A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
80 L. Hajdú Melinda A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE Dombréten az 1980-as évek végén ásónyom-követéses módszerrel, szelvényekben zajlott a feltárás, éppen ezért települési jelenségek elkülönítésére — melyek a település értelmezését elősegítenék — nem volt alkalom. Mindazonáltal a neolitikus leletek ismételt vizsgálatát követően világossá vált, hogy a területen viszonylag nagyobb mennyiségű reprezentatív késő neolitikus leletanyag látott napvilágot. Az edények so- ványításához homokot és kerámiazúzalékot használtak. A külső felületet a barna különböző árnyalataira égették. Feltűnnek a csészék, a poharak (12. kép 2) és a virágcserép alakú edények, melyek a tiszai kultúra formai jegyeit és mintakincsét viselik magukon. Az előbbiek karcolt meanderdíszítéssel (11. kép 3, 5), és/vagy bütyökdíszekkel (12. kép 4—5, 7) és díszítés nélkül (12. kép 3, 13. kép 1, 2) is megfigyelhetőek. Sebők K. doktori disszertációjában a tiszai kultúra jellegzetes díszítőelemeinek, a karcolt meandereknek és a textildíszítésnek az elemzését végezte el (Sebők 2009).27 A tiszai kultúra északi telepeinek leletanyagában — s jelen példányoknál is — az S, a horgas S alapú minta, a rombuszforma jelentkezik (Sebők 2009, 55). A csészéken a plasztikus díszítés is megjelenik, melyet három tagból álló, kisméretű bütykök alkotnak. Ezek jelentkezhetnek a hasvonalon (12. kép 3), illetve a perem alatt (12. kép 7) egyaránt. A virágcserép alakú edényeken mindig alkalmazzák a karcolt díszítésmódot, melyek cikk-cakk (11. kép 1), rombusz- (11. kép 4) és geometrikus mintát (11. kép 6) jelölnek. Az említett tárgytípusok formai és díszítésbek párhuzamait megtaláljuk a tiszai kultúra koraklasszikus fázisába (Tisza I/II) sorolható településeken (Sebők 2009, 58). Az edényeken már megjelenik a paneles felosztás, de még egyszerű meanderes szerkezetet mutatnak (Sebők 2009, 57—58). Kovács K. közölt hasonló darabokat Bodrogkeresztúr-Kutyasorról (Kovács 2013b, 163), Kenézlő-Fazekaszugról (Kovács 2013b, 175), Kisgyőrről (Kovács 2013b, 177), Tiszakeszi- Szódadombról (Kovács 2013b, 192), Tiszavalk- Kenderföldekről (Kovács 2013b, 193). Megtalálhatóak Bodrogkeresztúr-Léhely (Hajdú 2013, I. tábla 5), Bükkábrány-Külszíni fejtés (Hajdú 2013, XLIII. tábla 5), Szegi—Ady E. u. 4. (Hajdú 2013, XXIII. tábla 6), Tiszatardos-Csobaji út mentén (Hajdú 2013, XXXVIII. tábla 2) lelőhelyeken is. A pontsorokkal 27 Vizsgálata néhány északi tiszai lelőhelyre (Kisköre-Gát, Szerencs- Taktaföldvár, Tiszakeszi-Szódadomb), valamint a tiszai elemet is tartalmazó, kevert jellegű északi telepek leletanyagára (Aszód-Papi földek, Polgár-Csőszhalom-dűlő) terjedt ki (Sebők 2009). díszített típus (/1. kép 2) gyakran feltűnik a vizsgált régióban (ld. Ináncs-Bélus-patak partja), valamint előfordul Kenézlőn (Kiss 1939, III. kép 2.), Szegi—Ady E. u. 4. lelőhelyen (Hajdú 2013, XXL tábla 1—4, XXII. tábla 7), Szerencs-Taktaföldváron (Korek 1989, Taf. 1. 5, 3; Sebők 2009, 55). A lengyeli kultúra néhány csészetípusa is meg- figyelhető a dombréti település emlékanyagában (13. kép 1—2). Az alsó és felső részén is egyenes oldalfalú, bikónikus csésze (13. kép 1) párhuzamát Sárospatak-Vár lelőhelyről ismerjük, ahonnan Kovács K. közölt több hasonló (festett, bütyökkel díszített és diszkeden) példányt, melyek típustáblája alapján a Csészék B változathoz sorolhatók (Kovács 2013b, 187). Diszkeden formai párhuzama megtalálható Bodrogkeresztúr-Léhelyen (Hajdú 2013, III. tábla 1) és Mezőnagymihály-Liba-tanya Nyugat lelőhelyen (Hajdú 2013, XLV. tábla 5) is. A tálakat tekintve az egyszerű félgömbös forma jelentkezik a leletanyagban (12. kép 6), mely a tiszai kultúra edényváltozata (Bodrogkeresztúr-Kutyasor: Kovács 2013b, 161; Boldrogkeresztúr-Léhely: Hajdú 2013, II. tábla 2; Tiszatardos-Csobaji út mentén: Hajdú 2013, XXV. tábla 2). Különleges típust képvisel az ovális alakú tál (13. kép L).28 A párhuzamait megtaláljuk Aszód-Papi-földeken (Kalicz 1985, 43, 79. kép 2), Kisgyőrben (Kovács 2013b, 176), Kisköre-Gáton (Korek 1973, XX. tábla 17), Polgár-Csőszhalom horizontális telepén (Sebők 2007, Fig. 1. 5,11-12). A tárolóedények esetén a fazekak és korsók29 töredékeit kell megemlítenünk (13. kép 4, 14. kép 1, 2), melyek formai párhuzamait az említett települések leletanyagában kereshetjük (Sebők 2007, Fig. 3. 19; Sebők et al. 2013, 3. kép 8. réteg 127, 6. réteg 96). Emellett fellelhetőek Igrici-Dóri dombon (Hajdú 2013, XVI. tábla 2), és Tiszatardos-Csobaji út mentén (Hajdú 2013, XLII. tábla 2) is. A gyantabevonatos díszítésről Gönc-Kenderföldek leletanyagának értékelése kapcsán már szó esett. A díszítéstípus megjelenik a lelőhely anyagában (13. kép 4), a szalmaintarzia azonban jelen esetben sem fordul elő. A fekete festés is több edénytípuson kimutatható (fazéktöredék: 14. kép 1, csészetöredék peremrészén és a bütyökdísz körül: 12. kép 4). Egyetlen töredéken 28 A Hódmezővásárhely-Gorzsa teli település C rétegéből (Tisza III) előkerült táltípust Horváth Ferenc csónakmodellként interpretálta (Horváth 2003, Fig. 1). 29 A bemutatott korsótöredék a csőszhalmi horizontális település edénytípusai alapján az egyszerű, kétfülűfazekak f1) csoportjába sorolható (Sebők et al. 2013,16. kép).
