A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Veres Gábor: A pásztorélet ábrázolásai Herman Ottó műveiben
A pásztorélet ábrázolásai Herman Ottó müveiben 387 hatásai’ (Herman 1914, 8). A Semsey Andor anyagi támogatásával készültek el az akvarellek. Semsey Herman jó barátja és legnagyobb mecénása volt. A tehetős földbirtokost inkább érdekelték a tudományok, mint a gazdálkodás. Több tízezer holdnyi birtokát bérbe adta és az ebből származó jelentős bevételt számos tudományág támogatására fordította. Jelentős kőzetgyűjteményeket vásárolt meg a Nemzeti Múzeum és a Földtani Intézet számára. Herman Ottó munkássága iránt is kiemelten érdeklődött és a tudományok iránti elhivatottság szoros kapcsolatot teremtett a két férfi között. Rendszeresen leveleztek és beszámoltak egymásnak az őket foglalkoztató kérdésekről. Semsey megromlott egészsége miatt is gyakran tartózkodott a Magas-Tátra üdülőhelyein. Otátrafüredről és Tátraszéplakról is több levele maradt fenn, melyet Herman Ottónak küldött: „Kedves sorait most hozták meg válaszolok is ezennel. Köszönöm szíves tudósítását szorgos munkásságáról apásztorélet, helyesebben mondva az ősfoglalko- gások rovására.”13 Semsey jelentős segítséget nyújtott a párizsi előkészületekhez is. A Koszkol Jenő festette ősfoglalkozás képekből, miután Izabella főhercegnőnek megtetszettek újabb sorozat készült Semsey támogatásával. A Természettudományi Múzeumban található akvarellek közül hat az eredeti, kettő pedig a kiegészítő sorozatból származik (Fejős 2002, 200). A képek Párizs után közel öt évtizedig a Természettudományi Társulatnál voltak. A II. világháborút követően a Természettudományi Múzeumba került az említett nyolc, ahol jelenleg is megtalálhatók. Herman utazásai és helyszíni tapasztalatai alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a táj gyors átalakulása a pásztorok ősi foglalkozásának eltűnését is előre vetíti, melynek természetszerű következménye lesz a hozzá kapcsolódó jelrendszer, szavak, szaknyelv eltűnése is. „Maga a világhírű Hortobágy is valóban rohanva alakul át, tája, képe szerint is megváltozik a mióta az ősi szárnyékot a védő erdőcske váltja föl s a megfékezett Tisza nem öntözi többé áradásával ennek a roppant legelőnek a részeit, a melyeken egykoron a tavasz} ár nyomán buja füvesek keltek.. .az elha- nyatló ősfoglalkozással elvész annak tárgyi része, egyel ennek és egyéb fogalmaknak a mesternyelve” (Herman 1898, 29). Ez ösztönözte arra, hogy a pásztorok által használt szavakból, nyelvi jelekből, „nyelvkincséből” szótárt készítsen, melyet Dr.Ilosvay Lajos, aTermészettudományi Társulat elnöke a következőképpen jellemzett: „Úgy látszik, mintha ez a kötet tárgy és közfelfogás szerint inkább 13 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye Ms 276/117. Kelt: Otátrafüred, 1904. augusztus 6. a nyelvészet, mint a természettudományok körébe tartoznék. Ámde az ősfoglalkozások már ágért is, mert ag emberi lét alapfeltételei, a sgó magasabb értelmében véve, természettudományi sgempontok alá tartoznak, a visgony kifejezője a nyelv, ennek hivatott kutatója és alkalmazója pedig ag, aki ag ős- foglalkozásokat tügetesen tanulmányozza' (Herman 1914. Előszó). Herman Ottó a „magyar nép arczával és jellemével” is foglalkozott. Koszkoltól rendelt akvarelljén is megjelenik és az említett munkában is leírásra került a számadó arckifejezése, mely jelzi a tevékenységet. A távolba, a messzi tájba tekintés fiziognómiai jelei: A szem hunyorító kifejezése, a szempillák izomzata, a szem körizma, a járomizom rögzített összejátszása: szarkaláb ráncizomzat kialakulása (Herman 1902,316). A honfoglalást megelőző nomád életmód maradványai a pásztoroknál éltek tovább. A „nomád-rendnek” megfelelően talált rá a vándor cserény költöztetésének hagyományára a 19. században végén: 1. ménes (lovas haderő) 2. gulya (élelem) 3. cserény (sátortábor) 4. egyéb ingóság, apróság, ami a védelemre leginkább rászorult. Koszkol Jenő egyetlen akvarellben mutatta be Herman Ottó instrukciói alapján ezt az örökséget. A pásztorok több jelet is használtak tevékenységükhöz kapcsolódóan. Ideiglenes foglalásukat, a legeltetésre egy adott időszakban használt területet jelölték meg csóvásfával, majd őrfával. Az akvarelleken is ábrázolt gólya, messzelátó fa, a táj áttekintésére szolgált az egyik értelmezés szerint, mely a későbbiekben nagy vitákat váltott ki a kutatók körében (Fejős 2002, 199; Szabadfalvi 1995, 65-84). Herman rámutatott arra, hogy nem tudunk egy nyelvi jelet megfelelően értelmezni, ha már nincs meg az a közeg, ahol azt használják, ahol a közösség — jelen esetben a pásztortársadalom — minden tagja érti. Ezért nagyon fontos a szótár a szavak értelmének pontos rögzítésére. természetrajzi elemek sgaksgerű meghatárogásának hiánya vagy megpíghatatlansága mennyire csökkenti egy sgótár használhatóságát" „...népies foglalkozás körében, mely átalakulóban, soksgorosan leáldozóban van. ..érgem e résg hiányait. ..a nyelv kincs megmentéséről van sgó, tehát a nemget életének legsarkalatosabb eleméről. Eg hatalmas rúgó.” A „sehonnai bitang ember” szerkezetet Petőfi költeményéből ismerhetjük. A pásztoroknál és a „bitang jegyzőkönyv”-et vezető hatóságnál az alábbi szavak voltak a bitang kifejezésre: barangoló, csatangoló, csavargó, eltévedt, kószáló, kóborló, tilosbajáró, urahagyott, uratlan, uravesztett (Herman 1914, 13). A bitangkaró, bitó pedig a cserény mögött volt leverve és a kóborló állatoknak, lovaknak a kikötésére szolgált. A lovak azonosításánál meghatározó volt azok színe. A szőr színárnyalatok jelölésére a pásztorok számára
