A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson

Tézisek, kérdések, gyakorlai tapasztalatok — Műszeres leletfelderítés...

227

haladta a felszíni terepbejárások alapján feltárásra kijelölt területeket (Szalontai 2003b, 16). Ma azonban a beruházások tervezhetősége miatt ezt a kockázatot a beruházók nem kívánják vállalni. Ez a változtatási szándék nagyon jól nyomon követhető a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításain. A törvény 2001-ben hatályos szövegében az örökségvédelmi hatástanulmány szerepel,2 amelynek tartalmi követelményei között ugyan megtaláljuk, hogy készítése során minden örökségi elemet számba kell venni,3 de a jogszabály értelmezéséből fakadó eltéréseket csak a jogszabály módosítása oldotta fel, amikor is az örökségvédelmi hatástanulmány pontos tartalmi elemeit tételesen rögzítették. A jogszabály módosítása után vált egyértelművé, hogy a hatástanulmányok készítéséhez kötelező régészeti terepbejárást végezni, lehetőleg a tervezés legkorábbi fázisában.4 A gyakorlatban azonban a hatástanulmányok nem mindig tudták betölteni a szerepüket, a hatástanulmányok legtöbbje ugyanis leginkább arra volt alkalmas, hogy a beruházási terület régészeti érintettségét megállapítsa.

A beruházók számára azonban ez kevés információ volt. A beruházások tervezhetősége érdekében az örökségvédelmi jogszabályok 2011 novemberétől új fogalmat vezettek be. Az örökségvédelmi törvény által nagyberuházásnak minősülő esetekben előzetes régészeti dokumentációt kell készíteni.5 Az előzetes régészeti dokumentáció definíciójából kiderül, hogy egy adott beruházás régészeti érintettségének megállapításán kívül határozott elvárás a dokumentummal szemben, hogy a beruházás kivitelezéséhez kapcsolódó régészeti feladatellátás pontos idő- és költségvonzatait is megadja.6 A fenti elvárásoknak való megfelelés új kihívások elé állítja a régészeket,

2 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 66. §-a a törvény 2010. VIII. 28-ig hatályos változatában.

1 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet az örökségvédelmi hatástanulmányról 4. § a) pont. [A kézirat leadása óta jogszabályi változások történtek. Az örökségvédelmi hatástanulmányról a 2001. évi LXIV. törvény 85/A. §-a, illetve a 39/2015 (III. 11.) Korm. rendelet 68—69. §-ai rendelkeznek, míg az ÖHT tartalmáról a 39/2015 (III. 11.) Korm. rendelet 12. melléklete.] A szerk.

4 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet az örökségvédelmi hatástanulmányról 3/A. §. Az idézett rendelkezést a 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet 3. § (3) bekezdésének d) pontja iktatta be. [A jogszabályi változásokról lásd a 3. sz. lábjegyzetet.] A szerk.

5 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 20/A §. Az idézett rendelkezést 2011. évi CXLIX. törvény 3. §-a iktatta be, hatályos: 2011. XI. 15-től. [A jelenleg hatályos törvényben a 23/C. § rendelkezik az ÉRD készítéséről.] A szerk.

6 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. § 29. pont. Az idézett rendelkezést 2011. évi CXLIX. törvény 1. §-a iktatta be, hatályos: 2011. XI. 15-től. [A jelenleg hatályos törvényben a 7. § 3. pont rendelkezik erről.] A szerk.

továbbá a régészeti lelőhelyek kiterjedésének, jellegének meghatározására irányuló kutatási módszereket. Az előzetes régészeti dokumentáció készítésekor a régészek gyakorlatilag a mikrorégiós kutatások során kidolgozott módszerek alkalmazásához nyúlnak vissza (Stibrányi—Mesterházy—Padányi-Gulyás 2012).

A legalaposabban, a legkörültekintőbben elvégzett lelőhely felderítés ellenére egy régészeti lelőhelyről a legpontosabb képet a régészeti feltárás adja. Jelenleg az ásatás az, amely igazolni képes a különböző nem roncsolásos technikákkal megállapított anomáliák jellegét.

A régészeti ásatás azonban egy nagyon speciális kutatási forma. Az ásatás során nem csak lehetőség nyílik egy régészeti lelőhelyre vonatkozó valamennyi információnak az összegyűjtésére, hanem az ásatás során megsemmisül maga a régészeti kutatás legfontosabb forrása. A régészet maga sem mentes a megsemmisítéstől. Amit feltár, az már soha nem lesz többé olyan, mint amit évezredekig féltékenyen őrzött a szemünk elől a föld. A promt megsemmisüléssel szemben viszont megvan az a jó tulajdonsága, hogy ha meg is semmisül maga a lelőhely és az objektumai, de a tárgyi leletei és dokumentációja rajzok, fotók, írások, elemzések, cikkek formájában fennmarad, így lehetőséget ad az elkövetkező generációk számára a továbbkuta- tásra és a közönség számára a megismerésre.

Mint már fentebb említettem, napjainkban a régészeti feltárások jelentős része valamilyen beruházáshoz kapcsolódik, a beruházók érdeke pedig az, hogy a beruházásuk a lehető legrövidebb idő alatt megvalósuljon, azaz a kivitelezéshez kapcsolódó régészeti feltárás a lehető legrövidebb idő alatt befejeződjön. A megváltozott körülmények új módszerek alkalmazására kényszerítik a régészeket.

A nagyfelületű, akár a több hektárt is elérő beruházások elterjedése, továbbá a hozzájuk kapcsolódó feltárásokon alkalmazott gépi humuszolás általánossá válása meglehetősen megosztotta a régésztársadalmat (Vékony 2003, 21; Raczky 2007; Takács 2010). Manapság a régészeti objektumokat takaró felső talajréteg eltávolítását szinte kizárólag nagyteljesítményű földmunkagépek végzik, ugyanis a beruházóknak nem a régészeti információk és felfedezések a fontosak, hanem ők akkor elégedettek, ha a régészek rekord sebességgel levonulnak a területről.

A felgyorsult ütemű feltárásokon, a körülményekhez igazodva napjainkra már felnőtt egy olyan régészgeneráció, akinek teljesen természetes a munkagépek jelenléte az ásatásokon, ők állandóan az idővel és a köbméterekkel fognak versenyt futni, és csak fejüket vakargatva állnak, ha mérőszalaggal kell kitűzni egy