A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Pap József: Herman Ottó és a függetlenségi politika a dualizmus kori Magyarországon
404 Pap József kedett korának vallásosságával és nyílt őszinteséggel, szenvedélyesen hirdette az általa igaznak gondolt nézeteket, legyenek azok természettudományos tanok vagy politikai, társadalmi reformok. A politikussá válás útján azonban az első igazán komoly lépésnek az 1875-ös pártalapítási kísérletet és a Kossuth Lajossal való kapcsolatfelvételt tekinthetjük. Herman 1874 nyarán ismerkedett meg a szegedi származású Bakay Nándorral. Bakay ekkorra Szeged egyik jelentős vállalkozója, kendergyár-tulajdonosa volt. A két férfi elhatározta, hogy önálló pártot hozzanak létre az iparos érdekek képviseletére. Herman ebben az ügyben fordult 1875. március 2-án Kossuth Lajoshoz és ehhez a tervhez kérte az emigráns politikus támogatását.8 A pártalapítással kapcsolatban néhány fontos kérdésre kell felfigyelnünk. A dualizmus kori magyar párttörténet egyik legmozgalmasabb periódusa zajlott ebben az időszakban, mozgásba lendült az 1867-ben kialakult pártstruktúra. Az ellenzéki oldalon kétirányú folyamat indult el: a Tisza Kálmán vezette Balközép zöme a Deák-párthoz közeledett, míg a kiegyezés elfogadásával egyet nem értők létrehozták az Elvhű Balközép nevet viselő pártformációt. Ez utóbbihoz tartozó képviselők 1874. február 26-án fúzióra lépetek az Országos 48-as Párttal. Az új csoportot kezdetben Egyesült Közjogi Ellenzéknek, majd rövid egy hónap után Függetlenségi Pártnak nevezték el (Tóth 1963, 985-1017; Vida 2011, 49-50; Szendrei 2012, 3-5). A Függetlenségi Párt maga mögött tudhatta Kossuth Lajos támogatását. így a Herman—Bakay-féle kísérlet eleve kudarcra volt ítélve. Ennek ellenére azonban a két férfi jól érzékelte a partalapítás lehetőségét, azzal is tisztában voltak, hogy Kossuth támogatása nélkül az ellenzék oldalán, ismeretlen emberként, szinte lehetetlen bekerülni a magyar politikai életbe. Emiatt természetesnek vehető, hogy Herman, az általa személyesen nem ismert Kossuthhoz fordult támogatásért. Herman Ottó Kossuthhoz írt levelének kezdő soraiban bemutatkozott, igyekezett saját portréját megrajzolni. Ellenzéki személyként ismertette élete fontosabb, kiemelendő részeit. Szólt arról, hogy nagybátyja 1858-ban politikai ok miatt elhagyta a Birodalmat, beszámolt a kolozsvári újságírói ténykedéséről, Lónyai Menyhért elleni fellépéséről, a sajtóperekről, valamint a szerkesztővel való szakításról. Megfogalmazta politikai hitvallását is: „Jóllehet a köztársaság eszményem, s minden lépésemet feléje törekszem, számolok a viszonyokkal is, mert a nemzettel 8 Lásd erről részletesen: Erdődy 1984, 46-47, 49—53; téves dátumokkal és pontadan idézettel: Péter 1988, 369—370. együtt akarok haladni; és tudom, hogy az uralkodó közszellemnél fogva e haladás még sok időkre csak lassú lehet, de sőt, hogy az erők legjavát sokszor nem is a haladás előmozdítására, hanem a visszaesés feltartóztatására kell fordítani.”9 Ezek a sorok egyfajta politikai ars poétikaként is felfoghatóak. Érdemes megjegyezni, hogy Herman saját természettudományos munkájára egyetlen sort vesztegetett csupán a levele végén: „A természeti tudományokkal foglalkozom, s jelenleg a magyar természettudományi társulat megbízásából a magyar Araneológiát írom.”10 11 A levél bemutatkozó részéből hiányoznak a korábban már említett itáliai és a lengyelországi életrajzi elemek, melyek forrásaként a szakirodalom a Lambrecht Károly által is idézett kolozsvári újságcikk sorait adja meg.11 Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Kossuth számára írott levélnek minden bizonnyal fontosabb részét jelentették volna ezek az információk, mint az ezekhez képest elhanyagolhatónak tekinthető életrajzi elemek. Ez a tény tovább erősítheti bennünk a szkepszist a forrásokkal kellően alá nem támasztható mitikus történetekkel kapcsolatban. Kossuth, mint az ismeretes, mereven elzárkózott a kezdeményezés támogatásától. Elszántságát az is mutatja, hogy bár kézfájásra panaszkodott, hosszú levélben válaszolt Hermannak. Kossuth felszólította a hozzáfordulót, hogy tartózkodjon a párt létrehozásától, hiszen az megosztja a szavazókat. Valamint mereven elhatárolódott az osztályharc eszméjétől és a szocialista tanoktól, „a körlevél-javaslaton bizonyos irány vonul keresztül..., mely azon eszmék rendjébe tartozik, melyeket socialistikusoknak szoktunk nevezni, kell valami ilyesnek lenni benne, mert rám ezen benyomást tette. Tartozom magamnak, hogy ezzel szemben jelezzem állásomat.” — fogalmazott Kossuth. „E tárgyban az eszmecserét köztünk befejezettnek tekintem.” — zárta levelének ezt a szakaszát Kossuth, akinek szavai közt szintén csupán egy mondat utalt arra, hogy Herman önmagát nemcsak politikusként 9 Herman Ottó levele Kossuth Lajosnak. Doroszló, 1875. március 2. (Herman Ottó leveleiből levelezéséből 2002, 1052—1055; idézi tévesen: Péter 1988, 370.) 10 Herman Ottó levelezéséből 2002, 1055. 11 „»Megjártam Bécset, Strassburgot, Milánót ... lepillantottam a Monte Bericolo-ról az olasz földre; szivaroztam a 365 tornyos székesegyház árnyékában, a Como táján pedig a szabadság és humanizmus érdekében főbelövöldöztük egymást, máshol meg a kancsuka jelzé a korszellem óráját.« Ez az utóbbi megjegyzés arra vonatkozik, hogy 1862-ben résztvett a lengyel fölkelésben. Haláláig őrizte azt a carbonari kalapját, amelyet olasz földről hozott magával s amelyet a lengyel harcokban lőttek át.” (Lambrecht 1933, 20).
