A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Üvegnegatívok Bódvavendégiből
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 311—323. ÜVEGNEGATÍVOK BÓDVAVENDÉGIBŐL Bodnár Mónika Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe bekerült üvegnegatív kollekció felvételei az 1920-1940-es években készültek. A fotós Veres József mérnök, aki a nagyhírű kassai ipariskola tanáraként működött több mint négy évtizeden keresztül. Szülőfaluja, Bódvavendégi mellett fotózott a környező településeken, valamint kirándulásai színhelyén. Megörökítette a felkeresett települések történeti építményeit, emlékhelyeit, de érdekelték őt az új, éppen folyó építkezések is. Lencsevégre kapta a vidéki lakosság ünnepeit és dolgos hétköznapjait. Megrendelésre is fotózott, ide sorolhatók a portrék, gyermekfotók, családi csoportképek, lakodalmi és karácsonyi felvételek, valamint a környék katolikus templomairól és iskoláiról készült felvételek. Kulcsszavak: Veres József, fotó, Bódva-völgye, Torna megye, kassai ipari iskola 2011 nyarán került látókörünkbe egy nagyobb tételből, 450 darabból álló üvegnegatív gyűjtemény, mely bedobozolva, egy már évek óta lakatlanul álló családi ház padlásán várt sorsára, a megsemmisülésre, vagy valami másra. Még abban az esztendőben sikerült elhozni az évtizedek óta ott porosodó üvegnegatívokat, hogy megnézzük, mit ábrázolnak, milyen állapotban vannak. Kiderült, hogy a körülményekhez képest jó állapotban őrződtek meg, a rajtuk látható felvételek többsége pedig kitűnő minőségű. A zömében 9x12 cm méretű, gyárilag előállított, zselatinos szárazlemezeket a hagyaték őrzői előbb digitalizálás céljából bocsátották a Herman Ottó Múzeum rendelkezésére, a következő évben a teljes kollekciót intézményünknek ajándékozták. 2013-ban ez a kollekció újabb 6 db üvegnegatívval gyarapodott. A felvételeket a bódvavendégi születésű Veres József mérnöktanár készítette, aki évtizedeken keresztül a kassai ipariskola, a legendás „ipari” tanára volt. Veres József a történeti Torna megye, ma Kassa- vidéki járás egyik kis falujában, Bódvavendégiben (Host’ovce, Szlovákia), többgyermekes református parasztcsalád legkisebb gyermekeként látta meg a napvilágot 1903. február 6-án. Tanulmányait a helyi elemi iskolában kezdte. Szellemi képességeivel már ott kitűnt társai közül, nevelője felfigyelt tehetségére. A helyi lelkész ösztönzésére folytatta tanulmányait. 1920-ban iratkozott be a kassai (Kosice, Szlovákia) állami felsőipariskolába, ahol 1924-ben sikeres érettségi vizsgát tett (Pulen é. n. 247). A kassai ipariskola a történeti Magyarország első felső ipariskolájaként alakult 1872-ben. Az elmúlt közel másfél évszázad alatt az intézmény számos átszervezésen ment keresztül, sokszor megváltozott a neve, olykor még a tanítás nyelve is. Mára lényegesen kibővült az oktatás tárgya, hiszen a gépészeti szak mellett idővel bevezették a villamosságtant, ma már informatikát, kereskedelmet és logisztikát is oktatnak. Van viszont valami, ami nem változott, s ez az oktatás színvonala. A végzett növendékeket nemcsak Magyarország vagy a Monarchia, és később Csehszlovákia határain belül ismerik, hanem külföldön is. A 19—20. század fordulóján szívesen alkalmazták őket Német- Olasz- és Franciaországban, a Balkánon, az adriai kereskedelmi vagy hadiflottánál, de többen találtak munkát az Amerikai Egyesült Államokban, s voltak, akik Kínába jutva érvényesítették műszaki tudásukat. Egészen a második világháborúig az angliai vállalatok többször megkeresték az iskola igazgatóját, hogy szívesen alkalmaznák a végzett növendékeket (Antal 1996, 8). E legendás hírű oktatási intézmény érettségizett növendékeként Veres József értett a vasas mesterséghez, a cséplőgépekhez, és úgy általában a gépekhez, a műszaki dolgokhoz. De továbbra is égett benne a tudásvágy. A sikeres érettségit követően ismét a lelkész volt az, aki rábeszélte a szülőket, hogy egyetemre küldjék fiukat. 1927. szeptember 30-án iratkozott be a brünni (Brno, Csehország) egyetemre (Deutsche Technische Hochschule in Brünn), ahol német nyelven
