A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson
240 Bácskái István részeket nem jelzi lelőhelynek az előzetes terepbejárás, de a „csorga” nyomvonala miatt itt is kutatást végeztem. Meglepődve tapasztaltam, hogy itt is jelentős számú kerámia töredék található, főleg a lelőhelyek széleinek néhány tízméteres körzetében. A jelenség a magasabban fekvő terepszintek természetes, illetve a mezőgazdasági művelésből származó mesterséges eróziójával magyarázható. A természetföldrajzban és a talajtanban ismert az alacsonyabb térszíneken megfigyelhető humuszfelhalmozódás, egy akkumulációs zóna kialakulása (Limbrey 1975; Stefanovits—Filep— Füleky 1999). A magasabb terepszinten lévő tényleges lelőhelyről az erózió és a talajművelés „viribus unitis” a felszíni leleteket az alacsonyabb terepszint felé hordja. Ezek a migrációs leletek létrehoznak egy fantom lelőhelyet, amely nagyon sok nézeteltérésre ad okot a régészek és a beruházók között. A régész leleteket talál a felszínen, majd a feltáráskor derül, ki, hogy már nagy mélységben járnak a humuszolással, de az objektumok csak nem akarnak jelentkezni. A nyírségi szakembereknek nem ismeretlen ez a jelenség. Ilyen zavarba ejtő körülménnyel találkozhatunk akár a lelőhelyen belül is, ahol egy mélyebb rész humusszal való feltöltődése migráns leleteket tartalmaz, így a gyakorlatlan szemnek egy hatalmas objektumot vetít (7. kép). Fel kell-e tárni ezeket a humuszlencséket? Igen, mindenképpen szükséges tanúfalakkal osztott szelvényekkel megkutatni. Lehetséges, hogy a feltöltődés korábbi szakaszában az altalajhoz közel, vagy az altalajban rejtőzhetnek régészeti objektumok. A két lelőhely közötti feltöltődési zónában is jelentős számú lelet került elő. Mivel jelen esetben a bányaművelés ennek a zónának csak igen kis részét érinti, így az itt található régészeti jelenségek egyelőre nincsenek veszélyben. Véleményem szerint ennek az akkumulációs zónának a figyelembevételével együtt is a lelőhely ki terjedése korrekt módon lett meghatározva. Az egykori folyómeder nyugati partján mutatkozó kelta leletek ebben a zónában találkoztak a keleti parton lévő Árpád-kori leletekkel, generálva egy közös lelőhelyet, amelyek mind korszakilag, mind geomorfológiai helyzetüknél fogva valaha jól elkülönültek egymástól. A lelőhelyen belüli korszakonként! elkülönülésre a műszeres leletfelderítés igen jól alkalmazható módszer. Visszagondolva Takács Miklós okfejtésére, a felszín közeli leleteknek nagy szerepe van abban, hogy egy lelőhelyről minél pontosabb képet kapjunk. Ezek a leletek legalább annyira hozzátartoznak a lelőhely megismeréséhez szükséges adatokhoz, mint az altalajban lévő érintetlen objektumok. A terepbejárás és a műszeres leletfelderítés sem mindenható régészeti módszer, de az egyik jól kiegészíti a másikat. A cikkben szereplő lelőhelyeken a terepbejárás során az Árpád-kori és császárkori kerámiákon kívül csak neolit kerámiákat találtak. Közelebbről bronzkorinak meghatározható kerámiák nem kerültek elő. A műszeres leletfelderítés során viszont találtam néhány bronzrögöt, és egy trianguláris bronztőr jelentős töredékét. Továbbá két bronztű is utalt arra, hogy előbb-utóbb a bronzkorral is számolnunk kell. Ez akkor következett be, amikor technikai okokból újabb vízelvezető nyomvonalat kívántak nyitni. A nyomvonal leletfelderítése során mintegy 25 centiméteres mélységből, a talajműveléstől csodával határos módon viszonylag megkímélve, egy zárt késő bronzkori leletegyüttest találtam. Még az elrejtett bronzok tárolására szolgáló kerámia edény nagy része is előkerült. Ha ez a leletegyüttes nem kerül elő, akkor bizonyára sohasem tudjuk meg, hogy a humuszolás során mit vesztettünk el. Lehet, hogy nem lett volna katasztrofális veszteség, de kutatási módszerek egyidejű használatának köszönhetően mind a lelőhelyet színesíti, mind a hazai késő bronzkori kutatásnak javára válik a maga 21 tárgyával. A lelet előkerülése után néhány nappal a területen 35—40 centiméteres mélyégig ható talajlazítást végeztek. Szerencsénk volt, hogy megelőztük a depot feltárásával a mezőgazdasági munkálatokat. A lelőhely előzetes kutatása során tett megfigyelések pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a lelőhely feltárása annak a feltételezésnek a birtokában kezdődjön el, hogy jelzett neolit és császárkor mellett egy Árpád-kori falutelepülés jelentős részét ismerhetjük meg. A bükkábrányi bánya lelőhelyein a műszeres leletfelderítésnek köszönhetően ez idáig több mint 400 darab jól meghatározható fémtárgy került elő (8. kép). Ezek mind a humuszolás áldozataivá váltak volna. KÖSZÖNETÉT MONDOK... Elsősorban K. Tutkovics Eszter és Kalli András ásatásvezetőknek, valamint a Herman Ottó Múzeum vezetőségének, hogy hozzájárultak és szorgalmazták a lelőhelyen a műszeres leletfelderítés alkalmazását. Miskolczi Melinda régésznek (Herman Ottó Múzeum), hogy lehetővé tette a lelőhelyre vonatkozó dokumentáció, munkámhoz vonatkozó részének a megismerését. Horváth Antónia régésznek (Herman Ottó Múzeum) aki mellett a mezőnagymihályi leletfelderítésen jelentős szaktudásra tettem szert az Árpád-kori és középkori vasleletek megismerésében. Köszönettel tartózom Bálint Marianna régésznek (Hajdúsági Múzeum), aki elvállalta a kusza gondolataim „régészre” történő fordítását. Az O érdeme, hogy sikerült néhány törvénycikkelyt is belecsempészni a cikkbe. Sok munkájába került az is, hogy elvegye az írásom élét, így esélyt adott arra, hogy
