A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Borsod vármegye panteonja
Borsod vármegye panteonja 353 akik dicső elődökként fogadták sajátjaik közé a három Vay arcképét. Vay Béla képmása rokonaiéval hasonló típust mutat, azoktól azonban el is tér. A vármegyei eseménynek elsődlegesen ő volt az ünnepel tje, így portréja annak színesebb viseletábrázolásával, képterének zártságával, tárgyi kelléktárával el is különül a két másik képmástól. Személyére vonatkozó motívumként kerül az asztalkára a főispáni csengettyű, s szíve fölé a Szent István-rend kiskeresztje, amiről az ötvösművű mentecsat némiképp elvonja a figyelmet. Vay Béláról — halála után — a Miskolci Kaszinó is portrét festetett mint egykori elnökéről, amit 1911 áprilisában ünnepélyes keretek között lepleztek le. Közel háromezer darabból álló régipénz- és éremgyűjteménye 1914-től a Herman Ottó Múzeumot gazdagítja. Dokumentum: MNL BAZMLt IV. 803/a. 22. köt. 68/1893. Irodalom: Keresztesy 1943, 18; Barabás 1944, 295. (a művész jegyzőkönyve saját munkáiról: 2470. sorszámmal); Porkoláb 2001, II. 143—144; Az ábrázolt miskolci vonatkozásairól: Borsodvármegye örömünnepe. Különszám báró Vay Béla főispán 20 éves jubileumára. Borsodmegyei Lapok 1892. június 17. (XII. évf. 49. szám); Dobrossy 1997, 19-22. 1/14. Stetka Gyula (1855—1925): Lévay József képmása, 1912. olaj, vászon 144x100 cm; jelezve jobbra lent: „Stetka Gyula 1912.” HOMKGyLtsz. 53.235.1. Lévay Józsefet (1825—1918), akinek neve elsősorban költőként, műfordítóként és akadémikusként él a köztudatban, a borsodi közönség a vármegye buzgó közhivatalnokaként is emlékezetében tartja. Joggyakornok korában a pozsonyi országgyűlésen Szemere Bertalan írnoka volt. A megye közéletében 1860-tól vállalt stallumot, mikortól is Borsod vármegye aljegyzője, majd 1865-től főjegyző. 1894-től alispáni minőségben képviselte a vármegye érdekeit. Hivatalából 1896-ban vonult nynagalomba. 1910-ben nagy irodalmi és kiváló költészeti munkásságára való tekintettel Miskolc közgyűlése a város díszpolgárává választotta. Nevét Miskolcon már 1913 óta utca viseli. A festmény a Lévaynak történő emlékállítás egyik legkorábbi példája.43 Míg a város részéről mindenek43 A Miskolci Nemzeti Kaszinó a megyét néhány hónappal megelőzve festette meg és leplezte le Lévay képmását. Halász-Hra- dil Rezső (1875—1915): Uvay József arcképe, 1912. (olaj, vászon 1/14. Stetka Gyula (1855—1925): Lévay József képmása, 1912. olaj, vászon 144x100 cm; jelezve jobbra lent: „Stetka Gyula 1912.” HÓM KGy Lesz. 53.235.1. 1/14. Gyula Stetka (1855—1925): Portrait of József Lévay, 1912. oil, canvas 144x100 cm: signed on the lower right side: „Stetka Gyula 1912. ” HOMKGyLtsz. 53.235.1. előtt költői mivoltában érte megtiszteltetés, a vármegye mint irodalmárt és mint közhivatalnokát egyaránt ünnepelte. Naplójának bejegyzése szerint 1912 áprilisának első napjaiban Stetka egy fényképésszel kereste fel miskolci otthonában, hogy felvételeket készítsenek róla a vármegye által megrendelt arcképhez. „Három ülő és három álló alakban fényképeitek" — írja Lévay (Porkoláb 2001, II. 193). Egy hónappal később az agg költő utazott Budapestre, hogy személyesen üljön modellt a festő műtermében. A tavasszal kezdődő előkészületek nyomán őszre született meg az eredmény, s szeptember 10-én, a rendes negyedévi közgyűlés során leleplezték az arcképet. A Vadnay Tibor, Lévay főjegyző-utódja által elmondott díszbeszédben első alkalommal esik hangsúllyal szó a festő, s az általa készített portré művészi kvalitásairól. 80,5x96 cm) HÓM KGy Ltsz. 53.37.1. Közli: Gyulai 2000, 20. (kát. 49.)
