A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Borsod vármegye panteonja
Borsod vármegye panteonja 357 Az országos politikai életben Mocsáry a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjával tűnt ki, s vátesz- ként figyelmeztetett arra, hogy a kérdéskör helytelen kezelése Magyarország feldarabolásához vezethet. Portréjának 1940-ben, Horthyéval úgyszólván egyszerre történő megfestetése mögött — dokumentumok hiányában csupán valószínűsíthetően — a trianoni békét követő revíziós politika ez időbeli sikerei állnak. Az igen magas kort megélt politikust férfikora teljében, kényelmes fotelben ülve jeleníti meg a képmás. A festő követi a reprezentatív portréfestészet azon hagyományait, hogy az ábrázoltat oszlopos-drapériás terembe helyezi, ahonnan egyik oldalon kitekintést enged. Bánovszky a régi főúri arcképek arzenáljából merít, mikor a bal felső sarokban a bocsári Mocsáryak címerét is megjeleníti. A borsodi arcképgalériában Tisza István arcképével jelentkezik a fotelben ülő képtípus, amely Mocsáry portréjával kapta meg kompozíciós párdarabját. Elképzelhető, hogy a méretében is csaknem azonos festményt a Tisza-képmással szándékos megfeleltetésben rendelte meg a vármegye. Irodalom: Keresztesy 1943, 18; Az ábrázolt miskolcivonatkozásairól: Dobrossy 1996,16. II. MEGSEMMISÜLT, ILLETVE LAPPANGÓ ARCKÉPEK II/l. III. Károly képmása A festmény kompozíciójára vonatkozóan semmilyen információval nem rendelkezünk. Forrás: Keresztesy 1943, 18; Elcserélt, letétbe helyezett, visszaadott és elveszett tárgyak, könyvek jegyzéke 1902-1947. (HÓM HTD ütsz. 74.356.3.) II/2. József nádor képmása A festmény kompozíciójára vonatkozóan semmilyen információval nem rendelkezünk. Forrás: Keresztesy 1943, 18; Elcserélt, letétbe helyezett, visszaadott és elveszett tárgyak, könyvek jegyzéke 1902-1947. (HÓM HTD Ltsz. 74.356.3.) II/3. revisnyei gróf Reviczky Ádám portréja Reviczky Ádámot (1786—1862), a bécsi mágnást és hírneves kancellárt I. Ferenc császár 1828-ban helyezte Borsod vármegye élére. Főispáni installációjára 1828. június 9-én került sor, mégpedig oly hazafias ünnepélyességgel, melynek az egész országban híre ment. A helyi közigazgatás élére ültetett idegen főember természetesen nem tartózkodott folyamatosan a városban, s a beiktatási ceremóniát követően egy év múlva, majd legközelebb csak újabb kilenc év elteltével tért vissza. A vármegye ügyeit Reviczky főispánságának összesen húsz éve alatt ténylegesen a mindenkori „helyi ember” intézte, Vay Ábrahám alispánt követően Vay Miklós főispáni helytartó, majd Szathmáry Király József. 1836-ban, I. Ferenc halála után Reviczkynek meg kellett válnia a főkancellárságtól, s közép-itáliai udvarokban teljesített osztrák diplomáciai feladatokat. Borsodi főispáni tisztét ez idő alatt is megtartotta. Noha Reviczkyt személyesen alig látta megyéje, jótéteményei távollétében is hálára kötelezték a borsodiakat. Legfőbb érdeme az általa, közvetlenül beiktatása után alapított magtár volt, amely a rászoruló gazdákat támogatta hitel formájában. Az 1843-as nagy miskolci tűzvészkor a Reviczky-magtár segítette ki a bajbajutott lakosságot. A főispán neve ennél fogva fogalomként élt a köztudatban, s mintegy száz éven át az is maradt, minthogy a takarékmagtár néhány évtized elteltével alapítvánnyá alakult, amely Reviczky nevét viselő segélypénztárként még az 1940-es években is gyakorolta működését. 1836 folyamán egy felsőábrányi lakos, Benedekfalvi Kiszely Imre gazdagon díszes arany képkeretet ajánlott fel közhaszon céljára. Úgy látszik, ez a donáció adta az ötletet a Vay Miklós mellett első alispán Szathmáry Király József számára, hogy — a felajánlott képrámához — egy Reviczky-arckép megszerzését javasolja, mégpedig magától az ábrázolttól. A közgyűlés „szíves óhajtása”csak évek múltán teljesült. 1838-ban, amikor Ö Excellenciája újra tiszteletét tette megyéjében, a személyes találkozás alkalmával ismét felvetődött a kérés, hogy „egész termetben lefestetendő [...] képével ezen Megye közönségét megajándékozni kegyeskedjék” f A festmény hivatalos kikéretése tárgyában utóbb Vay Miklós főispáni helytartó fogalmazta meg a sorokat, melyekre Reviczky még 1838 augusztusában örömmel és támogatólag válaszolt. A levélváltás eredményéről Vay Miklós december közepén tájékoztatta Pestről megyéjét, s a soros közgyűlésen, melyre már csak a következő évben került sor, nemcsak Vay híradását olvasták fel, de „harsány Éljen kiáltások között” Reviczkynek Vay levelére írt válaszát is.51 52 Reviczky magasztos hangú s egyben konkrétumokat is tartalmazó levele értelmében a festmény 1839. szeptember elején érkezett Pestre, Vay Miklós rezidenciájához, ahonnan továbbszállításáról már a 51 MNL BAZMLt IV. 501/a. 132. köt. 2075/1838. 52 MNL BAZMLt IV. 501/a. 134. köt. 193/1839.
