A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Csengeri Piroska: Újabb középső neolitikus arcos edények Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből
50 Csengeti Piroska 1987, Fig. 20; 2000, Fig. 1; Kisköre-Gát, Raczky 2000, Fig. 7; Szegvár-Tűzköves, Korek 1987, Fig. 4 és Fig. 23). A szegi töredék annak anyaga, edényformája és a perem alatti bekarcolt cikkcakk-vonal díszítése alapján talán e késő neolitikus emberábrázolások középső neolitikus előzményének tekinthető, és így a szakálháti és a tiszadobi-bükki közösségek közötti kapcsolatokra utalhat. A másik darab a szintén Szegiről származó 27. sz. töredék, mely közepes méretű házi edény része lehet. Plasztikusan, realisztikusan ábrázolták rajta a szemöldököt, és ezzel összefüggően az orrot (7. kép 6). Közeli párhuzamát ismerjük Sonkádról, melyből nagyobb részlet maradt fenn a háromszög alakú arcot keretező bordával, és az arc bal felső sarkában plasztikus, átfúrt fülábrázolással (legkorábbi AVK; Korek 1977, 23 és Abb. 17; 1983, 14 és 23. ábra 1). Elképzelhető, hogy a szegi töredék is ehhez hasonló kidolgozású volt. A lelőhelyről a tiszadobi és bükki stílusú kerámiák mellett ismerünk AVK 1 jellegű töredékeket is, így a darab nem keltezhető teljes biztonsággal a középső neolitikum második felére. A 27. sz. töredék (7. kép 6) az AVK északi területeinek szimbolikus jel nélküli arcos edényei közé sorolható, melyekkel nem foglalkozott részletesebben a kutatás. Csupán néhány megállapítás született velük kapcsolatban (Kalicz—Koós 2000, 18), illetve példáikat mutatták be (Kaucz-Makkay 1977,59—61; Korek 1977,23; 1983,14; Siska 1989,107; Siklódi 1991,38- 39; Csengeri 2013a, 123—125). Általában hengeres nyakú, kisméretű, díszítetlen edényeken fordulnak elő (Kalicz—Koós 2000, 18—19), de megtalálhatóak tálakon is (Siklódi 1991,38—39). A „sarlómotívumos” arcos edényekkel ellentétben igen kis számban ismerjük őket. A fent említett szegi és sonkádi darabokon kívül egy-egy töredéket Bodrogkeresztúrról (korai AVK; Kaucz-Makkay 1972b, Abb. 10, 6; 1977, 121 és 84. t. 7), Tiszavasvári-Keresztfáiról (tiszadobi csoport; Kaucz-Makkay 1977, 171-172 és Taf. 61, 1, Taf. 186, 6), Tiszafüred-Morotvapartról (klasszikus AVK; Siklódi 1991, 38-40 és 7. t. 2),6 1 Sarisské Michal’any- ról (Széntmihályfalva/Szlovákia, tiszadobi csoport; Siska 1986, 442 és Abb. 2, 4; 1989, 107 és Obr. 39, 2; 1995, Obr. II, 2), valamint Sajószentpéter-Kövecsesről (Csengeri 2002, 12, 14 és 3. kép; 2003, 37 és 4. kép 3; 2013a, 121, 74. ábra 3, 125). Újabb leleteket közölt Kalicz N. és Koós J. Mezőkövesd-Mocsolyásról (AVK 1. fázis, Kalicz—Koós 2014, 33—34). A polgár6 A Tiszafüred-Morotvapartról közölt másik táltöredék díszítése (Siklódi 1991, 39, 7. t. 3) véleményem szerint nem arcábrázolás. folyás-szilmegi edényt (középső neolitikum 3. vagy 4. fázis; Bognár-Kutzián 1966, 260 és Abb. 3, 1; Kaucz-Makkay 1977, 59—60, Taf. 186, 8) csak feltételesen sorolhatjuk ebbe a körbe. Bár a szakálháti — tiszadobi-bükki — esztári „határterületen” előkerült darab arcán sem „sarlómotívum”, sem szakálháti M- jel nem található, mégis leginkább a szakálháti arcos edényekre hasonlít. A szemek feletti szögletes bekarcolt díszítése alapján szintén a szakálháti edények ábrázolásaival hozható kapcsolatba a Tiszadob—Bükk — Szakálhát kevert leletanyagú Visonta-Keleti II. 1/A lelőhelyen előkerült csőtalpas tál díszítése (Danyi 2006, 1. kép), bár maga az edényforma nem jellemző a szakálháti kultúrára. A szimbolikus jel nélküli arcos edények arcábrázolásai — a szem, orr, száj jelölését tekintve — a „sarlómotívumos” edényekéhez hasonlóan darabonként eltérőek. A hengeres nyakú edényeken megfigyelhető arcok többnyire fordított háromszög alakú keretbe foglaltak (bordával lezártak), vagy ilyen alakban plasztikusan kiemelkednek az edény síkjából. Nem tudjuk, hogy a szimbolikus jel nélküli arcábrázolások jelentése eltért-e a „sarlómotívumos” ábrázolásokétól. Az edények funkciója alapvetően azonos lehetett, amire a hasonló edényformák mellett a tiszafüredi darab rituális cselekmény során történt elföldelése is utal (réteges betöltésű gödörben került elő, a gödör tetején egy temetkezéssel, Siklódi 1991, 43-44). A „sarlómotívumos ” (szimbolikus jeles) arcos edények értékelése Az AVK északi területein jellemző, a leletek között többségben lévő „sarlómotívumos” arcos edények megformálásához és használatához fontos adalékokat szolgáltatnak az újabb B.-A.-Z. megyei leletek. További bizonyítékot jelentenek arra nézve, hogy a hengeres nyakú, közepes és nagyméretű tárolóedények (6. kép 1; 7. kép 1—3, 9; 8. kép 4) mellett tálakat és bomba formájú edényeket is gyakran használtak arcos edényként (4. kép 1—3; 5. kép 2—3; 6. kép 2—3; 7. kép 4; 8. kép 1—3; 9. kép 3—4). Az encs-kelecsényi leletek között feltűnik egy teljesen új edényforma: a perem alatt lyuksoros, széles szájú „fazék” (9. kép 5). A hengeres nyakú edényeken általában fordított háromszög alakúra képezték ki az arcot, melyet plasztikus bordával kereteztek, illetve kiemeltek az edény síkjából („mezpzpmbori típus”, 6. kép /; 7. kép 1—3, 7). 1 Az edény Danyi J. nézetével ellentétben (Danyi 2006,488) véleményem szerint nem tartozik a „sarlómotívumos” arcos edények közé.
