A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Simon LÁszló: Római bronzmécses Szendrőládról
154 Simon László Kengyeltói-dűlőből (Klein 1939, 96), vagy a szántás közben talált, 1853-ban Klimkovics Bélának ajándékozott magyarizsépi (Nizny Zipov, Szlovákia) bronz (?) Minervát ábrázoló sisakdísz (?) (Dongó Gyárfás 1897, 260; Borovszky 1905, 80). A „beszerzés” helyszíneként minden bizonnyal elsősorban a közeli római provinciák (Pannónia, Dacia) kerülhetnek szóba. Eszakkelet-Magyarország római császárkori története ismeretében ezzel a lehetőséggel is lehet számolni.12 Jelenlegi ismereteink szerint úgy tűnik, hogy a szendrőládi bronlámpa eredeti funkciójának megfelelő használatára a Bódva mentén már nem kerülhetett sor. Zárt testű lámpaként csak folyékony olajjal lehetett táplálni tüzét, ám a római császárkori barbároknál olajimportra utaló tárgyak és források nincsenek, vagy csak igen szórványosan állnak rendelkezésre (Krekovic 1983, 515; Gábler 1990, 185-186, 203; Prohászka 2000, 60). Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből olaj tárolására/szállítására szolgáló amfora leleteket jelenleg sem ismerünk (K. Végh 1971; 1975; 1989; 1999), az olívaolaj behozatalára tehát nincs egyértelmű régészeti adatunk. Ugyanakkor a mai Borsod- Abaúj-Zemplén megye területéről ismert féltucatnyi római világító eszköz (lásd Függelék), továbbá a Felső- Magyarországi Múzeum gyűjtemény ismertetőjében említett, legalábbis részben feltehetően Kassa szű- kebb-tágabb térsége lelőhelyeiről múzeumba kerülő 37 db római agyagmécses (Vezetö/Kassa 1903, 159—160), szemben a korábbi ellentétes értelmű feltevésünkkel, mégiscsak azt valószínűsíti, hogy kisebb mennyiségű (rövid ideig tartó?) olíva olaj -behozatallal a kárpát-medencei barbaricum északkeleti régiójában is lehet számolni ebben az időben. A régebbi ásatási leletek átvizsgálása és az újabb feltárások publikálása hozhat ebben a kérdésben újabb információkat. Szendrőlád határából alig néhány régészeti lelőhelyet ismerünk, közülük mindösszesen csak egy, a községtől D-re, ugyancsak a Bódva folyó bal partján található Füves-kert déli részén talált bizonytalan telepnyom származik a római császárkorból. A bronzmécses feltételezett lelőhelye e császárkori telepjelenségtől északra kb. 800 m-re található. Mindezek az itt tárgyalt római kori leletek — a mécses,13 az érmék, a vaseszközök és ékszerek — újra 12 A 2. század végétől intenzív germán—római kapcsolatokról részletesen 1. Prohászka 2004,101-107. 13 A Borsod-Miskolci Múzeumba került még egy Rómában talált agyagmécses töredéke (HÓM Régiségtár leltára I. kötet 1479). Ezen kívül még Dunapenteléről, az egykori Intercisáról származó ráirányítják a figyelmet Eszakkelet-Magyarország római kori történelmének legfontosabb kérdéseire: a késő kelta népességre és annak császárkori továbbélésére, új etnikumok (a Przeworsk-kultúra jegyeit hordozó vandálok, korai gepidák és más germán népcsoportok) megjelenésére, ezeknek a római birodalommal való kapcsolatára, a hun korszak eseményeire stb. FÜGGELÉK RÓMAI MÉCSESEK BORSOD-ABAÚJ- ZEMPLÉN MEGYÉBŐL 1. S-yendrölád, bronzmécses, lásd fentebb 2. „Római lámpa”, amely egy nagyobb bronzgyűrűvel együtt Boldogkőváralj ár A került Ruchlitz erdésznek köszönhetően a kassai múzeumba. Irodalom: Felső-magyarországi Múzeum-egylet harmadik évkönyve, Kassa, 1879, 123. 3. A Miskolci Múzeum Régiségtára leltára II. kötet 11832 leltári száma alatt: „agyag tárgy, erős bemélyedésekkel kiemelkedésekkel és 2 lyukkal”. A leírás melletti sematikus rajz szerint Loeschke X. típusú firmamécses töredéke. Lelőhelye: Miskolc, Zsarnay-tag. A Megay Géza 1934. évi ásatásán talált tárgy a HÓM gyűjteményeinek 1950-es években történő újra leltározásakor már nem volt meg (3. kép). Irodalom: K. Végh 1975, 74. 4. Ismeretlen lelőhelyű agyagmécses, alján APPIO bélyeggel. Buttykay József ajándéka. Leltári szám: A Miskolci Múzeum Régiségtára leltára I. kötet 1475. A HÓM gyűjteményeinek 1950-es években történő újra leltározásakor már nem volt meg. Irodalom: 1 ,ossoncz.y 1902, 86. 5. Ismeretlen lelőhelyű „Satyr-főt ábrázoló agyagmécses”. Gróf Szirmay Alfréd ajándéka. Leltári szám: A Miskolci Múzeum Régiségtára leltára I. kötet 1474. Irodalom: Lossonczy 1902, 86. 6. Broneer XVI.B (= Iványi X.) típusú ún. bacchikus agyagmécses. Discusa sugaras rozettával díszített, peremén nincs körítő borda, itt a lámpatest széle vízszintesen van kialakítva, amely körbefutó háromszöggel (levélszerű frízzel?) díszített, bekarcolt/ szúrt pontsorral kiegészítve. A fül, a beöntő nyílás és az égőnyílás által alkotott képzeletbeli tengelyre aszimmetrikus a lámpatest. H = 9,8 cm (fogóval), 5 db római edénnyel és egy súllyal (?) együtt nyilvántartásba vett ép példányt említ a régi leltárkönyv 3891. tétele. Ezek azonban jelenleg már nincsenek meg.
