A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bartha Lajos: Herman Ottó csillagai
394 Bartha Lajos 4. kép. Hell Miksa bejegyzése a vardői anyakönyv 1769-ben nyitott kötetében (az alsó részen). Herman Ottó gyűjtése. Az eredeti anyakönyv 1944-ben elpusztult Fig. 4. Note of Maximilian Hell in the registry ofVardö, published in 1769 (lower part.) Collection of Ottó Herman. The original registry was destroyed in 1944. saját térképe jelzi. Herman Ottó nem sejthette, hogy rajzai és az 1769-es Hell-bejegyzés egyszer még dokumentumai lesznek Vardő régi emlékeinek. 1944-ben a német megszállók felégették a városkát, elhamvadtak a régi anyakönyvek. Herman Ottó rajzai, és az egykori egyházi napló egyetlen lapjának fényképe őrzi a régi Vardő emlékét. Az anyakönyvi bejegyzésről az útikönyvek említést tesznek, de tartalmát nem ismertetik. Ezért a Herman által megszerzett másolat Hell és Sajnovics munkássága egy addig ismeretlen dokumentumának bizonyult. Az 1769. évben megkezdett anyakönyv első lapján a tengerszint változásának mérésére emelt két égetett tégla oszlop elhelyezését, és egymáshoz viszonyított helyzetét írja le. Hell 1768. június 22-én kelt bejegyzése elé az akkori lelkész, Denning junghans Kauriin norvég nyelven bevezető sorokat írt, amelyben meghagyja, hogy ezt a bejegyzést a jövőben minden újonnan megkezdett anyakönyvbe másolják át (Herman 1893, 116—119). A korábbi Hell-életrajzok említik ugyan Hell Miksa érdeklődését a tengerszint „visszahúzódása” iránt, arra azonban Herman Ottó kutatása világított rá, hogy e téren mérési kísérletet is végzett (Herman 1891a, 51—64). HELL MIKSA BECSÜLETÉÉRT Herman Ottó maga írta, hogy a helyszíni vizsgálódást csak fél sikernek érezte, és hazatérve további tanulmányokhoz fogott. Mindenekelőtt a hamisítás vádját kívánta megcáfolni. A 19. század végén, a pontosabb, és többféle módszerrel végzett mérésekből kitűnt, hogy a Nap-távolság (ill. a parallaxis szögének) értéke számottevően eltér Éneke és Littrow számításától, viszont Hell Miksa — korábban vitatott — eredménye közel áll a tényleges adatokhoz.3 Ennek alapján érdemesnek látszott újra felülvizsgálni a vardői expedíció méréseit és adatait. Herman Ottónak nem volt tudomása arról, hogy az állítólagos hamisítás kérdését a Nap-távolság legjelesebb szakértője, Simon Newcomb (1835—1909), az USA Tengerészeti obszervatóriumának munkatársa már évekkel korábban tisztázta, nem csak felmentve Hell Miksát a vádak alól, de elítélve J. K. Littrow rosszhiszemű rágalmait. Newcomb 1883-ban tett bécsi látogatása során alaposan megvizsgálta a kéziratos észlelési feljegyzéseket. Megállapította, hogy azokon semmi féle „kivakarás” nem található, és a számjegyek utólagos átírásának, eltérő színű tinta használatának nyoma sincsen. A bécsi obszervatórium munkatársa pedig felvilágosította, hogy Littrow nem is láthatott árnyalat-különbségeket, mert színtévesztő volt. Newcomb a Hellt felmentő, és a rágalmazót elítélő eredményét az egyik legtekintélyesebb csillagászati szaklapban, a londoni Királyi Csillagászati Társaság havi közleményében részletesen ismertette (Newcomb 1883, 371-381). Nem róhatjuk fel Herman Ottónak, hogy a szakcsillagászoknak szánt folyóirat ismeretlen volt előtte. Meglepő azonban, hogy a kortárs magyar csillagászok sem ismerték Newcomb tisztázó tanulmányát. A legkülönösebb pedig az, hogy a bécsi Egyetemi 3 Hell Miksa a Nap parallaxis-szögére 8,7 ívmásodpercet kapott, ami 151,2 millió km közepes távolságot jelent. A Nemzetközi Csillagászati Unió a modern mérések alapján 8,79305 ív-mp értéket fogadott el, ez 149 596 000 km-nek felel meg. (Bartha 1969; Tuboly 2004, 73.)
