A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2013-ban
248 L. Hajdú Melinda lőhették hasba. Feltételezhetően a tatárok vágták le mindkét lábát, babonás okból. Az Ócsanálos-Nyárjas elnevezésű lelőhelyen a középkor és a kora újkor időszakából is találtunk emlékeket. A feltárás teljes területén elszórtan jelentkeztek azok a nagyobb mennyiségű kerámiaanyagot tartalmazó gödrök, melyek erre az időszakra keltezhetőek. Ezek az objektumok több alkalommal roncsolták a területen megtalálható, korábbi korszakokból származó jelenségeket. A kerámiaanyag mellett a 17—18. századi pénzérmék is igazolják, hogy a területet ebben az időszakban is intenzíven használták. Miskolc\i Melinda—Szörényi Gábor András Rásonysápberencs-Spölő alja 2013. április 9-én terepbejárást végeztek a Herman Ottó Múzeum régészei Rásonysápberencs határában, a Vasonca-patakon létesítendő záportározó beruházáshoz kapcsolódóan. A terepbejárás során nagy mennyiségű késő bronzkori kerámiatöredék mellett előkerült egy díszített bronz karperec is. 2013. április 11-én megtaláltuk azt a bronzkincset is, amelyből az említett bronzkarika a mezőgazdasági művelés során kimozdult. A bronzkincset összesen három lándzsa és 10 darab díszített bronz karperec alkotta. A három lándzsa szabályos rendben, a karperecek pedig eredetileg ezek közvetlen közelében helyezkedtek el. A bronzkincs egy valamikori településen belül, annak legmagasabb pontján, egy kisebb domb tetején lett elrejtve. Kalli András Rásonysápberencs-Scyőlő alja 2013. október 24 — november 4. között régészeti megfigyelést végeztünk a rásonysápberencsi záportározó kivitelezési munkái során. A munka keretében a gáttalp teljes területén, 6786 nr-en biztosítottuk a beruházási mélységben a tükörfelület kialakításának régészeti felügyeletét, melyből 5519 m2 terület bizonyít pozitívnak. Az elvégzett munka nem érintette a tervezett árapasztó csatorna és a bekötőút területét, azonban ezek felszínén is gyűjtöttünk leleteket. A megfigyelés során 210 régészeti jelenséget találtunk, melyek a középső neolitikumból (tiszadobi csoport), a késő bronzkorból (pilinyi kultúra), a szkíta korból, a római császárkorból (germán közösség), valamint a késő avar korból, esetleg a honfoglalás korából és az Árpád-korból származnak. Az előkerült objektumokról foltdokumentációt (fotó, mérés) készítettünk. A gáttalp területén, valamint a kitermelt földben Bácskái István több fémtárgyat is gyűjtött, melyek közül a legjelentősebbek egy késő bronzkori bronzsarló, egy római császárkori bronzfibula, egy ezüstpénz (I. Hadrianus dénár, Kr. u. 134-138, HADRIANUS AVG COS III PP és SALUS AVG felirattal), egy avar kori bronzcsat, egy honfoglalás kori pávás ezüstcsüngő, vas nyílhegyek, egy honfoglalás kori(?) ólomkereszt, egy Árpád-kori vasösztöke, valamint egy vassarkantyú. Munkatársak: Galkó József, Gregóczki Gergő, Páll Gergely Csengeri Piroska—L. Hajdú Melinda—Horváth Antónia Rege'c-Vár A Herman Ottó Múzeum és Regéc Község Önkormányzata közötti egyezség alapján 2013. július 15 —szeptember 23. között (kisebb megszakítással) tervásatásra került sor a regéci várban. A kutatás magában foglalta az immár másfél évtizede zajló régésztábor újabb ásatási szakaszát, valamint az Önkormányzat megbízásából a régésztábor időszakán kívül végzett további ásatási munkákat is (ennek volt köszönhető a korábbi évekhez képest meglehetősen hosszú feltárási időszak). A Felsővárban a középkori építésű, de csak részleteiben megmaradt nyugati várfal nyomvonalát teljes hosszában megkutattuk. A Felsővár délkeleti részén lévő ciszternából észak—északnyugat felé induló, a ciszterna előző évi feltárása során felfedezett, sziklába vájt rövid járatot kitisztítottuk, dokumentálása, felmérése megtörtént. A Középső vár udvarának 17. századi szintjét egykor eltakaró omladékdomb utolsó részletét is el- távolítottuk a nyugati palotaszárny déli vége előtti udvarrészen. A munka folytatásaként a belső várkapu kapualjának feltárását is megkezdtük. A nyugati palotaszárnyban lévő Fegyveres ház előtti kisebb helyiségekben is kutattunk. A várrész északi részén lévő egykori kápolna területén is végeztünk kisebb kiterjedésű feltárást, akárcsak a keleti palotaszárny sáfárházai közötti pitvarban is. A Középső vár keleti oldalán lévő belső és külső várfalak közötti keskeny falszoros kitisztítását is jórészt elvégeztük, ám ennek teljes befejezésére csak a rendkívül rossz állapotban lévő belső várfal állagvédelme után kerülhet sor (a fal állapotáról a feltárás előtt az azt takaró omladék miatt nem volt információnk). A (belső) keleti várfal középső szakaszán lévő, egy falcsonkot leszámítva eddig csak leltárakból ismert Kis-bástya feltárását is megkezdtük. A kissé a várárokba benyúló védőműnek egyelőre csak T
