A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Nagy Gábor: Halmay Béla miskolci polgármester háborús levelei
468 Nagy Gábor Absender: Odesilatel: Nadawca nocHaaw'iHfl: Mittente: PoSiljatelj: PoSiljaő: Presentator: ^ —vjc». ■4vtvot^cvov^ to 'bft-tfUya Ö-Ly \ 4 rtU/OJX*K<tU (5^'UXxLa'W'YíA/ íTáiowé Feldpostkorresponäenz (\N-*J ^iWvw ^''VV'V'rob n /VJV(\AWhK>-V^/W^A/ (SlUxUocH/ I 4. kép. Halmay Béla tábori postai levelezőlapja, feleségének címezve Keltezve: 1914. szeptember 14. Feladva: a 18. Tábori Főpostahivatalon, 1914. szeptember 15. Alap érdekessége, hogy nincs cenzúrázva sem a csapatnál, sem a postán Szöveg: „[...] A mai nappal visszajöttünk Przemyslbe, illetve a város közelébe; ugyanott vagyok elhelyezve, (a tej kereskedőnél) ahol ezelőtt egy hónappal laktam. Most már Illéssel együtt szobában vagyunk s ágyban alszunk [...]” A hidak védelme azt követeli a várövtől, hogy olyan távolságra húzódjon a hidaktól, hogy az ellenség ostromágyúi, amelyeket a várlövegek hatásos lőtávolságán kívül helyez el, ne érhessék azokat el lövedékeikkel. Przemysl vára nem felelt meg ennek a követelménynek. Az erődvonal távolsága a hidaktól 5—11 km között változott. Az öwonal erődök láncolatából állt, amelyeket gyalogsági állások, fedezékek kötöttek össze egymással. Az egyszerűbb erődök nem egyebek, mint földsáncok, amelyek semmiben sem különböztek a tábori hadsereg támpontjaitól. Az erődök előtt a terepet gondosan letarolták, nehogy az ellenség fedezéket találjon rajta. Egy erődben átlag fél, egy századnyi gyalogság, és 2—12, néhol 17—18 löveg nyert elhelyezést, azonkívül 1—2 gépfegyver, továbbá fényszóró és világító rakéták. Az övvonal fontosabb pontjain nagyobb és jobban felszerelt, a kevésbé fontos helyeken kisebb erődök emelkedtek. Przemysl erődjei gránátmentesek voltak, és a támadás alkalmával az orosz tábori tüzérség nehéz gránátjainak valóban ellenálltak. A rohammentesség viszont sok kívánnivalót hagyott hátra: a védők teljes éberségére szükség volt ahhoz, hogy a néhány sor dróton könnyűszerrel áthatolt orosz gyalogság meglepő támadásait visszaverje. Przemysl várában 120 000 főnyi katonaság állomásozott. Ennek a létszámnak azonban csak körülbelül a fele tartozott harcoló állományhoz, másik felét a népfölkelő dandárok — a szervezeti struktúrában mint harcászati egységek — képezték. A háború előtt uralkodó elmélet szerint az övvárba kétféle minőségű gyalogságot helyeztek el. A passzív védelem céljaira az öwonalba gyengébb, öregebb embereket, népfölkelő- ket; míg az aktív védelem céljaira, főtartalékul a kitörések végrehajtására első vonalbeli csapatokat (Gr.óczi: 1922, 14-16, 22-23). Nagyon fontos a tüzérség kérdése. Az öwonalban és az előtérállásokban volt körülbelül 700 löveg, 7—15 cm-es űrmérettel. Az összes várlöveg több mint fele 1861. és 1875. mintájú elavult anyag volt, míg a mozgó és nehéztüzérségi anyag kb. 100 db 8—30,5 cm-es lövegből állt. A 30,5 cm-esek képviselték a várban a modern löveganyagot, de sajnos ezt sem lehetett teljes mértékben kihasználni, mert az ellenségnek nem voltak betonépítményeik, amelyek ellen ezek a lövegek készültek. Az egészségügyi intézetek nehéz feladatot teljesítettek. A várban 150 000 ember élt, megbetegedések nagy számban fordultak elő. A vár kórházaiban 8000 ember számára volt hely, a létszám a San-menti csata alatt 12 000 főre, majd a második körülzárás végén 25 000 főre emelkedett. A várban feleslegesen volt 30 000 polgári személy. Előírás szerint a lakosság azon része, amely 3 hónapi élelemmel rendelkezik, a várban meghagyható. Ezt azonban nem ellenőrizte senki, így 30 000 polgári személyt is kellett 3 hónapon át élelmezni. Halma}' Béla tábori lapjának tanúsága szerint (2. kép) ide érkeztek vissza a népfelkelő 10-es honvédek
