A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Soós Eszter: Kr. u. 5. századi teleprészlet a Hernád mentén
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 183—211. KR. U. 5. SZÁZADI TELEPRÉSZLET A HERNÁD MENTÉN Soós Eszter Pécsi Tudományegyetem BTK, Régészet Tanszék, Pécs Absztrakt: A 37-es számú főút bővítése kapcsán Onga település mellett feltárt lelőhelyen 163 régészeti jelenség került elő, melyek nagy része egy kora népvándorlás kori településhez tartozott. A kisebb, sekély gödrök mellett 5 félig földbe mélyített, változatos szerkezetű, cölöpszerkezetes épület is napvilágra került, melyek kettesével helyezkedtek el, egymástól 50—60 m-re. A három épületcsoport közt két földfelszíni, cölöpszerkezetes építmény volt megfigyelhető. A telep erodáltsága miatt kevés leletanyag került elő, ezek nagy része kerámia: gyorskorongolt, besimított díszítésű tálak, korsók és szemcsés soványítású, korongolt fazekak. A leletanyag egyes jellemzői alapján a késő császárkori hagyomány továbbélésével számolhatunk, a település szerkezete, a házak kialakítása és a kerámia funkcionális összetétele viszont a gepida telepekkel mutat hasonlóságot. A teleprészlet a Kr. u. 5. századra keltezhető. Kulcsszavak: Gepida, germán, cölöpszerkezetes épület, besimított díszítésű kerámia, szemcsés fazekak, csontfésű A LELŐHELY BEMUTATÁSA Onga település a Sajó—Hernád sík északi részén található, a Nyugat-Cserhát lábánál. A terület alacsony reliefű hordalékkúpság, mely a Hernád, a Sajó és mellékvizeik eróziós tevékenységének hatására völgyközi hátakkal tagolt (Dövényi 2010, 214). A löszös hordaléktalajon a fűz-nyár liget volt a domináns növényzet (Dövényi 2010, 216). Ma a terület nagy része mező- gazdasági művelés alatt áll. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság munkatársai 2004-ben végezték el a 37-es számú főút szélesítése miatt érintett régészeti lelőhelyek örökségvédelmi hatástanulmányát.1 A 37-es főút és a Felsőzsolcát Ongával összekötő vasút kereszteződésének közvetlenül keleti oldalán azonosított lelőhely (I. t. 1) egy, a Bársonyos patak egykori árterébe nyúló, alacsonyabb dombon feküdt (I. t. 2). Az út északi oldalában húzott kutatóárokban összesen 8 régészed jelenség került elő, cölöplyukak, hulladékgödrök és egy árok részlete. A régészeti munka a továbbiakban az út déli oldalán folytatódott.* 2 A gépi földmunka során ' Lelőhely azonosító: 16157; jelentés: KÖH 600/2236/2006. sz. dokumentum. Az ásatás vezetői Selján Éva és Veres János voltak. A leletanyagot és a dokumentációt Szörényi Gábor András bocsátotta rendelkezésemre, ez úton is köszönöm neki, és a Herman Ottó Múzeum munkatársainak a feldolgozáshoz nyújtott segítségüket. 2 A lelőhely humuszolása 2006 augusztusában kezdődött meg, a nyitott felszín összesen 3375 m2 volt. nagy mennyiségű népvándorlás- és őskori leletanyag került elő szórványként, az altalaj szintjét elérve azonban a legtöbb jelenség foltja eltűnt. Az egykori település erősen pusztult, lekopott, az objektumok nagy részét a vékony humuszrétegben lehetett csak megfogni. A teljes lelőhelyen összesen 163 régészeti jelenség került elő (II. /.). Ezek nagy része a telep kopottsága miatt datáló értékű leletanyagot nem tartalmazott. Az előkerült leletanyag alapján egyértelműen csak 11 telepjelenség tehető a népvándorlás korára, a telepszerkezet alapján valószínű, hogy a többi objektum is ugyanebbe a korszakba sorolható. A JELENSÉGEK LEÍRÁSA 1 Árok Szél.: 50—70 cm, Mélys.: 24 cm DNy—EK tájolású, enyhén ívelt, keskeny árok az északi és déli szelvényfal közt. Oldala szűkül, alja egyenetlen. Betöltése világosbarna humusz. Csak részben lett kibontva. Valószínűleg folytatása a műút déli felén előkerült sl0-es ároknak. 2 Gödör Hossz.: 84 cm, Szél.: 55 cm, Mélys.: 16—18 cm ÉK—DNy tájolású, ovális gödör. Oldala erősen rézsűs, alja sík, délnyugati vége felé enyhén mélyül. Betöltése világosbarna humusz.
