A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson
Tézisek, kérdések, gyakorlai tapasztalatok — Műszeres leletfelderítés... 229 négyzetben található összes fém felgyűjtésre kerül. A recens fémleletek kiválogatása után a kerámiákból és a fémanyag jellegéből (pénzérmék, használati eszközök, épülethez tartozható vaselemek) megpróbálnak képet alkotni a feltárás során várható régészeti jelenségekről. Ha legalább néhány négyzetben sikerülne a gépi eltávolítás helyett a kézi erővel történő feltárást is megvalósítani, akkor talán sikerülne Vékony Gábor és Takács Miklós felvetéseit is igazolni. Mivel kis felületről van szó ezt akár a közvetlen bányaműveléshez kötött régészeti feltárás előtt is meg lehetne szervezni akár a Miskolci Egyetem hallgatóinak a bevonásával is. Itt is levonható következtetésül, hogy minden előzetes felmérés és megfigyelés eredményét csak és kizárólag az ásatás tudja igazolni. A MŰSZERES LELETFELDERÍTÉS A megfelelően elvégzett műszeres leletfelderítés egyike a legkisebb roncsolást okozó régészeti módszereknek. Magának a fémkereső detektornak a használata, felhasználhatósága jelentősen megosztja a régésztársadalmat. Az ellentmondásos megítéléshez nagymértékben hozzájárulhat, hogy gyakran összetévesztik a kincskereséssel. Az illegális kincskeresés ugyanis jelentős károkat okoz a régészettudománynak. Az illegális kutatások során a régészeti lelőhelyekről kiemelt, gyakran reprezentatív kivitelű tárgyak kikerülnek a régészek látóköréből, gyakran külföldi aukciókon tűnnek fel. A fémkereső készülékeket, detektorokat nagy számban használják lokálpatrióták, helytörténészek hobbiból. A hobbikeresősök is sok kárt okoznak, ugyanis régészeti kontroll nélkül, dokumentáció hiányában, a régészeti leletek eredeti kontextusát megsemmisítve emelnek ki tárgyakat a régészeti lelőhelyekről. Ezeknek a tárgyaknak egy része ömlesztve, nylonzacskóban bekerül ugyan a múzeumokba, de a leletek előkerülési helyének azonosítására már nem minden esetben kerül sor. A műszeres leletfelderítés a régészeti feltárásba betagolódó, annak a munkamódszereit átvevő és azt kiegészítő kutatási módszer. A hangsúly a kutatási módszer kifejezésen van. A kutatási módszerre helyezi a hangsúlyt a kulturális örökségvédelmi törvény megfogalmazása is.1" Amíg a hobbikeresősök pusztán élvezetből, helyhez és időhöz nem kötötten űzik a rendkívül káros hobbijukat, addig a műszeres leletfelderítés megfelelő engedélyek birtokában, nagy gyakorlattal, a ré- * 7 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. § 12. gész jelenlétében és utasítására végzett tevékenység, alkalmazkodik a régészet feltárási folyamatához. A kézi fémkeresők technikai paramétereinek ismerete feltétlenül szükséges, hogy a régészeti kutatás módszereihez, elvárásaihoz igazodva a megfelelő készüléket használjuk műszeres leletfelderítéshez (Bácskái 2010, 145; Bácskái 2013, 487-489). Az utóbbi néhány évtizedben a fémdetektorok a technikai paraméterek tekintetében jelentős fejlődésen estek át. A technikai fejlődés együtt járt a készülékek árának jelentős drágulásával is. A készülékek fejlesztése elsősorban abba az irányba mutat, hogy minél kisebb méretű tárgyat, minél nagyobb mélységből tudjanak érzékelni. A régészeti lelőhelyeken végzett műszeres leletfelderítés során a legfontosabb feladatunk, hogy egy adott felületen, egy adott régészeti lelőhelyen, a kijelölt kutatási területen valamennyi régészeti korú fémtárgyat felgyűjtsük, és azokat dokumentáljuk. Ennek a célnak az eléréséhez kombinálni szükséges a kis tárgyak megtalálására, illetve a nagyobb mélységbe lelátó keresőfejeket (Bácskái 2010, 145; Bácskái 2013, 489). A mai modern fémkereső készülékek egyik alapvető tulajdonsága, hogy a különböző fémeket képesek megkülönböztetni, azaz diszkriminálni (Bácskai 2013, 487—489). Ennek a funkciónak az alkalmazása különbözteti meg igazán a kincskeresést a műszeres leletfelderítéstől. A legalapvetőbb diszkriminációs módszer a vas — nem vas elkülönítése. A régészeti lelőhelyeken azonban a vastárgyak felgyűjtésének is igen nagy szerepe és jelentősége van. A fémkereső készülékek technikai paramétereinek maximális ismerete, továbbá a régészeti kutatás tudományos igénye eredményezte a műszeres leletfelderítés módszertanának kidolgozását és gyakorlati alkalmazását (Bácskái 2013, 490—491). Ha megfelelően választjuk meg a gépet és annak használati módját, akkor nagy segítségére lehet a régészeknek. A műszeres leletfelderítés módszertana nagyon jól párhuzamosít- ható a régészeti terepbejárás módszereivel. A régészek leggyakrabban az extenzív terepbejárási módszert alkalmazzák, amely a topográfiai viszonyokat veszi alapul. Ebben az esetben a területnek azokat a részeit vesszük figyelembe, ahol az emberi megtelepedésre alkalmasak a földrajzi viszonyok: jelenlegi vagy valaha volt vízállások magas partja, árvízmentes kiemelkedések, védekezésre alkalmas területek stb. Az elsődleges cél ebben az esetben a lelőhely pontosabb kormeghatározását lehetővé tevő fémleletek felgyűjtése. Ezzel szemben egy-egy ásatási felületen a szisztematikus műszeres leletfelderítési módszer alkalmazása
