A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Bodnár Tamás - Kovács-Veres Tamás Gergely: Borsod vármegye Szendrői járásának nemességvizsgálata 1724-1730 (Forrásközlés)
256 Bodnár Tamás—Kovács-Veres Tamás Gergely Egy~egy faluval, vagy részbirtokkal 15 (14,42%) család bírt. Ok többnyire azért kerültek igazolás alá, mert jószágaik nem Borsodban, hanem más vármegyében feküdtek. A fennmaradó 80 (76,92%) személy armalista családból származott, közülük 50-en (62,5%) tudták nemeslevelüket eredetiben is felmutatni. A kevésbé szerencsések bizonyság-, és manumissziós levelekkel produkáltak, valamint tanúvallomásokkal igyekeztek kétségtelen nemességüket alátámasztani. Három esetben az Egri Káptalan és a Jászói Konvent hitelesített dokumentumait mutatták elő. Huszonhárom alkalommal került sor tanúvallomásokra, ilyenkor a tanúskodó férfiak általában elmondták, hogy valóban volt armálisa a családnak, vagy, hogy az igazolok rokonai a nemeslevéllel rendelkezőknek. Legtöbb esetben a címerszerzőtől való leszármazást próbálták ilyen formán bizonyítani. A nemességvizsgálati jegyzőkönyv Borsod vármegye levéltárában a Nemesség,i iratok levéltári gyűjteménye (IV-516.) megnevezésű fond utolsó tételeként szerepel No.: 1281 számon. Az általunk közölt vizsgálati jegyzőkönyvbe, az esetek nagyobb részében már az 1724-ben végrehajtott vizsgálatok konklúziója került bele, túlnyomórészt a következő sorrendben: 1. Mely településen élnek a vizsgált személyek? 2. Kik igazolnak? 3. Melyik király, mikor, hol, kiknek kiadott címeres levelével, vagy milyen más dokumentumokkal igazolnak? 4. A címeres levelet mikor, hol publikálták? 5. Az ezek lapján történt bizonyítás elfogadásra, vagy elutasításra került-e? Ettől eltérő, informatívabb, vagy kevesebb adatot szolgáltató bejegyzések is előfordulnak. Az általunk közölt forrás nem szó szerinti átírat, amelyben igyekeztünk a fenti öt legfontosabb alapadatot közzétenni. El kell azonban mondanunk, hogy a korábban közölt két résszel ellentétben, jelen forrás- közlésben az egyes bejegyzéseket igyekeztünk minél teljesebben és részletesebben lefordítani. A forrást a könnyebb kereshetőség kedvéért a települések betűrendjében, azon belül a személynevek betűrendjében tettük közzé. A vezetékneveket a korabeli bejegyzésnek megfelelően írtuk le. Lábjegyzeteket akkor alkalmaztunk, ha a bejegyzés tartalmazott valamilyen, legalább az adományozás évére utaló információt. Ebben az esetben megpróbáltunk a szakirodalom segítségével utána járni a családoknak. A Borsod vármegyei családok tekintetében minden esetben összehasonlítottuk azt a Borovszky-féle fent említett monográfiában található anyaggal és a közgyűlési jegyzőkönyvekben meglévő nemesi kihirdetések bejegyzéseivel. INVESTIGATIO NOBILIUM 1724-1730 SZENDRŐI JÁRÁS Aszaló — Szőcz István, György, Márton, hasonlóképpen Szőcz János fia Mihály bemutatták Borsod vármegye hiteles bizonyságlevelét, amely 1692. december 7-én kelt Szentpéter mezővárosban, miszerint Szőcs György és mások, I. Lipót császártól, Ebersdorf várában 1666. május 29-én kaptak armálist. Bizonytalanság nélkül elfogadták.1 Balajt — Joczik István, Mihály, ugyancsak István, János és Péter bemutatták Abaúj vármegye 1641. április 8-án kelt bizonyságlevelét a publikációról. A címeres levelet III. Fer- dinánd király Bécsben, 1637. november 29-én adta ki nemes Turkovicz Györgynek és általa testvéreinek joczik Jánosnak, Istvánnak, Mártonnak, Andrásnak, Mihálynak és Boldizsárnak.1 2 A mondott vármegyében igaz és kétségtelen nemeseknek ismerték el, és tartották őket. Az esküdt személyek bizonysága alapján Joczik János leszármazását tanúsította, melyet elfogadtak, ezen kívül a sajátjukban éltek. — Ferencffy András a fiaival, Istvánnal, Jánossal, Andrással, a III. Ferdinánd király által Bécsben, 1639. július 14-én kiadott, és Nógrád vármegyében, Losonc mezővárosban 1639. május 7-én3 publikált armálissal igazoltak, amelyet Ferencffy András és vele együtt István, Péter, Gergely és Kota István, valamint Gergely fia kapott. A leszármazást okiratokkal tanúsították. Semmi kétség a családdal kapcsolatban, a sajátjában ülnek. — Kis Mihály fia, Kis Márton bemutatta az Egri Káptalan másolatát, miszerint Kis Mihály 1650-ben III. Ferdinánd királytól armálist nyert. Kihirdették 1656-ban Ung vármegyében. Problémát okozott, hogy Borsod vármegyében ezt nem hirdették ki.4 — Pamlény István, Mihály és egy másik István bemutatták I. Ferdinánd király adománylevelét 1550-ből. Az adománylevél a Pamlényi családnak Pamlény falura szólt, amely 1 Borovszky szerint az armális 1666. május 19-én kelt és Szőcs György Szepessy Györggyel együtt kapta. Borovszky 1909. 236. A VIII. jegyzőkönyv 209. oldala szerint a fő adományos Tekméry István és mellette Mondán István, a fent említetteken kívül. 2 Csorna szerint a kiadás napja nem november 29, hanem november 20. Illetve a fő címerszerző nevét Turkolyként közli. A kihirdetés dátuma Csorna szerint 1638. június 21. Csoma 1897. 289. 3 A kiadás és kihirdetés dátumát feltehetően felcserélték. A szak- irodalom nem ismeri a családot. 4 Kempelen szerint a család neve másként György. Ki mpm i x 1913. VI. 48. Kis (alias György).
