A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos... 415 itteni gyűjtéseinek eredmén)re miért nem jelenik meg a pásztorkodásról írott munkájában, egyelőre nincs válasz. Mint ahogy arra sem, hogy a másik, Radnóton tervezett, a magyarság nemzetségi szervezetére vonatkozó kutatását elvégezte-e. Egy teljes kutatási programot vázolt fel levelében, komplett kérdőívvel. Pósa a bő egy héttel később küldött válaszában nyugtázta a kérés kézhezvételét, s megígérte, hogy kikérdezi a rad- nótiakat, s mihelyst készen lesz vele, válaszát azonnal elküldi. Mindenesetre Herman Ottó néprajzi munkásságában ennek sem találjuk nyomát. Ám nem kizárt, hogy Herman Ottó kéziratos hagyatékában, jegyzeteiben nyomára bukkanhatnánk a felvetett kérdéseknek és válaszoknak (Szabadfalvi 1976, 13-14. 5. levél, melléklet 16. dók). Kapcsolatuk elmélyülése 1904-re tehető, amikor az addigi munkakapcsolaton túl kölcsönösen elkezdték egymást látogatni otthonaikban (melléklet 5—6. dók). Ettől kezdve a levelezés kiterjedt az egész családra: Herman Ottóné Borosnyay Kamilla és Pósa Lajosné Andrássy Lídia egymásnak is, de olykor egymás férjeinek is írtak, s részese volt ennek a levelezésnek a gyermek, majd felnövekvő Pósa Sárika is. A hölgyek által alkalmazott megszólítások — kedves, jó, édes, aranyos, drága, drágám, szívem, kincsem, lelkem — valamint a levelekben említésre kerülő sok apró-cseprő ügy azt támasztják alá, hogy a két család közötti kölcsönös szimpátia és tisztelet mindkét részről mély barátsággá alakult. Kamilla megvásárolta Lidiké ruháinak egy részét, melyeket ő jó ideig úgysem viselhetne (melléklet 7—8. dók), a két asszony kölcsönösen apró ajándékokkal, főleg házi készítésű élelmiszerekkel, termelvényekkel kedveskedett egymásnak és egymás családjának (kappan, csirke, alma, birsalma, ostyepka, vagyis füstölt juhsajt, befőttek (melléklet 10, 11, 23, 40, 44. dók). Beszámoltak egymásnak saját vagy a családtagok betegségéről, aggódtak egymás egészségéért (Szabadfalvi 1976, 14. 7. levél; 16-18. 10-15. levél; melléklet 11, 12, 14, 17, 23, 26, 28, 32-33, 37, 42, 44, 46. dók). Olykor olvasnivalót kölcsönöztek egymásnak és eszmét cseréltek az olvasottakról (melléklet 24, 39. dók). Utazásaik, nyaralásaik előtt felkeresték a másikat, hogy elbúcsúzzanak egymástól (melléklet 12, 25—26. dók). Hermanné nagyon sajnálta, hogy Pósáék Pécelre költöztek, mert így nehézkessé vált a vizit, a személyes találkozás (melléklet 26, 30, 32. dók). Rendszeresen köszöntötték egymást újév, születésnap, névnap alkalmából (Szabadfalvi 1976, 18. 13. levél; melléklet 9, 22, 49—50, 53, 65. dók). Érdekes módon az egyik, 1914. június 25-i datálású levélben Pósáné nyolcvanadik születésnapjának jubileuma alkalmából köszöntötte Herman Ottót. Pedig Herman életrajzírója szerint Herman Ottó 1835. június 26-án született és június 28-án lett megkeresztelve (Lamrecht 1920, 5—6), tehát a levél születésekor még csak a 79. születésnapját ünnepelte. Meg akartam tekinteni az anyakönyvi bejegyzést a breznóbányai születési anyakönyvben, de az interneten az evangélikus keresztelési anyakönyvnek csak az 1837-től vezetett második kötete található.13 Ebbe Herman Ottó születése természetszerűleg nincs bejegyezve, viszont megtalálható öccse, Robertus Adolphus (1837. május 11—1842), és húga, Elisabetha Ernestina (1841. november 14) keresztelésének anyakönyvi bejegyzése. Okét is az akkori breznóbányai evangélikus lelkész, Ján Chalupka keresztelte, aki Herman Ottót is, s aki íróként és szlovák hazafiként vonult be a szlovák művelődéstörténetbe. Keresztszüleik is azonosak voltak, Göllner Sámuel és Erzsébet. Későbbi anyakönyvi bejegyzésekből kiolvasható, hogy Göllner Sámuel breznói kereskedő volt. Ám sikerült utánajárni, hogy Herman Ottó születésének évét Lambrecht Kálmán pontosan közölte. Hogy Pósáné mégis 80. születésnapja alkalmából köszöntötte, valószínűleg tévedésen alapult, mely zaklatottságának tudható be, hiszen azokban a napokban Pósa Lajost már gyógyíthatatlan betegként a Liget Szanatóriumban ápolták, ahová maga Pósáné is beköltözött vele (melléklet 64—65. dók). 1905 júliusában a Herman házaspár egy szűk hetes édes, üdítő pihenést, nyaralást töltött Pósáéknál a radnóti kellemes fészekben. Pósa vendégeit verssel várta, e látogatásra készülve, a várakozás örömében írta a Ma vendégek érkeznek... című költeményt, melyet az elutazást követően meg is küldött vendégeinek (melléklet 13—15. dók). E vendégeskedés alkalmával született egy Pósa Sárikának írott ajánlás, melyben Herman Ottó a cinegemadárhoz hasonlította a leányt (Szabadfalvi 1976, 13. 4. levél). Ez a megnevezés aztán rajta is ragadt Sárikán, előfordult, hogy így írta alá Herman Ottónak küldött levelét [melléklet 21. dók). A látogatást feltehetőleg Pósáék is viszonozták a Herman házaspár lillafüredi árnyas, lombos, szerény kis fészkében, legalábbis több meghívásról is tanúskodnak a levelek [melléklet 18—19. dók). S arról is, hogy a Herman házaspár mennyire szerette Peleházát (Szabadfalvi 1976,17.10 levél; melléklet 15, 29, 43, 51. dók). Levélpapírt, levelezőlapot is készíttettek ennek képével [2. kép). 13 https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1 /TH-1951-23427- 5164-26?cc= 1554443&wc=9PQM-N3K:107654101,114613201, 114613202,114613203 (2015. február 24.)
