A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos... 429 A viszontlátással sem bíztathatom magam, mert már többé nem reménykedem, hogy fölkerestek otthonunkban. A csalódás igen fájt tavaly. Hát isten veletek, ti jók, ti kedvesek! Ezer csók ölelés, kézszorítás mindkettőnktül mindhármatoknak. Örök híved Herman Ottóné u. i. Emlegessetek!! 27. Ms 273/64 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 4 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajos Herman Ottónak Budapest, 1907. július 8. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS Budapest, ..........VI., Andrássy út 10. — feliratos l evélpapíron. Budapest, 1907 julius 8. Kedves Ottó Bátyám! Szomorúan olvastam zordon hangú levelét. Akárki más irta volna, könnyebben elviselném. Fáj, hogy nem akarva bajt csináltam, fájdalmat okoztam épen azoknak, a kiket mi mind a hárman oly nagyon szeretünk. Az Én Újságom 26. számával végződik be a félév, a közleményeknek is be kell fejeződniök. A „várkúti fiók”- ból, Havas István elbeszéléséből kénytelen voltam kihagyni egy jó csomót, hogy a lap rendes beosztása meg legyen. Még így is maradt túlszedés. Ez a lapoknál gyakran előfordúló állapot idézte elő, hogy „Minek a’ Jónás szerencsé”- jének a két utolsó lapját kihagytam, így gondolkozván: „A kiket mi úgy szeretünk s a kik minket úgy szeretnek, tán nem neheztelnek meg ránk; hisz a mesének így is van bevégzettsége, senki észre nem veszi tán, a ki kéziratban nem olvasta. Majd ki lehet pótolni, hozzá lehet adni, ha a mese könyv alakban is megjelenik.” A kéziratot e czélból meg is tartottam. Mint a kézirat hátán látható két kép is tarkította volna. Vissza is küldöm, hogy lássák hibádanságomat meg hogy a könyv alakban való megjelenésre ne kelljen újból megírni. Egy hibám mégis van, úgy hiszem. Ez pedig az, hogy mikor már láttam, hogy nem fér be: mért nem szóltam az utolsó pillanatban is? Én Istenem, de hát, ha jól emlékszem, épen azon a héten vártuk Ottó bátyámékat szeretettel Péczelre. Akkor akartam élőszóval elmondani. Mivel azonban nem jöhettek: levélben akartam magyarázatát a dolognak. Ottó bátyám megelőzött. Most is csak azt mondom: szomorúan olvastam zodron hangú levelét. Akárki más írta volna, könnyebben elviselném. Fáj, hogy nem akarva bajt csináltam, fájdalmat okoztam épen azoknak, a kiket mind a hárman oly nagyon szeretünk. Ö Nagyságának kézcsókomat küldve s mind a hármunk meleg üdvözletével vagyok szerető öccse Pósa Lajos 28. Ms 273/87 (MTA Könyvtárának Kézirattára) Kézírásos képes levelezőlap (Üdvözlet Péczelről), Pósáék (Pósa Lajosné) Herman Ottónak Budapest, 1907. július 25. Bélyegző: BUDAPEST 907 JUL 25 Címzés: Nagyságos Herman Ottó úrnak Lilafüred per Miskolcz. Aranyos Ottó bácsi Jóságos Kamillám! Szeretettel tudakozom mindnyájunk nevében a kedves Pele ház lakóinak egészségét? Borong-e a felhő arra, vagy a nap szórja arany sugarát? egész szívvel a régi hűsegetek Pósáék 29. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 4 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Lillafüred, 1907. augusztus 28. PELEHÁZA feliratú és fotóját ábrázoló levélpapíron Lillafüred 1907. aug. 28. Drága Lidusom, Írtam én is neked hosszu-hosszu leveleket, verset is jambusban, és sok minden egyebet — gondolatban! De aranyos leveledbül látom, hogy te is igen jól tudod, mi az, mikor az embernek „Laczkó” fölül a nyakára. De leráztam! le én. S íme most nálatok vagyok, szívvel lélekkel, papiroson bár, de azért nem kevesebb szeretettel. Olyan szépen, csábítóan Írod le a ti kedves otthonotokat, hogy szinte megkívánjuk a ti dolce farnientés nyugalmas falusi csend életetöket. A nyugalomból nekünk is jut, a csendből is, páfrányunk is van, patakunk és veres begyünk is, de hajh! nincsen ám fecskénk, se gólyamadarunk se kanyargó Balog folyócskánk, hogy habjaiba merülve felüdülnénk. Pedig pár nap óta kezd itt is nyár lenni - hál’istennek! Eddig bizony tisztességesen fáztunk, sőt juli. 14. 15. én fütöttünk is annak rendi és módja szerint! A nyaraló publikum el is iszkolt, ki jobbra ki balra, csaknem üres a kis telep, de — tán mondanom se kell — annál jobban gyönyörködünk benne. Mi még a szeptembert is itt szeretnők tölteni, ha az időjárás irgalmas tudna lenni; hát ti édes, kedves, jó népeim, mikor vonultok egyik bájos fészketekről a másikra? írd meg, hogy tudjam, hova adressáljam a gondolataimat esetleg soraimat is, mert úgy látom hogy a Sebők Zs. hangya históriája nemsokára befejeződik — akkor tán jöhetne az én kis mesém; mindenesetre írd meg édes, hova küldjem? Az én uram dolgozik és dolgozik. Pihenőül be-beveti horgát a Szinva patakba, nem is mindég eredménytelenül, de sokkal inkább élvezi a horgászás mint a fogyasztás örömeit. 5 én örülök, hogy van valami, amiben üdülést, szórakozást talál. Ámbár biztos vagyok benne, hogy halászgatás közben is folyton a dolgára gondol. Az idén — úgy veszem ki soraidból — nincs az a nagyszabású népvándorlás Radnóton, vagyis nálatok, ami
