A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Művészettörténet - Pirint Andrea: Borsod vármegye panteonja

Borsod vármegye panteonja 343 A méltóságteljes uralkodói képmás a királynőt abban a magyaros díszruhában ábrázolja, amelyet a pozsonyi koronázás alkalmával viselt. Az eseményhez kapcsolódó képzőművészeti ábrázolások tanúsága szerint nem csupán a gyöngysorokkal díszített csipkés ruhaköltemény autentikus, de az öltözéket kiegészítő ékszerek is azok, így a mellére kapcsolt, gyémántos keretbe foglalt miniatűr arckép, amely férjének és vá­lasztott társuralkodó j ának, Lotharingiai Ferencnek voná­sait tükrözi. A magyar koronázási jelvények a kép jobb oldalán, asztalkára helyezett bársonypárnán fekszenek. A portré annak a művészi előadásmódnak tanul­ságaira épül, amelyet Mária Terézia udvari festője, ifj. Martin van Meytens (1695—1770) honosított meg a 18. század második felének bécsi főúri arcképfestészetében. A kevésbé gondosan kidolgozott részletek — így a ko­rona elnagyolt motívuma — alapján képünk mestere egy szerényebb kvalitású festő lehetett, aki a Meytens köre által terjesztett ikonográfia alapján dolgozott. A festményt ma is magába foglaló ráma feltéte­lezhetően azonos a borsodi Megyeházára kerüléskor készíttetett kerettel. A Mária Terézia-portré köré szer­veződő megyeházi Habsburg-blokk valamennyi fenn­maradt darabját ehhez hasonló egyen-ráma keretezi. Irodalom: Keresztesy 1943, 18; Zsámbéky 2005, 103. (kát. VI.5.) 1/2. Ismeretlen bécsi mester: Lotharingiai Ferenc kép­mása olaj, vászon 150,5x113 cm; jelzés nélkül HÓM KGy Ltsz. 74.127. Mária Terézia férje csupán névleges szerepet játszott Magyarország kormányzásában, a megyeházi galé­riában a megválasztott társuralkodó minőségében, s mint a Habsburg-Lotharingiai-ház feje kapott helyet. Lotharingiai Ferenc (1708—1765) — ahogy a jobbra el­helyezett uralkodói rekvizitumok is mutatják — német­római császárként jelenik meg előttünk. A császári trónt 1745-ben, VII. Károly halála után nyerte el. A portré páncélban, hadvezérként ábrázolja a fér­fit, noha katonai sikerekkel nemigen büszkélkedhetett. Több ismert arcképén mutatkozik harci díszben, ami vélhetően felesége kívánságára történt. Mária Terézia ugyanis eredendően hadvezéri karriert szánt férjének, aki részt is vett az 1736—39-es Habsburg-török há­borúban, ám mind mentálisan, mind hadi trófeák te­kintetében kudarcot vallott. Mindezek ellenére Mária Terézia az 1757-ben általa alapított katonai rend nagy­mesterévé avatta hőn szeretett férjét, amire nyilvánva­lóan reprezentációs okokból kerülhetett sor. 1/2. Ismeretlen bécsi mester: Lotharingiai Ferenc képmása olaj, vászon 150,5x113 cm; jelzés nélkül HÓM KGy Ltsz. 74.127. U2. Unknown master from Vienna: Portrait ofFrancis I oil, canvas 150,5x113 cm; unsigned HOM KGy Ltsz. 74.127. Portrénkon az ábrázolt nem viseli a Katonai Mária Terézia-rend jelvényét, de viseli az Aranygyapjas Rend jelét, amely a rendesen szokásos módon, piros szalagra fűzve csüng nyakában. A fémek keménységét lágyítja a test körül tekergőző aranyszínű köpeny játéka, a hát­tér drapériája, valamint a koronázási jelvényeket hor­dozó vörös párna bársonya. A házaspár portréi kompozíciójukat, előadásmód­jukat, de méretüket tekintve is egymás párdarabjainak tűnnek, ami ellentmondani látszik Keresztesy Sándor azon közlésének, hogy a két portré különböző időben készült volna. Irodalom: Keresztesy 1943, 18. 1/3. Ismeretlen bécsi mester: II. József képmása olaj, vászon 134,5x93 cm; jelzés nélkül HOM KGy Ltsz. 74.111. Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc szerelmi házas­ságából tizenhat gyermek született, akik közül negye­dikként látta meg a napvilágot József Benedek Ágost főherceg (1741—1790). Apja halála után, 1765-től (egyelőre anyja mellett, társuralkodóként) II. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom