A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
418 Bodnár Mónika 4. kép. Az 1914-es kiadású jubileumi Pósa kötetek fotója Fig. 5. Photo from the 1914 edition of the anniversary Pósa-volumes Szeresd a gyermeket! A. gyermek tisgta, szent, Ártatlan angyal 5 a föld porába lent. Beikén nincs semmi folt! Mint a galamb, fehér, Imája a mennybe leghamarabb felér. Minden bizonnyal erről a versstrófáról van szó az egyik levélben, mely a verseskötetek szerkesztési munkálataival kapcsolatos levelezés egyik darabjaként értelmezhető. Ezt az is alátámasztja, hogy a levélhez mellékelt három versből kettő, az Altató és az Altató dal olvasható a gyermekvers kötetben {melléklet 55—58. dók). Pósa Lajos írói Jubileumának Nagybizottsága a negyvenesztendős írói jubileum országos nagy ünnepségét 1914. június 7-re tűzte ki. A nagyszabású ünnepségre a Thököly úti Millenáris Versenypályán került sor. A rendezvényt ünnepi köszöntőjével Bárczy István nyitotta meg. Ezt követően az írók és az irodalmi társaságok nevében Herczeg Ferenc, az újságírók nevében Márkus Miksa, a pedagógusok nevében Gaál Mózes, a nőegyesületek képviseletében Csiky Kálmánné üdvözölte az ünnepeltet, majd a beszédek sorát Rákosi Jenő zárta, aki a ,,felnőttek hódolatát tolmácsoltad Ezt követően „az őszpoéta halk hangon, könnyes szemekkel köszönte meg a meleg ünnepléstd Az ünnepség a székesfőváros iskoláinak ötnegyed óra hosszat tartó felvonulásával ért véget, mint erről a Pesti Hírlap június 9-i száma beszámolt.17 18 A felvonulók létszámát illetően más és más számadatok láttak napvilágot, de mindenképpen több tízezer gyermek köszöntötte jelenlétével és egy-egy szál virággal az ország Pósa bácsiját. Az ünnepségen természetesen maga Herman Ottó is részt vett, s a meghívó hátoldalára rögzített véleménye szerint az Nagyszerűen sikerült!1* Pósa még ugyan megérte a nagy ünnepséget, de az őt körülvevő szeretetet már nem igazán élvezhette. Barátját, Herman Ottót még felismerte az ünneplők, őt köszöntők között, de aztán eszméletét vesztette, ilyen állapotban szálk'tották otthonába (Gyöngyösy 1920, 125). Ám állapota nem jármit, sőt egyre romlott, ezért június 19-én kezelésre beszállították a Liget Szanatóriumba, a korszak egyik legfelkapottabb fővárosi gyógyhelyére, ahová hű és bánatos felesége is követte, hogy minden percet vele töltsön. Az orvosok viszont semmi biztatót nem tudtak mondani. Július 8-án Herman Ottó azt az üzenetet kapta, hogy Pósa élete már csak órák kérdése, másnap a kora reggeli órákban pedig megérkezett a gyászhírt hozó távirat {mellékelt 67—68. dók). Az alig egy hónappal korábban tízezrek által ünnepelt költőt részvéttel búcsúztatták barátai, pályatársai, földijei, tisztelői. A Kerepesi úti temetőben összegyűlt tömegről a korszak egyik közkedvelt képes hetilapja, az Új Idők közölt fényképet, mint ahogy a tömegben ott tartózkodó Herman Ottóról is. Ezt a fotót közölte újra Herman életrajzírója is a maga könyvében (Uj Idők XX/30. 95; Lambrecht 1920, 72) (5. kép). A temetés után, amikor az özvegy azt érezte, hogy mindenki ellene fordult, hogy ki akarják őt semmizni, egyetlen támasza Herman Ottó maradt. Otőle kért segítséget nagy bajában, neki öntötte ki szíve bánatát, vele osztotta meg vélt és valós sérelmeit, hogy megkönnyebbüljön {melléklet 70—72. dók). A hű barát pedig segített, ahol csak tudott. Még a betegágyán írott levelekkel is az ő édes Lidiké]ét vigasztalta, talán ezek voltak utolsó írásai, amint ezt Szabadfalvi is megjegyzi 17 MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/80. 18 MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/72.
