A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Mikita Gábor: Jászai Mari és Herman Ottó kolozsvári románca
376 Mikita Gábor 1872-ben a kiváló komikus, Kassai Vidor színész felesége volt, a válásra csak 1879-ben került sor. A kolozsvári bensőséges viszonyról Herman Ottó sem írt, viszont megmaradt Jászai Marinak a férfihoz írott 20 levele. Ezek azonban nem szerepeltek a színésznő 1944-ben közreadott, Kozocsa Sándor által sajtó alá rendezett levelei között, melyek 47 különböző, a színésznő életében fontos szerepet betöltő személyhez íródtak (Jászai 1944).1 Csak 1987-ben adta közre Szabadfalvi József Jászai Herman Ottóhoz írt leveleit, melyeket a Herman Ottó Múzeum őriz (Szabadfalvi 1987, 71—89).1 2 Majd 2002-ben Balatoni Mónika közölte újra azokat a színésznő emlékirataival, fontosabb írásaival egy kötetben (Jászai 2002, 264—271). Ez a húsz levél(ke) csak minimális töredéke lehet Jászai szerelmes írásos üzeneteinek, hiszen a színésznő vidéki vendégjátékai (Marosvásárhely, Nagyenyed, Torda) során saját bevallása szerint naponta többször is tollat ragadott: „egy héten 8—10 ilyen lapot küldök Marosvásárhelyről” — vallott ily módon a távolban lévő kedves hiányáról, de Kolozsvárott is előfordult, hogy napjában többször írt a férfinak, aki viszont virágokkal, tulipánokkal kedveskedett. így bár a kis levélgyűjtemény sok izgalmas részletet tartalmaz, lehetőséget ad a kapcsolat vázának megfogalmazásához, de a szerelem teljes rekonstrukciójához kevés: felfedhetünk levéltitkokat, de kettejük titkát nem fejthetjük meg. SZERELEM NYÍLT SZÍNEN ÉS TITKOS TALÁLKÁKON Két, a tanulóévek után végre oroszlánkörmeit megmutató, lelkiekben viszont magányos tehetség csodálkozott rá egymásra Kolozsvárott 1871-ben. Herman Ottó 1864-ben lett az Erdélyi Nemzeti Múzeum tudo1 A kötet a következő személyekhez irt leveleket tartalmazza: Mihálisi Mimi, Prielle Cornelia, Hoffmann Frigyes, Bartók Lajos, Mátray Edéné, Iványi Ödön, Reviczky Gyula, Szomory Dezső, Laczkó Aranka, Gyulai Pál, Rakodczay Pál, Keszthelyi Ernő, Fekete József, Csóka Sándorné, Márkus Miksa, Jókai Mór, Fáik Miksa, Szász Károly', Bölöny József, Janovics Jenő, Szerémy Zoltán, gróf Széchenyi Béla, Gál Gyula, Paczka Ferenc, Hoffmann Frigy'esné, Rudnyánszky Gyula, Gárdonyi Géza, Csiky Gergelyné, Zempléni Árpád, Bárdos Artúr, Plesch János, Hevesi Sándor, Milay Artúr, Hubay Jenőné, Lázár Béla, Kertész Mihály, Thury-turgonyl Elemér, Beöthy Zsolt, Pécsi Blanka, Ambrus Zoltán, Móricz Pál, An- daházy-Kasnya Béla, Krúdy Gyula, gróf Klebelsberg Kunó, Pékár Gyula, Nemes Nagy Elemér, Bajor Gizi. 2 A levélgyűjtemény Herman Ottó Múzeum Hely'történeti Adattárában. a 70.45.1-21. leltári szám alatt található meg. Az írásomban közölt levélrészieteket Szabadfalvi József tanulmányából átvéve idézem (Szabadfalvi 1987, 71-89), a hivatkozás újbóli feltüntetése nélkül. mányos munkatársa, majd 1871-től a rövid időn belül népszerű, színvonalas Magyar Polgár című ellenzéki lap főmunkatársaként mutatta meg azokat az erényeket, melyek a későbbiekben is jellemzik (a sokoldalú érdeklődéstől kezdve a szabadelvű gondolkodásig). Jászai Mari a Népszínházban töltött két évad után 1869-ben szerződött férjével Kolozsvárra, ahol pillanatokon belül érvényesíthette drámai kvalitásait. A polihisztorral való találkozásukra a színésznő utolsó évadjában került sor, ami azzal magyarázható, hogy Herman Ottó színházi tárgyai írásokat is publikált, valószínű, hogy „az” újságíró és „a” színésznő „munkaköri” ismeretsége mélyült el kapcsolatukban. A színésznő a férfi „nevében” így magyarázza egymásra találásukat: „igen igen, te szegény szerencsétlen, én szeretlek, beléd botlottam, a syjvem véletlenül üres volt, a tied is az volt, te kaczérvoltál, elhódítottál, én aytmondtam, szeretlek, eztetzett neked is, nekem is”. Ennél a — szentimentális megfogalmazása ellenére is — könnyedebbnek tűnő „másikba bodásnál” máshol mélyebb, drámaibb magyarázatát adja a férfihoz sodródásának: „De egészen egyedül lenni, az egész világgal szemben a színésznőnek lennem, és lelkemet föl nem tárhatni egyetlen ember előtt sem akit becsülök, az ilyen élet sivárnak, hidegnek látzptí az én határozatlan, gyönge lelkemnek, és nem volt bátorságom rálépni az elhagyatottság ez ösvényére, annyival inkább sem, mert rossz szellemem még mindég kísértett, és az egyedüliség érzéséből származó elkeseredettség s gyávaság talán ismét vissza sodort volna ama viszonyba, a mely mindennap, minden órában a porig alázott magam előtti” Ez a lelki társtalanság magyarázhatja, hogy a színésznő leveleiben elsősorban a férfi rendkívüli jelleme, tisztalelkűsége iránt lelkesedett, s így körvonalazódik annak különleges érzékenysége, intelligenciája: „ön a legnemesebb ember a földön!”, „maga a legjobb ember a földön”, ,jó, tiszta szivű, ártatlan és férfias lelkű Ottónti. A férfi szelídségét sugárzó finom tekintet említése visszatérő fordulat, amihez előszeretettel használja a galambmotívumot: „Jó reggelt édes édes galambszemem!”— olvashatjuk az egyik megszólításban, míg máshol így köszön el: „Gondoljon rám mint én mindég magára és a szelíd szeméreti Mindezek arról árulkodnak, hogy ahogy a színésznő az emlékirataiban is írta, a férfi tiszta jellemével egészen más stílust képviselhetett, egészen más módon fordulhatott a színésznőhöz, akit a korábbi nyomorúságos életében vagy akár népszínházi kóristaként nem igazán vehettek emberszámba. Kolozsvárott immár sikeres színésznőként is valószínűleg inkább csak az arctalan közönség személytelen tiszteletét vagy a rámenős férfirajongók bántó tolakodását érezhette.
