A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Soós Eszter: Kr. u. 5. századi teleprészlet a Hernád mentén
Kr. u. 5- századi teleprészlet a Hernád mentén 193 sen kihajló, fedőhornyos pereműek, kónikus nyakúak, középső harmadban hasasodnak (IV. t. 4, VII. t. 1, XI. t. 6). Jól megfeleltethetőek B. Tóth Ágnes formai rendszerében a Il/b és II/c fazéktípusoknak (B. Tóth 2006, 96—98, Abb. 27). A vizsgálható peremek szinte minden esetben szögben törőek voltak.9 A fedőhorony általános megléte és a forma az ártándi anyaggal állítható párhuzamba.10 A technológiai jegyek alapján elkülöníthető a töredékek egy csoportja. Ezek a fazekak az ádagosnál jobb minőségűek, egyenletesen kiégetettek, törésfelületük egyszínű. Aljukon a megformázás és levágás nyomait utólag eldolgozták (IX. t. 7, XI. t. 6). A perem szintén kihajló, de a fedőhorony kialakítása az edény korongon való megformázásával együtt történt, ez kora hunkori hagyományt tükröz. (Körösfői 2011, 16. t. 11). Egész sorozat hasonló technológiájú fazék- és tálperem került elő Hernádvécséről, egy Kr. u. 4—5. század fordulójára keltezhető edényégető kemencéből és munkagödréből (Soós 2009, 61—64, XX—XXV. t.). Tálak Az apró kaviccsal soványított tálakból összesen 6 került elő a lelőhelyen, formailag rendkívül változatos képet mutatnak. A 12-es épületben talált egyik tál pereme hosszú, erősen kihajló, fedőhornyos volt, hastörése magas, alja erősen szűkül (IV t. J). Az ugyanitt előkerült szemcsés, oxidált tál szintén éles profilú, enjdie fedőhoronnyal (IV. t. 7). Az éles hastörésű, ívelt aljú forma késő császárkori hagyományt tükröz. Szemcsés anyagból gyors korongolt, legközelebbi párhuzama Hernádvécséről származik (Soós 2009, XIV. t. 1-2). A fazékperemre emlékeztető, erősen kihajló, vékony, lekerekített peremdarab mérete alapján lehet tál töredéke (V. t. 1) (B. Tóth 2006,110). Fazékperemeket követő tálak több lelőhelyről ismertek,* 11 de általában gondatlan kidolgozásúak. Az ongai töredék jól korongok, vékonyfalú, egyenletesen feketére égetett nagy tálhoz tartozott. A kút betöltéséből származó tálak egységesebb képet mutatnak: álló vagy enyhén behúzott, gyűrűsen megvastagodó pereműek, faluk meredek, enyhén ívelt (IX. t. 4—6). A félgömbös tálforma megtalálható a gepida telepanyagokban a Kr. u. 6. században is, de kialakításuk eltér az ongaiaktól. A mély árokkal, ko5 III. csoport B. Tóth Ágnes felosztása szerint. 111 Ártándon a legtöbb a Il/b típus volt - B. Tóth 2006, 98. 11 Biharkeresztes-Ártánd, Tiszafüred - B. Tóth 2006, Taf. 19, 3 és 14. rongon kialakított gyűrűs perem a késő császárkorra jellemző. A gepida félgömbös tálak valóban a szarmata edényművességre vezethetőek vissza (B. Tóth 2006, 111.), de ott soha sem fordulnak elő szemcsés anyagból. Kengyel-Kiss tanya lelőhelyről előkerült egy igen hasonló, gyűrűs peremű, ívelt oldalú, de finoman iszapolt anyagú tál (Cseh 2007, 7. kép 20). Erősen sziták szemcsés soványítású tálak kerültek elő a hernádvécsei telepen (Soós 2009, 61—64), de teljesen eltérő formakinccsel. Az ongai kútból előkerült tálak formai előképei a késő császárkori alföldi telepeken kereshetőek, technológiai jegyeik alapján viszont a gepida edényművesség körébe illeszkednek. Az sl9-es gödörben talált finom, homokos anyagú, kihajló, bevagdalással díszített peremű, éles törésű, vékonyfalú tál párhuzam nélkük (VIII. t. 3). Folyadéktároló edények Ongán legalább két korsó és egy kanna töredékei kerültek napvilágra. A település kútjának aljáról előkerült, durva kavicsos soványítású, oxidált füles kanna hasán körbefutó, bekarcolt vonalakkal, köztük durva hullámvonalakkal díszített (IX. t. 3). A díszítés ritka az ilyen edényeken. Fazekak bekarcolt hullámvonallal, hullámvonalköteg- gel való díszítése gyakran előfordul (Ártánd: B. Tóth 2006, Taf. 17, 3, Taf. 18, 8, Kengyel-Kiss tanya: Cseh 2007, 10. kép 48). Egyedi, bekarcolt, fenyőágat utánzó díszítéssel ellátott korsó került elő a Tiszafüred- Nagykenderföldek mellett feltárt gepida temetőrészlet 2. sírjából (Bóna 2002, 247, Taf. 59, 2). A szűk nyakú, erősen ívelt hasú, nagyméretű korsó töredéke (VIII. t. 2) a nyak alján és a vállon bekarcolt huUámvonalkötegekkel, köztük kettős, bekarcolt vonalkötegekkel díszített. Legközelebbi párhuzama a Mezőkeresztes-cethalmi 13. sír füles korsója (Simonyi 2005, 206, Taf. 28, 9, Taf. 85, 3). Fala vékony, erősen szemcsés, nyaka erősen szűkül. A váll tetején szabálytalan cikk-cakk bekarcolt vonal látható, alja durva talpkorongos. Magyarcsanád-Bökény lelőhelyen szórványként egy nagyon erősen kavicsos, nyakpárnás korsó került elő, válla és nyaka szabálytalan, durva, bekarcolt hullámvonalakkal díszített (Nagy 2005,105, Taf 78, 5). KÉZZEL FORMÁLT EDÉNYEK A kerámiaanyagnak csupán 10,34%-a kézzel formált. Minden töredék egyenetlen, foltos barnásszürkére égetett, 17,16%-a homokos anyagú, 65,8%-a erősen kavicsos, 17,15%-a pedig gyengébben kavicsos.
