A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Művészettörténet - Pirint Andrea: Borsod vármegye panteonja

354 Pirint Andrea A reprezentatív arckép — melyet Lévay maga is igen dicsér naplójában — arany rojtos nyakkendővel kiegészített, jól ismert fekete díszöltözetében,46 kitün­tetéseivel együtt ábrázolja az országosan ünnepelt és elismert költőt. 1894-ben nyerte el a Vaskorona Rend III. osztályát, amely mellé 1911-ben kapta meg a Szent István-rend kiskeresztjét. Az ábrázolt rangjának tárgyi kellékei között a Lévay-címer is szerepet kap, amely­nek megjelenítésével a régi főúri portrék mintáját kö­vette a festő. Lévay, aki az egyszerű életvitel híve volt, termé­szetesen nem a külsőségek ábrázolása miatt értékelte olyan magasra a Stetka-féle portrét. Az ő tetszését — a festmény tökéletes kidolgozottsága mellett — a „férfia­sán komolj”tartás és arckifejezés nyerte meg (Porkoláb 2001, II. 194). Ugyanezen jellemzők okán tárgyalja a portrét mint a költő legnívósabb ábrázolását a Lévay ikonográfiáját feldolgozó tanulmány (Gyulai 2011). Dokumentum: Lévay József arcképe. Ünnepi szó­noklat melyet Lévay Józsefnek, koszorús költőnek, Borsodvármegye aranytollu főjegyzőjének, alispán­jának a vármegye tanácsterme részére Stetka Gyula festőművész által megfestett arcképe ünnepélyes le­leplezése alkalmával Dr. Vadnay Tibor vármegyei főjegyző az 1912. évi szeptember hó 10-én tartott évnegyedes rendes közgyűlésen elmondott. Miskolcz, Klein és Ludvig könyvnyomdája 1912. (MVK, Kolligátum LJB9423. Koll.8.) Irodalom: Keresztksy 1943, 18; Porkoláb 2001, II. 193—194, 197; Gyulai 2011; Az ábrázoltra vonat­kozóan: Dobrossy 1996, 45—52. 1/15. Halász-Hradil Elemér (1873—1948): Gróf Tisza István képmása, 1922—1923. olaj, vászon 135x90 cm; jelezve balra lent: „Halász Hradil Elemér” HÓM KGy Ltsz. 74.41. Tisza István (1861—1918) politikájának megítélése Miskolcon sem volt egységes. Hittársai rajongtak a szabadelvű pártot képviselő gondolkodóért. Politikai ellenfelei, a függetlenségi és 48-as párt képviselői azonban Bizony Ákost állították vele szembe, midőn 1905-ben a városban országgyűlési képviselőként in­dult. Tisza elbukta a választást, s ezzel miskolci nép­szerűsége is leáldozott. 1927 májusában, halála után közel egy évtizeddel azonban már úgy emlékeztek 46 A Lévay-hagyaték részeként 1922-ben díszöltözete is bekerült a Herman Ottó Múzeumba, a mente kivételével (HÓM TGy Ltsz. 53.248.93.1-6.). 1/15. Halász-Hradil Elemér (1873—1948): GrófTisza István képmása, 1922—1923. olaj, vászon 135x90 cm; jelezve balra lent: „Halász Hradil Elemér” HÓM KGy Ltsz. 74.41. 1/15. Elemér Halász-Hradil (1873-1948): Portrait of Count István Tisza, 1922-1923. oil, canvas 135x90 cm; signed on the lower left side: „Halász Hradil Elemér” HOM KGy Ltsz. 74.41. meg róla, mint „a magyar hattet nagy vértanú fiáról”, s arc­képét a Városháza rendkívüli díszközgyűlésén fényes külsőségek között leplezték le. A vármegye részéről már ezt megelőzően megszü­letett egy Tisza-arckép megfestetésének gondolata. A javaslatot Zsóry György alispán 1921 decemberében tárta Borsod vármegye választmányi ülése elé, majd a soros megyegyűlés el is fogadta azt, egyúttal bizott­ságot választott az előkészítő munkálatok vezetésére. A portréval kapcsolatban felmerülő összes költség fedezetére — a vármegyei közélelmezési alap terhére — százhúszezer koronát szavaztak meg. A törvényhatósági bizottság határozatát a magyar királyi belügyminisztérium a következő év márciu­sában hagyta jóvá, s a tényleges lépések megtételére ekkortól kerülhetett sor. A Tisza-portréért felelős bi­zottság mindenekelőtt alapos tájékozódásba kezdett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom