A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos... 42 7 már teljesen lehetetlenné vált volna, hát most hozzá teszem, hogy igen örülnék, ha aug. 4.ig karjaimba zárhatnálak, mert attól fogvást lO.ig nem leszek ura napjaimnak. Tizedikétől fogva azonban húszadikáig megint a tietek lehetek. Hát írj édes kis jószágom, de azonnal, de még a forduló postán, hogy a kinzó bizonytalanságtol szabaduljak! Kedves soraidat nyugtalanul várva, a reméllt mielőbbi viszondátásig ölel és csókol Sárikáddal együtt, uradat a legszívesebben üdvözölve örök barátsággal Herman Ottóné 20. Ms 273/86 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 5 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajosné Herman Ottónak Budapest, 1906. július 24. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS Budapest, ... VI., Andrássy út 10. - feliratos levélpapíron. Budapest, 1906. Juli 24. Drága Ottó bácsikám! Sárga rigó szeretnék én most lenni, — jaj de elis tudnám akkor tilinkózni, annak az arany szívből kimetszett erdőnek leveles-lombos fáinak rám borúló szépségét, hatását, a rajtok tanyázó dalos madársereg bűbájos énekét, hasznos mivoltát; Talán-talán vissza is tudnám csenditeni azon a rigó fúta tilinkón, hogy milyen szép, milyen szeretettel olvastam és fogom olvasni ezt a nekünk, nőknek, nőkhöz írt erdőkre vezető, daltól zengő virágos ösvényt, majd meg becsüljük akkor az énekes világot, az énekes kis világ sátoros tanyáját. De most nincsen rigó-látta, rigó-fúta tilinkóm, szóval, szívvel, mondok érte először is a magam, majd az ezrek nevében hálás, forró köszönetét. A ki még nem látott zúgó erdőt, égbe nyúló lombos fát, a ki még nem hallott csattogó madárszót, a ki nem ösmeri a természet e legszebb világát: olvassa el csak Ottó bácsi madaras, fás örökszép oktató munkáját, és hozzá ez újabb virágos védő bástyáit e fönséges világ ellenségei ellen: bizonyára szívére öleli a természet e gazdag világát Istentől homlokon csókolt útörőjével egyetemben. Nem is tud így írni senki tán a világon, oly szépen, a természetet oly melegen szívbe olvasztóan, mint drága Ottó bácsika! Nem is tudom én ezt máskép megfejteni, elképzelni, mint csak úgy: hogy egyszer, valamikor egy szép bükk, vagy tölgyerdő tisztásán szendergett el Ottó bácsi, ott aztán az erdei kis tündérek körül tánczolták, körül tapsikolták, és fenkölt homlokára rácsókolták a természet szépségének varázsát, fogékonyságát, belopták arany szivébe a fák szomorú sohajtásit, suttogó lágy zenéjét, a rajtok ringatódzó, rajtok fészkelő, csattogó madárvilág bűvös muzsikáját. E fönséges tündérsugallta titok kristálypatakként ki-ki buggyant Ottó bácsi leikéből, megtermekenyült tőle nemzedékek lelke. Áldja meg az Isten azt a bükkös, tölgyes erdőt, a hol drága Ottó bácsi egyszer elszendergett! Áldja meg az Isten azokat a tapsikoló, mesélgető, kis erdei tündéreket, kicsi lábuk nyomán virág fakadozon! Két kézzel áldja meg a mindenható Ottó bácsi arany szivét, a honnan ez az arany ér csörög-csobog, gyöngyözik! Tetejébe ezer puszit küldök jóságos szíve minden dobbanásáért. Külön azért a szép, engem büszkévé, boldoggá tett dedikáczióért aranj'os drága Ottó bácsikám! Azt hittem hogy már nem lehet jobban szeretni Ottó bácsit és íme mindig kitalál, kovácsol jóságos szíve egy újabb forrasztó kapcsot. Szívem száz karjával ölelem érte. Sírig tisztelő-szerető Lidikéje 21. Ms 273/103 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 4 oldalas kézírásos levél, Pósa Sárika Herman Ottónak Nemesradnót, 1906. július 28. Aranyos Ottó bácsi! Hálás szívvel, szeretettel köszönöm, drága Ottó bácsinak szeretetét hogy engemet is érdemesített lelke gyöngyére, a melyből annyi szépet, tanúságosat merítettem. Eddig is szerettem a dalos madarat, a virágos bokrot, a leveleslombos fát, de érdemes könyve olvasása után kétszeresen szeretem és pici szárnyaimat én is védelmül terjesztem ki föléjük! De sok embert is megnemesített drága Ottó bácsi nemes munkájával. Áldja meg az Isten szívének minden arany dobbanását!... Ügy szerettünk volna menni drága Ottó bácsiék nefelejtses, madárdalos birodalmába, de várjuk a sok vendéget és még a Dobsinai utunkat is a véletlenre bíztuk, hogy tudunk-e egy-két napot szakítani? Itt gyönyörű most minden, most van az aratás, most csorgatja verítékét a munkás szántóvető. A tavasznak is érezzük a fuvalmát, másodszor nyílik az illatos orgona, meg az akác. De jó is volna örökké itt maradni! Jaj de most már ne haragudjon, aranyos Ottó bácsi, hogy fárasztottam az én Ids levélkém olvasásával. Drága kezeit csókolom az aranyos Camilla néninek, úgy drága Ottó bácsinak is. Maradok szerető kis Cinege madaruk Sárika Nemes-Radnót. 1906. VII. 28.án. 22. Ms 273/104 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 1 oldalas kézírásos levél, Pósa Sárika Herman Ottónak Budapest, 1906. december 31. Aranyos Camilla néni, drága Ottó bácsi! Tele van a szívem szeretettel sok jó kívánsággal, de nem tudom én azt olyan szépen elmondani, mint az a kis cinege madár a melyiket szivemből röpítettem drága Ottóbácsiék ablakjuk párkányára — majd eldalolja ő az én szeretetemet
