A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Csengeri Piroska: Újabb középső neolitikus arcos edények Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből
Újabb középső neolitikus arcos edények Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből 43 még közöletlen). A lelőhely a Bodrog Ny-i magaspartján helyezkedik el. A középső neolitikus alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának (a továbbiakban AVK) 1. fázisában, valamint a tiszadobi csoport és a bükki kultúra időszakában létezett itt település, ezen kívül késő neolitikus (Hajdú M. 2013, 110—117), kora rézkori (tiszapolgári kultúra), kora bronzkori (hatvani kultúra), késő kelta kori, császárkori germán, valamint 16—17. századi megtelepedésre utalnak a leletek. A többi lelőhelyről jelenleg egy-egy arcos töredéket vagy arcos edény részletet ismerünk. Encs-Fügöd-Víyre járó, 2. lelőhely a hernád-völgyi Fügöd K-i határában, a Várdombtól 180 m-re KDK-re található. Egykor több oldalról vízfolyás határolta, ma tőle KDK-re helyezkedik el a Bársonyos-patak mesterséges medre. Leletbejelentés nyomán járta be Galkó J. 2012 októberében. 80 m x 150 m-es területen nagy mennyiségű középső neolitikus, késő rézkori (Baden) és császárkori germán leletanyagot gyűjtött (Galkó 2013). A domborzati viszonyok alapján a lelőhely feltételezett kiterjedése EK—DNy-i irányban 350 x 150 m. A középső neolitikus leletek a Tiszadob—Bükk átmenethez és a Bükk AB stílushoz köthetők. A mezpzpm- bori típusú arcábrázolásos töredék a Galkó J. által 2014 januárjában végzett újabb gyűjtés anyagában található (7. kép 1). Fancsal-Főút49—50. a csereháti község belterületén, a Fancsali-pataktól Ny-ra helyezkedik el (közöletlen). A lelőhelyről 2013 októberében szerzett tudomást Galkó J. egy helyi lakostól. A bejelentő a leletek egy részét a Fő út 49. sz. előtt új villanyoszlop helyének kiásásakor, míg másik felét a Fő út 50. sz. ház kertjében, illetve a környező kertekben gyűjtötte. A két lelet- anyag-részt a találó külön kezelte, így megállapítható, hogy a Fő út 49. sz. előtti anyag főleg a tiszadobi- bükki időszak leleteit tartalmazza, míg a Fő út 50. sz. anyagban több kora vagy középső rézkori kerámiatöredék, illetve néhány császárkori germán töredék is feltűnik. A fentiek egy nagyobb, több periódusú lelőhelyre utalnak, mely feltehetően E—D-i hosszirányban húzódik a község házai alatt, Ny felé pedig kiterjed a környező dombok oldalára is. A lelőhely nagysága jelenleg nem határozható meg. A kb. 160 db középső neolitikus töredék (Tiszadob—Bükk átmenet, Bükk AB, Bükk B stílusú) között található egy arcábrázolásos tál peremtöredéke (8. kép 3). A szintén több korszakot felölelő Fljőkürt-LIDL logisztikai köypont (Hejő-part) lelőhelyen 2005-ben végzett a HÓM megelőző feltárást Koós Judit vezetésével (közöletlen). Az előkerült 2496 stratigráfiai egység közül előzetesen 239 telepjelenség és 45 temetkezés köthető a középső neolitikumhoz, melyet a tiszadobi csoport kialakuló és korai időszaka képvisel. A két arcábrázolásos edényfogó közül az egyik egy neolitikus agyagkitermelőbői (s376; 9. kép 2), míg a másik egy szarmata gödörből jutott napvilágra (s662; 9. kép /). Flernádszentandrás-Csárda lelőhely a Hernád-völgyi község ÉNy-i határában, aFügödésHernádszentandrás közti műút és a Bársonyos-patak K-i oldalán található. Galkó J. fedezte fel 2010 októberében. Friss szántásban, kb. 70—80 m x 20—30 m-es területen középső neolitikus (Tiszadob—Bükk átmenet), késő neolitikus (Csengkri 2013c; Hajdú M. 2013, 72—73) és rézkori töredékeket gyűjtött.2 A lelőhely iránya K—Ny-i lehet, pontos kiterjedése nem ismert. Galkó J. 2012 januárjában újabb leleteket talált a területen (köztük a tiszadobi csoportéit), melyek között akad egy mezpzpmbori típusú arcos edény töredék (7. kép 2). Mezpkeresztes-Cet-halom (M3-10. lelőhelyj a dél-borsodi város DDK-i határában, a Lator-patak DNy-i partján, az M3-as autópálya nyomvonalán helyezkedik el (135+300—135+800 km szelvények). Az autópálya építését megelőző terepbejárások során találták a HÓM régészei Révész László vezetésével 1992- ben. Területén 1993 őszén, valamint 1994 áprilisától szeptemberéig Wolf M. végzett feltárást. A 6000 m2 ásatási területen 264 objektum és 26 sír került elő, melyek középső neolitikus, késő rézkori (Boleráz), késő bronzkori (Gáva), kelta kori, szarmata kori és Árpád-kori településekhez, kései rézkori és szarmata kori temetőkhöz tartoztak, továbbá középső neolitikus és hun kori sírok voltak (Wolf—Simonyi 1995). A15 középső neolitikus temetkezés közül öt Spondylus mellékleteket tartalmazott. A neolitikus leletanyagban AVK 3(?), korai tiszadobi, Tiszadob—Bükk átmenetet képviselő és szakálháti stílusú töredékek találhatóak. A kevés objektum két fontos középső újkőkori megtelepedésre utal: egy valószínűleg az AVK-tól a bükki kultúra korai időszakáig folyamatosan tartó településre, illetve egy középső neolitikum végi, erőteljes bükki stílushatást mutató szakálháti telepre. A nagyméretű arcos tál töredéke (8. kép 2), mely a VIII. kutatóárokból származik, a Tiszadob—Bükk átmenet stílusához kapcsolható. Miskolc-AFDl 2 lelőhelyen, mely a város D-i szélén, a 3. sz. főút mentén található, Szolyák Péter és a szerző 2008-ban végzett régészeti megfigyelését követően 2009 őszén a szerző vezetésével folyt teljes felületű feltárás (Szolyák-Csengeri 2009; Csengeri 2 HÓM RégAd: 5114—12 dokumentum.
