A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
436 Bodnár Mónika 52. Ms 273/90 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 5 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajosné Herman Ottónak Budapest, 1912. november 25. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS - Budapest, ...........VI. Andrássy út 16. feliratos levélpapíron. 1 912. November 25. Az én gyarló pirinyó eszem el se tudja képzelni, hogyan, mikép mi módon kell ebbe bele nyúlni — Jóságos szíve majd megsúga azt. Az a jóságos Isten pedig áldja meg érette, ezerszer is. A legforróbb szeretettel - bocsánattal sírig hűséges tisztelve szerető Pósa Lajosnéjuk Drága, jó Ottó bácsi! Hogy is kezdjem?, miképen is nyúljak a szivembe, hogy lelki tűnődéseimnek legmélyebb sóhaját meghallassam, megértessem, s hogy drága Ottó bácsi lelke arany ásójával, meleg szive szeretetével kihámozza belőle azt, a mit az én gyarló asszonyi fantáziám annyiszor felépít, de a hitves szeme jó uram borongó homlokán mindannyiszor romokban lát heverni. Félő aggódással figyelem élettársam le-le hanyatló, kalászvető karját. Jaj ha végkép kifáradva, kihull a toll kezéből én Istenem! Koldusbotra támaszkodva hol hajtja le babéros fejét az éjszakába! Csendes, magányos óráimban negyven esztendő zengő barázdáit számlálgatom, mennyi virágos rét, dalos mező, sátoros erdő fakadt magvető lelke ekéje nyomában! Huszonnégy évet számlál januárba immár Az Én Újságom is. Négy-öt ivadéknak hullatta ez idő alatt a magyar érzések sarkcsillagait zsenge leikébe. A nemes érzések magvas szerető missióját oldhatják szülők-tanítók egyaránt. S míg ő szórta lelke kincseit a jövő nemzedékek leikébe, kenyér szegő keze a mindennapit szeghette csupán. De a kalásztermő földnek is pihenni kell, hogy termő ereje újból aczélos búzát szolgálhasson; az én szegény jó uram termő lelke, magvető karja is hanyatlóban van. De ha végkép kihull kezéből a toll a mindennapi se lehet szegényes asztalunkon! A hitves aggódó szemével látom homlokán ülni a jövőt sejtető borongó felhőit. Bár az ő büszke lelke soha se panaszkodik, de beszélnek helyette lelke sötét barázdái. Drága jó Ottó bácsi! Esedezem, összetett kezekkel, nem a munkát szerető és dolgozni bíró nő, de a költő hűséges hitvese, a ki látja élettársa erejének rohamos hanyatlását, pihenni vágyódását a nagy munkája után; kérem, a legforróbb hálás szeretettel, hozza át jóságos szivén e titkos kérő sóhajomat, mert erről az én egyeneslelkű uram Isten ments ne tudjon soha! Olyan ő, mint Ottó bácsi, büszke mint a sudár tölgy elvérezhett, de nem kér. Ketté roppanthatja derékban a tomboló vihar, de koronás fáját nem hajtja meg előtte. így csak az én csendes magános óráimnak, fel-feltörő titkos sóhaja ez. Hallja meg drága Ottó bácsi mindenikben a hitves szent igazát. Mártsa be gazdag gondolatvilágába nyomot hagyó tollát, mely okveden rá irányítja a nemzet figyelmét arra a magyar nevelő missióra, mely negyven esztendi írói, és huszonöt esztendei lapszerkesztői fordulóhoz ért. Mert míg ő ez idő alatt ontotta szórta lelke kincseit, a nemzet se maradhat adósa egy koldus királyának. Ki tudná ezt jobban nyomot hagyóbban, az ő gyermekköltészetének missióját megértőben, megvilágítani egy lap hasábjainak felhívásában, mint drága Ottó bácsi! 53. Ms 273/66 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 3 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajos Herman Ottónak Budapest, 1912. december 31. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS — Budapest, ... VI. Andrássy út 16. feliratos levélpapíron. 1912 dec. 31-én. Kedves Ottó Bátyám! Gomolygó felhők közt hányódik-vetődik az én fáradt lelkem már régóta. Az életnek annyi kedvsorvasztó, csillagoltó búja, baja nehezedik rám, hogy talán le se tudom magamról hányni. De jó annak, aki még a könnyét is napsugárban ragyogtatja meg! De jó annak, aki a humor szemüvegén tudja nézni ezt a cudar világot! Az én lírai érzékenységű szivem örökké tövisbe ütközik. Ha az én drága Lidiként nem csüggne rajtam az ő hitvesi jóságával: bizony, bizony már azt se bánnám, ha lehullanék az élet fájáról száraz, kopott levélként, sodorna a szél messze, messze s belekavarna egy nagy avarba. Ilyen hangulatban talál engem a holnap beköszönő új esztendő. Tiszta szivemből kívánom, hogy Ottó bátyám élete alkonyát erő, egészség, munkakedv, párját ritkító siker sugarai aranyozzák be a magyarság dicsőséges szolgálatában. A Nagyságos asszonynak kézcsókomat küldöm. Ne búsuljon, mint én, találja örömét gazdag gondolat- és érzésvilágában. Áldja meg az Isten, pótolja sok szenvedését, amin átesett, sok jóval. Boldog új esztendőt kívánok mind a kettőjüknek. Szerető öccse Pósa Lajos. 54. Ms 273/91 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 4 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajosné Herman Ottónak Budapest, 1913. február 4. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS - Budapest, ... VI. Andrássy út 16. feliratos levélpapíron. 1913. Február 4. Drága Ottó bácsi! Jóságos keze vonását, a jegyzetekkel egyetemben, szomorú szívvel megkaptam. Lehangoltak igen, azok a szerető gyöngy betűk. Első sorban hogy megtudtam benne édes párja, az én drága Kamillám újbóli gyengélkedését. Sietnék is hozzá, ha nem borúina rám a lakás keresés T
