A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Leskó György: Mezőkövesdi matyó katonák a 10-es honvéd gyalogezredben
484 Leskó György Söverjes O 1569. Magyaros. <5 1558 0 1128. O1213. 01567. 0-1540 ' 4. kép. Űz-völgy, Söverjes és Magyaros-tető, 1917. (A 10-es Honvéd Emlékalbum vásárlásakor a könyvben talált terepvázlat) A kitörés szándékáról az oroszok idejében tudomást szereztek. Nem maradt más hátra, mint a megadás. A várparancsnok a vár érődéit és a San hídjait felrobbantatta, lőszerét kilövette, ágyúit és minden egyéb katonai értékét hasznavehetetlenné tétette, s a legfelsőbb hadúr, a király engedélye alapján március 22-én reggel kitűzette a romhalmazra a harc beszüntetését jelző fehér zászlót. Przemyslben 120 000 emberünk (élelmezési létszám) került hadifogságba, köztük jó néhány mezőkövesdi népfelkelő is. Az erődkörüli harcok megmaradt okmányait tanulmányozva és visszaemlékezések szerint a matyó katonák mindig a harcok sűrűjében voltak többször kaptak napiparancsban dicséretet bátorságuk és matyókat jellemző leleményes harctevékenységük miatt. Az idősebb korosztályra jellemző hatékony, egymást segítő és összetartó közösség jobban teljesített az elit közös alakulatoknál.1 MAGYAROS-TETŐ, 1917. A keleti hadszíntér és az olasz front nehéz megpróbáltatásai, kemény harcai mellett a matyó katonák részt vettek az ezred egyik legkiemelkedőbb fegyvertényében, a Magyaros-tető elfoglalásában 1917. március 8-án, a 39. honvéd gyaloghadosztály kötelékében. A nehéz hegyi terepen, téli időjárás közepette, erőfölényben és megerődített magaslaton lévő ellenség ellen végrehajtott támadás nem csak a 10-es honvédek, de a magyar hadtörténet számára is kiemelkedő esemény volt (Bánlaky Bri.it 1918). Az ezred 1916 őszén beérkezett az Erdély keleti határait Arz Artúr vezérezredes parancsnoksága 3 3 Hadtörténeti Múzeum és Levéltár 11/587.1. dob. Magy. kir. 10-es honvéd gyalogezred - 1914. VIII. - 1915. XII. alatt védő osztrák—magyar 1. hadsereg állományába. A beérkező ezred részt vett a támadó román erők visszaverésében, és a menekülő románokat üldözve elérte Udvarhelyt és Csíkszeredát, majd pihenés nélkül tovább támadva Alsó-Csíkon felé, az Uz völgyén keresztül Magyarország keleti határáig tört előre. A román oldalon előkészített és berendezett állásokat találtak az Uz-patak két oldalán, ezeket elérve a támadás megállt. A későbbiekben ellentámadásokkal igyekezetek a románok előnyösebb frontvonalat kialakítani, de sikerült megtartani a részben már román kézen lévő Nemere—Magyaros—Káronta magaslatsort. November közepén a román erőket magasabb harcértékű orosz csapatok váltották fel, melyek szinte azonnal az egész vonalon támadó műveletekbe kezdtek. Decemberben elfoglalták a Lápos, a Magyaros és a Söverjes magaslatokat, amelyek birtoklása hadműveleti szinten is rendkívüli előnyös volt. A hegysort a 39. honvéd gyaloghadosztály kijelölt csapatai 1917. március 8-án meglepetésszerű rohammal, új rohamharcászad gj^akorlat alapján szervezett támadással, meglepően kevés veszteséggel foglalták vissza. A rohamharcászat a nyugati front német tapasztalatai alapján került bevezetésre. A rohamtaktika 1918-ban megjelent szabályzata általános rohamok bevezetéseként rohamjárőrök alkalmazását javasolja, mindenoldalú biztosítás megszervezésével. (Ez a harcászad elem lett az alapja a következő háború győzelmeinek, és máig hatással van a korszerű harcászati hadművelet fejlődésére.) A rohamjárőrök fő feladata volt, hogy a „legkisebb erő és eszköz- anyag felhasználással, az ellenséges ellenállást helyzethez alkalmazkodva leküzdje, a kritikus helyeken könnyítse meg a támadó gyalogság előrejutását.” (Számvéber 2006, 86.)
