A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

78

L. Hajdú Melinda

Piroska lehatárolása alapján 150 x 45 m, részben beépített. 2004. május 11-én a telek tulajdonosa (Katona Sándorné Zsemberi Eleonóra) jelentette, hogy építkezés előkészületeként ásott gödörben 160—180 cm mélységben emberi csontvázra bukkantak. Mellette edénytöredékek voltak, melyeket Csengeri P. a középkorra keltezett. A helyszíni szemle alkalmával egy kb. 130 x 40 m-es területen (E—D hosszirányban) nagy mennyiségű régészeti leletet gyűjtött össze, melyeket a rézkorra (bodrogkeresztúri kultúra?), kora bronzkorra (hatvani kultúra), középső bronzkorra (füzesabonyi kultúra), népvándorlás korra, illetve a késő középkorra (?) vagy kora újkorra datált. A leletek egy nagy kiterjedésű dombtetőn és a domb EK— K-i lejtőjén helyezkedtek el. A csekély mennyiségben rézkoriként meghatározott kerámiatöredékek újbóli elemzését követően világossá vált, hogy a késő neolitikum időszakára tehetők. 2013-ban pedig Galkó Józsefet értesítették újabb leletek előkerüléséről, melyeket a múzeumba szállított.24

A LELETEK LEÍRÁSA

15. kép

3. Oldaltöredék. Kerámiazúzalékkal soványított, belül szürkére, kívül világosbarnára égetett fazék töredéke. A nyak és a has találkozásánál függőlegesen átfúrt, bevagdalt füllel ellátott, külső felülete erősen mészkiválásos. Legnagyobb szé: 6 cm, legnagyobb ma: 5,5 cm, falvastagság: 0,5—0,6 cm között.

4. Oldaltöredék. Kerámiazúzalékkal soványított, belül sötétszürkére, kívül halványbarnára égetett edény töredéke. Felületén karcolt, fektetett rombusz alak között sűrű, bepontozott díszítés található. Legnagyobb szé: 3,9 cm, legnagyobb ma: 3,7 cm, falvastagság: 0,3—0,6 cm között.

A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE

A több korszakban lakott lelőhelyről kevés késő neolitikus leletanyaggal rendelkezünk, mely alapján egyrészt kevésbé intenzív, kisméretű telepet feltételezhetünk, ugyanakkor, ahogy Borsodszirák és Hernádszentandrás esetén, a kerámiaanyagra vonatkozó következtetéseket is óvatossággal kell kezelnünk. Soványítóanyagként a kerámiazúzalékot említhetjük, az edények felülete barna színű. A fazékforma és a fülkiképzés (15. kép 5) a tiszai kultúrában jelentkezik (Sebők 2007, Fig. 4. 10; hombár, h csoport: Sebők et. al 2013, 16. kép). A másik töredék a pontsorral, pontokkal és karcolt díszítéssel ellátott csésze darabja (15. kép 4). Sebők K. adatai alapján a tiszai kultúra lelőhelyén, Szerencs-Taktaföldváron a szalagminták kö24 HÓM Rég. Ad.: 4310-08.

zül a pontsorok és a meandrikus szalagok használata jellemző (Korek 1989, Taf. 1. 5, 3; Sebők 2009, 55). A díszítéstípus megjelenik csőszhalmi teli legkorábbi,

I. fázisában (Tisza I—I/II. fázis; Raczky et al. 2007, Fig. 7. 6—7). Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a település éppúgy a Hernád völgyében fekszik, mint a több kulturális összetevőt magába foglaló, kevert leletanyaggal jellemezhető gönci, vagy a lengyeli kultúrába sorolható hernádcécei telep. A csekély mennyiségű lelet miatt kulturális besorolása kétséges, illetve annak pontosítása nehézségekbe ütközik, de a késő neolitikus jelenlét vitathatatlan.

Ináncs-Dombrét (Közigazgatásilagvalójában Csobád- hoz tartozik. EOV: 98—432, koordináta: 799771; 327165, Tszfm: 125 m)25

A környezetéből markánsan kiemelkedő és a mélyszántás által erősen bolygatott domb Ináncstól 1,5 km-re DK-re, a Bélus-patak partjától K-re, a Hernád Ny-i oldalán fekszik. Itt találkozik a Galambos- és a Bélus-patak. A lelőhely nagyméretű, összesen 495 x 360 m nagyságú. 1985-ben és 1986-ban Koós J. végzett ásatást két EK—DNy-i hossztengelyű, 5x10 méteres szelvényben. A feltárás során több ház maradványait bontotta ki, a hozzájuk tartozó cölöplyukakkal, gödrökkel, tűzhelyekkel. A leletanyagban a füzesabonyi kultúra klasszikus és késői fázisának emlékanyagát határozta meg a kutató. A neolitikus kerámiaanyag az I. és II. szelvény 9—11. ásónyomában mutatkozott. Az

I. szelvény ÉK-i falának hosszában, all. ásónyom alatt, egy bükki ház szélei rajzolódtak ki, mely erősen átégett, paticsos felszínű, néhol nagyobb faszénnyomokkal jellemezhető volt.26 A bükki anyag mellett közepes mennyiségben, objektumhoz nem köthetően az

1. szelvény 10. és 11. ásónyomából kerültek elő késő neolitikus kerámiatöredékek.

A kőanyagot T. Biró K. közölte le (T. Bíró 1998, 45), akinek csak a bükki leletanyagról volt tudomása, a késő neolitikusról nem, azonban a pattintott kövek egy része ez utóbbi időszakhoz tartozó is lehet. Nagy mennyiségű obszidián és helyi limnokvarcit alkotta az eszközkészlet nyersanyagát, ugyanakkor kevés pruti kova is meghatározható volt (T. Bíró 1998, Table IX,

25 Szakirodalmi hivatkozások: T. Bíró 1998, 45; S. Koós 1987, 3; 1988, 268. Adattári hivatkozások: HÓM Rég. Ad.: 1871-86, 1892-87, 1919-87; MNM Rég. Ad.: 1.10/1987, VII.75/1987, XIII.l 18/1986. HÓM Leltári szám: 92.78.441., 92.78.447., 92.78.548, 92.78.554, 92.78.555. (3 db), 92.78.466, 92.78.468, 92.78.476. (2 db), 92.78.477, 92.78.479, 92.78.484. (3 db), 92.78.486, 92.78.498. (2 db).

26 HÓM Rég. Ad.: 1919-87.