, ajándékozás révén. A terepbejárási anyag megtekintésekor kis számban késő neolitikus leleteket is meghatároztunk. A TEREPBEJÁRÁS SORÁN GYŰJTÖTT LELETEK LEÍRÁSA 15. kép 5. Oldaltöredék. Homokkal soványított, kívül-belül világosbarnára égetett csésze töredéke. Felületén két rátett, kisméretű, kerek bütyök található. Legnagyobb ma: 3,5 cm, legnagyobb szé: 3 cm, falvastagság: 0,4 cm. Azonosító száma: Cs018. 6. Oldaltöredék. Homokkal soványított, kívül világosbarnára, belül szürkére égetett edény töredéke. Külső felületén több kis, kerek bütyök „virágot” formáz. Erősen mészkiválásos. Legnagyobb ma: 3 cm, legnagyobb szé: 3,5 cm, falvastagság: 0,5 cm. Azonosító száma: Cs006. A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE A neolitikus település a terület ENy-i részére helyezhető,6 ahonnan kisebb mennyiségű diszkeden, jellegtelen durvakerámia és néhány jellegzetes késő neolitikus töredék került napvilágra. Mivel bükki kerámia is ismert a területről, a házikerámia elkülönítése problematikus, mindkét korszakhoz köthető. Az edények soványításához homokot használtak, az edények felületét barna színűre égették. A bemutatott két darab mindegyikén a plasztikus díszítés jelenik meg. Az egyik egy finom kidolgozású, kissé bikónikus csésze, hasvonalán rátett, kis, kerek bütyökkel (75. kép 5), a másik vélhetően egy fazék töredéke, melyre „virágformát” ábrázoló bütyökdíszt helyeztek (15. kép 6). A formákat és a plasztikus díszítéstípust egyaránt megtaláljuk a tiszai kultúra északi telepein és a tiszai elemeket is tartalmazó kulturális keveredést mutató késő neolitikus településeken, így Bodrogkeresztúr-Kutyasoron 5 HÓM Rég Ad.: 2620-98, 4998-11. 6 A pontos kiterjedése az adattári jelentésből nem tűnik ki.
