A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Üvegnegatívok Bódvavendégiből
Üvegnegatívok Bódvavendégiböl 317 6. kép. Kavicsbánya Bódvavendégi határában Fig. 6. Gravel pit on the outskirts of Bódvavendégi Vermunti telephez” szöveg olvasható. Számos felvételt készített a szülőfaluja, Bódvavendégi határában található kavicsbányáról is (6. kép). A múzeumba bekerült üvegnegatív gyűjteményben két negatívon is szerepel egy-egy korabeli fényképezőgép. Szentesi Edina meghatározása szerint ezek az alapdeszkás lemezes fényképezőgépek közé sorolhatók. Az ilyen jellegű fényképezőgépek jellemzően az 1890—1940 közötti években voltak használatosak. Az egyik, a Donata 227/7 típusú fényképezőgép fotója és leírása meg is található egy régi fényképezőgépeket ismertető szakkönyvben, melyet a szakirodalom szerint 1927-től (Szentesi Edina közlése szerint 1931-ig) gyártottak. A másik gép nagy hasonlóságot mutat az ugyanebben a könyvben bemutatott Avus típusú géppel (Szabó- Vidra 1994, 74). Veres József — a gyűjteménybe bekerült üvegnegatívok méretét tekintve - akár ezekkel a fényképezőgépekkel is készíthette felvételeit. Azonban az élő szájhagyomány szerint ő maga is készített fényképezőgépet, melyet használt is. Nem kizárt, hogy a gyűjteménybe bekerült üvegnegatívok között vannak olyanok, melyeket egyikkel, másikkal vagy a saját maga által készített harmadik géppel készítette. 6. Mezőgazdasági munka. Veres József parasztcsaládból származott, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a paraszti mindennapokat is megörökítette néhány felvételen. Látható kukoricatörés (7. kép), cséplés, szénahordás, zsúpfedéljavítás és egyebek. A cséplést abban a korban már általában ún. cséplőgazdák segítségével végezték. Ok voltak azok a paraszti sorból feltörekvő emberek, akik cséplőgépet vásároltak és felvállalták a gazdák learatott gabonájának a cséplését. Kivételt képezett a rozs, mert annak szalmáját pl. ágybetétnek és tetőfedésre is használták. A rozsszalmával fedett tetőt nevezik zsúpfedélnek. Az 1920—30-as években már nem volt sok zsúpfedeles ház, de hogy volt, bizonyítja az egyik fotó, amely egy zsúpfedeles tető javítási munkálatait örökíti meg. A családtagok visszaemlékezése szerint ez Veres József szülői háza volt. Egy következő paraszti munka a szénahordás. Bizony, nem könnyű feladat volt a szekeret úgy megrakni, hogy a lehető legtöbb szénát be tudják egyszerre vinni a mezőről a portára, ugyanakkor a rakomány szállítás közben le ne boruljon a szekérről. A szénahordásos fotókon látható, hogy magyartarkák és szürkemarhák húzzák a szekeret. Egy másik fotón — talán éppen a tornai vásárba igyekvő parasztgazda — lovakat fogott a szekér elé. 7. Megrendelésre készült felvételek. Veres József megrendelésre is készített fotókat. Nem rendelkezett műteremmel, de ez nem is volt fontos a környező települések lakói számára. Örültek, hogy nem kell Kassára utazni fényképezkedni, hanem akad valaki, aki helyben lefotózza őket, családtagjaikat. Igazán bájos a háttérdrapériaként gyakran alkalmazott, bejárati ajtóra akasztott, csűr ajtajára szegezett ágytakaró. Az üvegnegatív kollekció mintegy húsz százaléka portré. Vannak közöttük kendős parasztasszonyokat, rövid, ondolált hajú ifjú hölgyeket, az egyre inkább polgáriasodó paraszti társadalomhoz tartozó fiatal
