A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Mikita Gábor: Jászai Mari és Herman Ottó kolozsvári románca
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 375—381. JÁSZAI MARI ÉS HERMAN OTTÓ KOLOZSVÁRI ROMÁNCA Mikita Gábor Herman Ottó Múzeum — Miskolci Galéria, Miskolc Absztrakt: Bár Jászai Mari emlékirataiban megemlíti Herman Ottóhoz fűződő szerelmét, a köztudatba nem igazán került be kolozsvári kapcsolatuk, ami valószínűleg nemcsak kettejük közös történetének rövid epizódjellegével magyarázható. A színésznő fennmaradt levelei alapján ugyanis nem tudjuk a teljes történetet részleteiben összerakni, kevés a biztos tény, de a két kivételes egyéniség jellemének további árnyalásához hozzájárulhat a kolozsvári románc körbejárása. Kulcsszavak: Népszínház, kolozsvári Nemzeti Színház, budapesti Nemzeti Színház, Erdélyi Magyar Múzeum, Magyar Polgár, Kassai Vidor RETUSÁLT SZERELEM „Utolsó kolozsvári évem alatt barátkoztam össze Herman Antallal. A\i hittem, hogy szeretem, mert először beszélt hozzám olyan szavakkal, melyek boldoggá tettek. Leveleiben »drága gyermek«-nek szólított és ez megdobogtatta szívemet. Kívántam vele lenni, de ha jött, terhes volt, mert nagyot hallott. Pesten egy ostoba levél kíséretében betettem jegygyűrűjét a múzeumi lakása ablakán.” (Jászai é. n. 40.) Ezzel a szűkszavú öt mondattal tárta a nyilvánosság elé Jászai Mari emlékirataiban a nemzet tragikájának és tudósának évtizedekkel korábbi ifjúkori találkozását Kolozsvárott. A későbbi kiadásban pontosította a keresztnevet, s hozzátette: „...és mire Pestre értem, akkorra kiábrándultam belőle és egy ostoba levél kíséretében betettem jegygyűrűjét a múzeumi lakása ablakán. Ezt mindig szégyenlettem, míg csak élt szegény(Jászai 1955, 55.) A színésznő hagyatékában más nem őrizte kapcsolatuk emlékét, Jászai ugyanis idővel fontosnak tartotta, hogy maga is tudatosan alakítsa, milyen nyomot hagy maga után a magyar színháztörténetben. Ezt az is segítette, hogy azon színészek közé tartozott, akik számára az önkifejezés nemcsak az előadóművészet terén érvényesült, de „író emberként” is markáns tehetséggel bírt: írásait rendszeresen közre adta többek között a Pesti Naplóban, Az Újságban, a Budapesti Naplóban, A Hétben és az Új Időkben. Két kötete is megjelent: Tükröm (1909) és a Színész és közönség (1918). így szinte magától értetődőnek mondható, hogy emlékezéseiben is megírta pályaképét, melynek irányát, tartalmát a kötet ,A szennyből a tisztaságba, a sötétségből a fénybe, ez volt életem útja" mottójában összegezte. Ennek megfelelően fogalmazta meg a „hivatalos” Jászai-életrajzot, és semmisítette meg jó pár levelét, naplófeljegyzéseit: „mióta öntudatra ébredtem, mindig vágytam a magam életrajzát olvasni, mint készet, mint egészet. Sokszor elkezdtem a megírását. Nagy köteteket írtam tele. Tíz kötet is megtelne vele, annyit, vagy még többet is írtam magamról, életemről, pályámról, pajtásaimról, vonzalmaimról és sokat gyűlölségeimről. Töltettem magamban, hogy amit eddig lejegyeztem, ayt elégetem, kivált ízléstelen szeretkezéseim miatt, melyeket szintén leírtam, és melyek még nem régen is, leírhatatlan szégyenérzést okoztak. — Ma már érdekkel és szánalommal olvasom azt is ... mindegyik appetitusomból egy-egy erkölcsi betegséget csináltam magamnakP (Jászai 1965, 37.) Az iratok megsemmisítését tehát az önmagával szemben is kérlelhetetlen igényességével, erkölcsiségével magyarázta, de valószínű, hogy a kultuszát maga is formáló asszony fontosnak tarthatta, hogy a hagyatékában megmaradó dokumentumok azt a képet erősítsék, amit ő maga az utókorra kívánt hagyni a végleges emlékiratokban. A férjes asszony erkölcsösnek nem mondható titkos szerelmével, illetve a szakítás szégyellt módjával magyarázható, hogy életének erről az epizódjáról nem őrzött meg semmit, nem vallott részletesen. Életrajzíróik sem támaszkodhattak többre, súlyos tárgyi tévedés is jelzi, hogy az utókor számára nem lehetett több „lábjegyzet szintű” említésnél e kapcsolat: Urák István Herman Ottó kolozsvári tevékenységét bemutató írásában már elváltnak titulálta a színésznőt (Urák, 2006, 129), miközben a kapcsolatra épp az nyomta rá a bélyegét, hogy Jászai akkor még, 1871—
