A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Szolyák Péter - Lengyel György: A Miskolc-Bársony-házi "szakócák" kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata
20 Szolyák Péter—Lengyel György tipológiai, mint rétegtani alapon igyekezett a középpontba helyezni (I. s%\ tábládat). I. táblázat. A Bársony-házi „szakócák” kronológiai és kulturális elhelyezéséhez kapcsolódó fontosabb publikációk 1906 után Table I. lTst of primary publications to the placing of “hand-axes” of the Bársony’s House in chronological and cultural contextfrom 1906 Kor Kultúra Hivatkozás felső paleolitikum, neolitikum solutréi Breuil 1925 alsó paleolitikum idősebb acheuli Kadic 1934 felső paleolitikum, mezolitikum, neolitikum solutréi Hillebrand 1917 felső paleolitikum, mezolitikum (fejlett) szektái Vértes 1965, 101-103. középső paleolitikum acheuli tradíció|ú moustéri vagy közép-európai micoque-i Gábori 1995, 20. középső paleolitikum, középső és felső paleolit átmenet bábonyi, micoque-i, idősebb szeletai Ringer 1993,31-36.; 1996, 37-38. alsó paleolitikum? [bizonytalan] Dobosi 2005, 52. RÉTEGTANI KORRELÁCIÓ Papp Károly után sokáig egyetlen kutató sem végzett terepi és/vagy laboratóriumi vizsgálatokat. Újabb üledékföldtani vizsgálatokkal Ringer Árpád egészítette ki a meglévő ismereteket kandidátusi értekezésében (Ringer 1993). 1990-ben a Lévay József Református Gimnázium (korábbi nevén Zrínyi Ilona Gimnázium) épülete előtti keskeny udvaron, a Bársony-ház nyugati tűzfalától 4 m távolságban nyugat felé vetetett ki fú- rásmag-mintát. Szelvényét három mélységi szakaszra osztotta, melyeket fentről lefelé az alábbiak szerint ismertetett: 1. 0,0—3,8 m. Középkori és újkori beásásokkal bolygatott, részben feltöltésből származó sötétszürke színű antropogén üledék, tégla és kerámiatöredékekkel (8. ábra, A—C). 2. 3,8—5,1 m. Nedvesen zöldessárga, szárazon 2,5Y 5/2 színű agyagos (A = 31,2%) löszös (L = 27,2%) homok (H = 34,5%), ami dörzsölés hatására finom, csillámos porrá esik szét (8. ábra, D). 3. 5,1—? m. Mészkőből és palakavicsból álló terasztest (8. ábra, E). Ringer a 2. réteg anyagát a szemeloszlás és az ásványtani összetétel alapján löszszerű üledéknek határozta meg, melyben utólagos talajvízmozgás hatását is kimutatta, és a Halaváts által „hintett aprókavicsos sárga agyagként” leírt leletes réteggel azonosította (Halaváts, 1894; Ringer 1993, 31-32). Kvarterkronológiai alapon ezt az alsó pleniglaciálisra, vagyis az Emiliani-féle oxigénizotópos kronológia 4. stádiumára (kb. 75—65 ezer évvel napjaink előttre) tette (Ringer 1993, 35). Ringer Árpád megfigyeléseit annyival egészítjük ki, hogy a fúrásmag-minta kivételének helyén már 1990-ben is egy tekintélyes, utcaszint fölé emelkedő feltöltés volt, melyet valószínűleg a gimnáziumépület építését követő tereprendezés alkalmával terítettek. Ez a fel töltés a 2014. évi utcaszinthez viszonyítva 0,7 m vastag (8. ábra, A). Az 1891-es és az 1990-es utcaszint közötti különbséget a Bársony-ház környezetében végzett terepi megfigyelésekre alapozva 0,3-0,5 m-re becsüljük (8. ábra, B). Ez azt jelenti, hogy 1891-ben a házalapozást az 1990-es mintavétel 0 szintjétől 1,0—1,2 méterrel lejjebb indították. Ha ezt levesszük a Ringer által leírt 1. réteg vastagságából, akkor 1891-ben a munkások az egykori leletes sárga agyagréteg (8. ábra, D) tetejét az akkori utcaszinttől számítva 2,6—2,8 m mélyen láthatták először. Mivel a hitelesítő nyilatkozat szerint a „szakócákat” 2,5—3 m mélységben találták, ezért a leletek, ha nem az „alluviumhoz” köthetők, akkor az egyébként 1,3 m vastag jégkori rétegen belül legfeljebb 0,4 méteres mélységből származhatnak (8. ábra, F). A felsőbb, „alluviális” réteg (8. ábra, C), mint származási hely, az 1990. évi fúrás eredményei alapján, sajnos, nem zárható ki nagyobb biztonsággal, mint 1893-ban. Ezt érdemben nem befolyásolja az sem, hogy a mintavétel és a megtalálás rekonstruált helye közötti 12 m-es távolságon a réteglejtés legfeljebb néhány centiméter lehet. Azt, hogy e területen kelet-nyugati irányban csak minimális lejtőszöggel kell számolnunk, megerősíti pl. az északra kb. 70 m-re, a négysávos út másik oldalán található egykori Béke Mozi (ma Művészetek Háza) átépítéséhez kapcsolódó régészeti kutatás dokumentációja is (Pusztai 2005, HÓM RégAdat, 3888—06, 60. doboz). A „SZAKÓCÁK” NYERSANYAGA Herman Ottó az Archaeologiai Értesítőben még mindhárom „szakócát” tűzkőnek, a legnagyobb esetében
