A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
434 Bodnár Mónika Alig látok olyan sötét van már de azért ennek ma el kell menni. Szeretettel Camillád. 44. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1909. december 24. 1909. Karácsonyeste. Egyeden Lidiként, nem is tudom mit szívtam nagyobb gyönyörrel lelkembe: annak az elömbe varázsolt darab tavasznak az illatát-e, vagy a soraidból felém áradó meleg szeretet gyöngéd lehelletét! Mindkettő fölüdített és gyógyított (:mert hajh, nekem is nagy szükségem volna gyógyulásra!) Áldjon meg az én istenem mindkét kezével ezért a kedves ajándékért, melynek gondolata csak olyan igaz poéta lelkekben teremhet meg mint a tietek. Betegek vagytok, én drágáim és sok bajjal, dologgal küzködtök!? Igaz részvéttel olvastuk e rossz híreket. Pedig én, mióta csak Radnóthról megjöttetek, minden nap reménykedtem hogy: tán ma jönnek, ma biztosan jönnek, no de már ma igazán! Úgy hogy még kedvezőidőben sem igen mertem kimozdulni, nehogy elszalajtsam én várva vártaimat. Most már kérjük a teremtőt, adjon gyógyulást és menekvést a bajoktul, hogy mielőbb karjaiba zárhasson benneteket a ti híven szerető igaz szívű Herman Ottónétok. 45. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 3 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Lillafüred, 1910. július 17. Lillafüred 1910 július 17én Drága Lidikém, hát megtörtént! Az a csapás, mely évek óta fenyegetett, végre mégis leszakadt szivedre — s tudom, hogy noha nem ért váratlanul, mégis elkábított, összetört. Édesanyát csak egyet, csak egyszer veszíthet az ember életében. S én tudom, mi az, mert átéltem! Szegény jó öreg szülőd már nem sokat élvezhetett az élet javaiból, neki talán — annyi szenvedés után — tán megváltás volt a halál; ti is szenvedtetek vele sokat, sokáig és mégis hiányzani fog ő nektek az élők sorából hosszú ideig. — Vigasztaljon benneteket őszinte részvéte azoknak, akik szeretnek s az a tudat, hogy a drága elhunyttal szemben, mint igaz, jó gyermekei, a végsőkig teljesítettétek kötelességeiteket, mit a természet szivetekre bízott. Gyermekei és unokái szeretete, gondozása és gyöngéd ápolása vette körül, az zárta le fáradt szemét s ugyanazok igaz gyásza kísérte sírjába. Legyen neki édes az oly igen kiérdemelt nyugalom! Add át kérlek nővéreidnek is legőszintébb részvétemet, valamint az uramét is idecsatolom mindnyájatok részére. Nagyon hálásan venném, ha fájdalmad némi enyhülése után, pár sorral tudatnál hogy és hollétetek felől. Szivére zár és örök szeretettel marad hűségesed Herman Ottóné és az ura. 46. Ms 273/105 (MTA Könyvtárának Kézirattára) Képes levelezőlap, Pósa Sárika Herman Ottónénak Feketehegy, 1910. szeptember 23. Címzés: Nagyságos Herman Ottóné Úrasszonynak. Lillafüred. Per: Miskolcz. Aranyos Camilla néni! Ottó bácsi! Első utunk oda vezetett, a bezárt fészekhez. Ügy sajnáltuk Anyuskámmal, hogy még nem találtuk otthonukba édes Camilla néniéket. Meddig maradnak még Lila-füreden? Hiszen már az idő nem valami kedvező. Mi már jó rég, aug 29-óta vagyunk itthon és bizony sok minden történt azóta. Én két hétig ágyban fekvő beteg voltam, kevésbe múlt hogy tüdőgyulladást nem kaptam. Az óta le romlott a f. hegyen fel szedett pár kilót és a piros rózsát arcomról. Ezer kéz csók mindkettejöknek anyuskám is csókját küldi. Szertettel Sárika. 910. 1X/23 Fekete hegyi „kert és ... (?) öröm!” 47. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 4 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Lillafüred, 1911. augusztus 18. Lillafüred 1911. aug. 18. Szeretett Lidikém, Kedves gyermekeid oly igazán kedvesek, hogy még nászútjokon sem feledkeztek meg rólam s egy tündérszép tájról röpítettek felénk hírt maguk felől. Az(t) Írja az én kicsi Sárim: „a legboldogabb pár”. Nohát ez nekem elég, mert ha ő mondja, igaz is. Legyen is igaz mindég, mindég, tiszta szívből kívánom nekik. Részletes és aranyosan kedves leveledből szinte szédülettel olvastam, micsoda tevékenységet fejtettél ki az utóbbi hónapokban. Képzelem milyen zsibbasztó az utána következő nagy pangás. Vagy talán nincs is pangás? A te ruganyos, eleven temperamentumod s termékeny lelked talál mindég tért magának a tevékenységre és alkotásra. Kitudja milyen és mennyi szépséges dal nyílott virágtermő kedélyedben azóta! Csak már olvashatnám. De azért a ház ékessége dísze, szivednek édes virága még is tudom, hogy hiányzik neked mindenütt, amerre csak fordulsz. Ugy-e bár? És ez még így lesz sokáig. Nagyon nehéz a lemondás, akár mily bölcs és igaz érvekkel támogatjuk is. Ez így volt és így lesz mindég, mióta az anyák leányokat hoznak a világra, hiába! Könynek folyni mindég — muszáj. És te még boldognak is mondhatod magad, hogy
