A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Borsod vármegye panteonja
348 Pirint Andrea 1/8. Barabás Miklós (1810—1898): Palóczy László képmása, 1868. olaj, vászon 238x173,5 cm; jelezve balra lent: „Barabás 1868.” HÓM KGy Ltsz. 2011.9. 1/8. Miklós Barabás (1810—1898): Portrait of László Palóczy, 1868. oil, canvas 238x173,5 cm; signed on the lower left side: „Barabás 1868. ” HOMKGy Ltsz. 2011.9. 1/8. Barabás Miklós (1810—1898): Palóczy László képmása, 1868. olaj, vászon 238x173,5 cm; jelezve balra lent: „Barabás 1868.” HOM KGy Ltsz. 2011.9. Palóczy László, akit egyszerűen csak „népképviselőnek” neveztek, 1783-ban született Miskolcon. Négy pozsonyi országgyűlésen képviselte Borsod megyét, 1839-től megyei másodalispán, 1848-ban Miskolc város országgyűlési képviselője volt. A szabadságharc alatt tanúsított kormánypártisága miatt halálra ítélték, ám korára való tekintettel később kegyelmet kapott. 1861-ben az idős politikust a város ismét képviselőjének választotta. Az országgyűlést mint korelnök maga nyitotta meg, ám néhány nap múlva elhunyt. A pesti gyászszertartás után — kérésének megfelelően — koporsóját Miskolcra szállították, és sírboltjának elkészültéig az avasi református templomban helyezték el. 1861. november 12-én hántolták el az avasi templom keleti végénél fekvő díszsírhelyen. Már ekkor megszületett az elhatározás, hogy sírját emlékmű jelölje, s hogy arcmása a Megyeháza dísztermében függjön. Ezen óhajtások azonban csak a kiegyezést követően teljesültek.41 42 A kegyeletes hála kettős megnyilatkozása közül elsőként az arckép készült el, melyet a díszterem centrumában, közvetlenül az elnöki szék mögött helyeztek el. 1868. június 8-án, a báró Vay Lajos főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésen került sor az ünnepélyes leleplezésre, amely után ,,a közgyűlés meghatott érméssel üdvösé a művészileg fóstett életnagysága arcgképben dicsőült Palócijuknak közöttük ekként megjelent hű képmását, kinek árnyéka, ekként visszavarázsoltatván azpn tanács terembe, melynek falai annyiszor visghangoztak az ő szónoklatától, mely mint egy állandó szállást vett közöttünk r őr szemmel kíséri hazafiul törekvésünket rpéldájával és emlékével buzdítani, lelkesíteni soha meg nem szftn”j2 A következő évben végre az emlékmű is megvalósult. A szürke gránit emlékkövet Anton Wasserburger bécsi kőfaragó készítette, míg Palóczy domborművű arcképét az a Vay Miklós (1828—1886) mintázta, aki a dicső bárói család hírnevét szobrászművészként öregbítette, s aki a soros borsodi főispán, Vay Lajos unokaöccse volt. A festmény a reprezentatív egészalakos arcképtípust követi, amely a Friedrich von Amerling-féle 1836-os Széchenyi-képmással kezdődően a magyar hivatali arckép festészet sajátjává lett. Palóczy országgyűlési követként jelenik meg előttünk, erre utal a pozsonyi várnak a háttérben megjelenített jellegzetes tömege. A kezében tartott iraton ,y\ KK. és RR. üzenete a M. Főrendekhez”-felirat olvasható, amely a képviselőként mondott beszédeire, konkrétan pedig minden bizonnyal az 1832—36-os országgyűlésen való szerepvállalására utal, amikor is a vármegye 25 pontos kérését (köztük az országgyűlési helyszín Pozsonyból Pestre helyezésének javaslatát) képviselte. Díszkardját, amelyet azért a tettéért kapott elismerésül, hogy az országgyűlés jegyzőjeként elsőként rögzítette a törvényeket magyar nyelven, oldalára kötve viseli. A mögötte álló asztalkán paszományban gazdag, magyaros díszöltözetét kiegészítő tollas süvege és a szellemi munkás kellékei (kalamáris, toll, papiros, könyv) fekszenek. 41 Palóczy halálának évében a Miskolci Nemzeti Kaszinó ugyancsak képmásának megfestetéséről határozott. Ez az arckép — megelőzve a megyeházi portrét — már 1861-ben elkészült, 1930-ban — mint letét — a miskolci múzeumba került. Grimm Rezső (1832— 1885): Palóczy Fasglo arcképe, 1861. (olaj, vászon 127x95 cm) HOM KGy Ltsz. 53.3.1. Közli: Gyulai 2000, 17. (kát. 39.) 42 MNL BAZMLt IV. 754/a. 2. köt. 459/1868.
