A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Mikita Gábor: Jászai Mari és Herman Ottó kolozsvári románca

380 Mikita Gábor két dátum között kerülhetett sor. Mindeközben a sze­relmi háromszög megmaradt háromszögnek: Jászai levelei 1871-ben azt sugallták, hogy házasságuk már csak névházasság, ő maga önállóan éli életét: „én némi részben önálló vagyok, mióta erszényünket szétválasztották ”. Az 1872 elején Pestről küldött leveleiben viszont meg­rendítő módon, megalázkodva könyörgött férjének, hogy fogadja vissza: „Könyörül/, Vidor, hisz en *s csa& Marid voltam eg)kor, most árnyékod akarok lenni. Édes, édes egyetlen Vidorom, térdeimen kérlek, bocsáss meg, vés rám egy melegebb tekintetet, hisz így összezfizaszj (■ ■ ■) egy jó kutyá­nál hívebb leszek, bárhogy bánsz velem, csak legyek, lehessek melletted, Vidor!” (Jászai 1944, 44). A férj egy darabig nem válaszolt, ám idővel engedett az asszony kérlelé- sének, mert a tavaszi, majd következő évi levelek már egy odaadó, az új családi fészket előkészítő, szerelmes feleség lelkesedésével íródtak a távollévő Kassaihoz. Marosvásárhelyről könyveket küldött a férfinak, anyó­sát pénzzel segítette ki. Pestről egy közös otthonukat alakítgató asszony stílusában írt — pedig ekkor már semmi sem kényszerítette szerepjátszásra: más vá­rosban élve, más színházban dolgozva nem feszítette kínos együtdét, ami akár a látszat fenntartását kívánta volna, a férj nem tudta a pesti közegben védeni, erő­síteni asszonyát, aki ráadásul művészileg magasabb státuszba került. Ám ő szenvedélyes hangon kevesell­te férje leveleit, hiányolta személyes jelenlétét, s be­számolója szerint fővárosi szerződtetésén fáradozott. Kassai pedig — ellentétben az emlékezésekben írtak­kal, ahol rémregénybe illő fukarsággal vádolta urát —, rendszeresen pénzt küldött neki: „Be sok pénzt küldtél! Neked maradt-eé Köszönöm, édes fiam, nagyon köszönöm az 5, a 10 és a 25frt.” (Jászai 1944, 85) — hálálkodott az asszony 1873-ban. A viszony azonban 1874-ben ismét megromlott, a férfi szeretett volna válni, s kérte, hogy az asszony írásban is vállalja a korábbi házasságtörését, amit Jászai arra hivatkozva utasított el, mert nem akarta kiadni szeretője nevét, védve annak tisztes hírnevét. 1875- ben pedig egy védekezésben került elő Herman Ottó neve, amikor cáfolta, hogy találkozott volna a férfival: „Nem is láttam Merman Ottót, miótaférjem nincs itt” (Jászai 1944, 108). A vád felmerülése mellett a közelmúltra utaló második tagmondat árulkodik arról, hogy a pesti időszak alatt is találkozhattak, nem szakadt meg a kap­csolatuk Kolozsvárott. Ám a pesti történéseket teljes homály fedi. Talán jobb is, mert így két fiatalember találkozásából azt a kolozsvári tiszta „pillanatképet” őrizhetjük meg, ami igazán fontos lehetett az életútjuk során: egymás segítését önmaguk keresésében, megis­merésében, tehetségük kibontásában. IRODALOM FÖLDES Anna 1983 Jászai Mari és a magyar színház Magvető Kiadó, Budapest. JÁSZAI Mari é. n. Emlékiratai. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest. 1944 Levelei. Sajtó alá rendezte: Kozocsa Sándor, dr. Pintér Jenőné Vállalata, Budapest. 1955 írásai. Emlékezések, naplók, tanulmányok. (Válogatta és a bevezető tanulmányt írta DEBRECZENI Ferenc) Budapest. 2002 Tükör játék. Válogatott írások, levelek. (Szerk.): BALATONI Mónika, Kairosz Kiadó, Budapest. LAMBRECHT Kálmán 1933 Herman Ottó élete. Budapest. PÉCHY Blanka 1971 Jászai Mari. Magvető Kiadó, Budapest. SZABADFALVI József 1987 Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz In: SZABADFALVI József: írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról. Herman Ottó Múzeum. Miskolc, 71—89. URAK István 2006 Herman Ottó kolozsvári tevékenysége. In: HEVESI Attila—VIGA Gyula (szerk.): Herman Ottó öröksége. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 128—131.

Next

/
Oldalképek
Tartalom