A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Leskó György: Mezőkövesdi matyó katonák a 10-es honvéd gyalogezredben

Mezőkövesdi matyó katonák a 10-es honvéd gyalogezredben

481

2. kép. Tízes honvédek fedezékben (Wahl Frigyes hagyatékából, családi örökségből átadva a HÓM HTD-nek)

jutott egy mosdókészülék vödörrel, aminek az ajtó előtt volt a helye. Az őrmesterek és a hadapródok kettesével laktak egy szobában, a számvivő altisztek egyedül. Nős altiszteknek is külön szoba járt konyhával, padlással és fáskamrával.

Az anyagellátást a közös hadsereg csapatainál a számvivő tisztek (számvivő tiszthelyettesek) és az élelmező tisztek, a magyar királyi honvédségben pedig a gazdászati tisztek (GH) látták el. A csapatok folyamatos anyagellátásának céljából az osztrák-magyar hadseregben a századforduló körül a legfontosabb anyagokra meghatározták a hadinormákat (javadalmazásokat), s előírták háború esetén a szállítandó készletek nagyságát is.

A hadi éielemadagot három „kiszabatban” állapították meg, és a viszonyokhoz mérten vagy a teljes, vagy a szabványos, vagy pedig a tartalék élelemadagot kellett kiszolgáltatni. A szabványos adag összetételében elegendő táplálékot nyújtott az emberi szervezet fenntartására, annak nagyobb igénybevétele mellett is. Minden csapattest közétkezési bizottsága a katonai közigazgatás által megállapított közétkezési pénzt felvette, és abból a közétkezés előállításához szükséges élelmiszereket megvásárolta. Ezekből azután a meleg ételt a laktanyákban (alosztályoknál, osztályoknál) a legénységi szakácsok elkészítették. A legénység meleg reggeliben, déli étkezésben és rendszerint meleg vacsorában részesült.

Számtalan történet, adoma, dal születet a laktanyai életről, mert a korabeli társadalomra jelentős hatást gyakoroltak ezek a körülmények. A mai népnyelv is őrzi az egykori szakkifejezéseket, a katonai zsargon elemeit (kotrás^kenyér/kincstári kenyér.; prnnfot/adag, kvartli!nyakkendő, gürtlilöv stb.). Gyerekként sokszor hallgattuk a háborús történeteket: „aytán a Sógor oda- sodorintott a Swarcjóskával, mi meg eldobáltuk a krumplinyomókat aspán csülökre” — ez volt a géppuska (Schwarglose) támogatótűcygel való gyalogsági kégigránátos támadás elnevezésű harctevékenység matyó népnyelvi változata.

A MATYÓ TÍZESEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN

Mezőkövesden 1914. július 26-án, a délelőtti mise után dobszóval hirdették ki az azonnali bevonulásra való felhívást. A plébános a szószékről figyelmeztette híveit, hogy megkezdődtek a behívások, véget ér békés élet, mindenki siessen haza, hogy el tudjon búcsúzni szeretteitől. A híveket imára szólította fel, mert a háború áldozatokat is követel. (Az általános lelkesedés után később sokan emlékeztek vissza a józan szavakra.) A templomi tömeg egy része jajveszékelő sírásba tört ki, a férfiak és a legények hazasiettek.

Az 1891-es korosztályt a kora délelőtti órákban az egri Szarvas laktanyába vonultatták be. Az igazi riadalom csak a déli harangszó után érte a települést, amikor behívták az 1890-es korosztályt is, az