A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson
238 Bácskái István ezen a lelőhelyen került elő (Jakab—Balázs 2007, 27). Akár templom jelenlétére is utalhat az a néhány lelet, amely vallási szimbólumokat ábrázol, mint a már említett mellkereszt, egy másik érdekes kereszt típus és egy bizánci keresztre emlékeztető motívumú gyűrű. Természetesen ez még nem elég bizonyíték egy templomhoz, és a körülötte lévő temetőhöz, de úgy véltem, hogy a lelőhelyet délkeleti irányból mesterségesen lehatároló vasútvonalon túl is folytatódhatott a falu. Sajnos a körülmények nem voltak szerencsések a lábon álló igen gazos napraforgó miatt, de a tisztább helyeken szintén Árpád-kori cserepek kerültek elő. Tüzetesebb vizsgálat után a vasutat övező fasor és a szántóföld találkozásánál jelentős számú vésésnyomot viselő, akár kváderkőnek is beillő köveket vettem észre. Közöttük volt néhány pelyvával soványított, az Árpád-kor minden jegyét magánviselő tégladarab is. Talán a mezőgazdasági munkát akadályozó köveket hordák ki a föld szélére? Ha így van, akkor sajnos egy végveszélyben lévő templom maradványával van dolgunk. Ez esetben a körülötte lévő temetőnek is ott kell lennie. A terület fedettségének a megszűnte után mindenképpen szükséges lenne egy terepbejárás és egy műszeres leletfelderítés a vasúttól délre eső szántóban is. Csak így kaphatnánk az Árpád-kori lelőhely, falutelepülés kiterjedéséről pontosabb képet. A térség középkori írott forrásainak, okleveles adatainak az áttekintése is időszerű lenne. A középkori határjárások között talán említenek egy „elveszett” falut, aminek a fekvése ráillik a lelőhelyre. 7. kép. Régészeti leletekben gazdag humuszlencse jelentkezése, a leleteket a leszúrt karók jelzik Fig. 7. A soil lense that yielded a great number of archaeologicalfinds. The poles mark the location of the finds A házakra és egyéb építményekre a nagyszámú kovácsolt vasszeg előkerülése utalhat. A lelőhelyen fegyveres kíséret jelenlétét két korai „kúpos tüskés” sarkantyú töredéke, és egy kisméretű „négytüskés” ép vasbuzogány jelzi. Érdekesség lehet az itt előkerült ezüstből készült bizánci scyphatus aspron érme13 fele is. Különlegesnek számítanak az általam csak „kengyel alakúnak” elnevezett kisméretű csatok is. A kígyóspusztai lovagjelenetet ábrázoló híres csatnak egy szegényebb kivitelű, bronzból készült töredéke került elő (Hatházi 2005, 56—57). A csattestek egyezést mutatnak, sőt a hozzá kapcsolt szerelvény darabkája is hasonlatos felfogatást feltételez. A nagyszámú 12. századi rézpénz előkerülése feltételezi azt, hogy az említett pénz demonetizálását a falu még mindenképpen megéli, arra gondolhatunk, hogy az elértéktelenedett pénzérméket elveszítették, megkeresésükkel nem vesződtek, és az Árpád-kori járószintbe taposták azokat. III. Béla rézpénze érdekes színfolt a középkori pénzverésben, amelynek pontos szerepét, funkcióját teljességgel még nem ismerjük (Ujszászt 2010). Mivel az előbb ismertetett lelőhelyet a Csincse patak valamikori medre választja el a nyugati irányban lévő bányagödör felé eső lelőhelytől, a mindkét lelőhelyet érintő vízelvezető, ún. „csorga” nyomvonalának és környékének az átvizsgálására is lehetőségem nyílt. Az egykori medret és az alacsonyabban fekvő 13 A bizánci érme meghatározásáért Ujszászi Róbertnek és Somogyi Péternek tartozom köszönettel.
