A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2013-ban
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2013-ban 253 kor, szarmata?), Taktabáj-Mogyorós-dűlő (késő bronzkor, Árpád-kor), Csobaj-Túrós-dűlő (késő bronzkor), Tarcal- Bálint-csere (késő bronzkor, középkor), Tokaj-Éj-rét-dűlő 1. lelőhely (római császárkori germán), Tokaj-Éj-rét-dűlő 2. lelőhely (őskor, római császárkori germán), Tokaj- Tégla-sgín-dűlő Esgak (Árpád-kor), Tarcal-Kis-homokos (késő bronzkor). Tóth Krisztián Sgirmabesenyő kór nyéke 2013 márciusában mezőgazdasági szemle közben Pusztai Imre újabb régészeti lelőhelyeket fedezett fel Szirmabesenyő környékén, melyek leleteit behozta a múzeumba: Sgirmabesenyő-Esgak (Sajó bal part) — A lelőhely a község E-i szélén, a Sajó bal partján, egy mesterséges csatorna NyDNy-i partján, szántott területen található. A bejelentő mintegy 50 m x 100 m-es területen 13 db kerámiatöredéket és 1 db pattintott követ gyűjtött, melyek a középső neolitikumból (AVK) származnak. A bejelentést követően a lelőhely bejárására, pontos felszíni kiterjedésének meghatározására nem nyílt lehetőség. Sgirmabesenyő-Berek 3. — A lelőhely a községtől és a Sajótól K-re, az egykori Bükkalja Tsz-től KDK-re, Berek (Berek-dűlő) és Berek 2. (Berek-dűlő) lelőhelyektől É-ra található. A bejelentő mintegy 50 m x 50 m-es területen 5 db nagyméretű, lenyomatos paticsot és 1 db őrlőkő töredéket gyűjtött, melyek a középső neolitikumból (AVK vagy csoportja) származnak. A bejelentő megjegyzése szerint a paticsokat 2—3 gödör vagy ház helyén találta. A bejelentést követően a lelőhely bejárására, pontos felszíni kiterjedésének meghatározására nem nyílt lehetőség. S jögliget-Sjádvár A Herman Ottó Múzeum szakmai vezetésével és a Szádvárért Baráti Kör szervezésében 2013-ban is folytathattuk a Szádváron 2010-ben megkezdett szondázó jellegű régészeti kutatásokat. Az elmúlt évben két helyszínen folytak feltárások. A belső vár Csonka bástyájában egy NKA pályázat előkészítése kapcsán nyílt lehetőségünk a védmű nyugati részének és a hozzá kapcsolódó várfalszakasznak a feltárására. A közel 3 m vastag külső várfal egy 6 m hosszú szakaszának megtisztításán túl feltártuk a bástyát a várudvar felől egykor lezáró fal részletét, valamint a várudvar felé benyúló épület habarcsos terazzopadlóját is. A külső vár területén ezúttal a déli várfal belső oldalán egy újabb kései cserépkályha alapozását tártuk fel. Felderítettük a Csigának nevezett felvonószerkezet felső kapujának nyugati szélét, valamint a már állag- védett északi falszakasz előtt nyitott kutatóárokban egy eddig ismeretlen építési periódusból származó, visszabontott várfal alapozása került napvilágra. A középső várban, kutatóárokkal vizsgáltuk a Lisztes bástya belső területét. Azonosítottuk legutolsó vastag habarcsos járószintjét, valamint közel 3 méteres mélységben előkerült a rondella alapozásának kiugrása is. Továbbá egy kis kutatóblokkal feltártuk a Lisztes bástya és a középső vár déli falának csatlakozási pontját. Így egyértelművé vált, hogy a két falazat egyidős. Gál Viktor Csengeti Piroska
