A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Nagy Gábor: Halmay Béla miskolci polgármester háborús levelei
474 Nagy Gábor nak. [...] Bármilyen katonai jellegű — sőt egyébként is az említettektől eltérő — közlés a legszigorúbban tilos. A levelezőlapok írói saját érdekükben vegyék tudomásul, bogy az összes lapok, amelyek katonai jelentőségű, vagy bármi más olyan közléseket tartalmaznak, amelyek nem üdvözletek illetőleg nem az egészségi állapotra vonatkoznak, továbbá a titkos írással írott lapok egyszerűen megsemmisíttetnek s így továbbítva nem lesznek. Ezenfelül az illető cenzor, aki ilyen lapot továbbítani engedifelelősségre lesz vonm• ” (Geőcze 1922, 133.) Az összes lap (30 000 db) néhány nap alatt elkelt, ezért január 16-án már újabb kiadásban jelentek meg. Március 14-e döntő fontosságú nap volt a vár történetében: ekkor jött meg a főparancsnokság első parancsa az áttörésre vonatkozólag. „Op. Nr. 8008. 1915. márc. 13. A hadseregfőparancsnokságtól. Tartós fagy és a rettenetes hótömegek mindezjdeig késleltették támadó előnyomulásunkat a Kárpátokon át. Nem lehet biztosra venni, hogy a 2-ik hadseregül/18-igUsko-Ustrgyky Dl-en át előre bír nyomulni, hogy a vár kitörő csapataival harc útján felvegye az érintkezést. Ennek dacára a 7081. Op. sz parancs értelmében minden előkészület megteendő arra, hogy a kitörő csapatokkal Lisko irányába keressjül törjenek, melyre vonatkozólag március 17-én délelőttig várandó a főparancsnokságparancsa.” (Geőcze 1922, 181.) Amint a parancsból látható, a főparancsnokság még március 13-án sem adta fel teljesen a felmentés gondolatát. A parancs első része még a kitörésről szól, amelynek célja lenne a 2. hadsereggel való összeműködés. A parancs hangja azonban általában mégis azt a benyomást tette, hogy ez az összeköttetés soha sem fog megvalósulni, és hogy mindez a sok szép szó csak olyan haldoklónak szóló biztatásféle (Geőcze 1922, 182). parancsra még aznap válaszolt a várparancsnokság, hogy az áttörést legkésőbb 111/ 19-én kellene megkezdeni. Élelmi 12. kép. Képes levelezőlap a przemysli erődök felrobbantásáról 1915. március 22-én kész/et 111/24-ig van, ez szabja meg a védelem lehetőségeinek végső határát.” (Geőcze 1922, 182.) >yA figyelmes szemlélő meglehetősen tisztában lehetett a helyzettel még a honvédhadosztály kitűnő emberanyaga is teljesen legyengült a 6 havi körülzfirás nélkülözéseifolytán, a sovány élelmezéstől és az előtér állás nyomorúságos fóldkuny- hóban a meleg ruha nélkül átkínlódott hideg tél folyamán. Előre lehetett látni, hogy aggal a hadsereggel, amelynek a legjobb csapatai ilyen állapotban vannak, nem fogunk még a várból sem kijutni. [...] Tizenkilencedikére virradó éjjel 1 órakor kellett a csapatoknak az övvonalat a már ismert irányokba átlépni. Az előnyomulás nehezen haladt a fagyott talajon, hóesés nehezítette a tájékozódást, hideg télies éjszaka volt, erős szél fújt [...] Délelőtt 11 óra tájt a kirohanó csoport azon részei, amelyek nem estek el r fogságba sem jutottak, az övvonal mögjótt gyülekeztek. Az oroszok igen heves tüzérségi tüzet fejtettek ki, lövedékeikkel az övvonalat teljesen elborítva. [...] Az áttörési kísérlethez 11 vonult ki 8500főnyi ütközet létszámmal, ebből csak 2662 fő tért vissza, a veszteség 68.6%. [...] Az áttörési kísérlet meghiúsulása roppant nagy erkölcsi hatással volt mindenkire. Most már nem akadt senki, aki szabadulásunkban reménykedett volna. Mindenki tisztában volt a sorsunkkal. ” (Geőcze 1922, 190.) „94. várparancsnoksági parancs, Op. Nr. 233/ 7. Pryemysl, 1915. máráus 21. Március 22-én 5 és 6 óra között hajtatnak végre a vár körletében a robbantások és elrombolások. A legénységnél csak a takarók, kenyérzsák, evőeszköz és az evőcsésze hagyandók meg, minden egyéb felszerelési dkk [...] röviden minden, ami az ellenségnek hasznára lehet, célszerű módon megsemmisítendő [...] A robbantások befejezése és a csapatok fegyvereinek stb. megsemmisítése után az ellenféllel szemben minden ellenséges cselekedettől tartózkodni kell. ” (Geőcze 1922, 200.)
