A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Simon LÁszló: Római bronzmécses Szendrőládról
Római bronzmécses Szendröládról 153 lelőhelyhez kötni az említett római, illetve római kori leleteket. A szendrőládi bronzmécses mégoly vázlatos történeti kontextusba helyezése is csak e leletek és a tágabb régió tanulságai figyelembe vételével lehetséges. ÖSSZEGZÉS Római eredetű tárgyak barbaricumban való megjelenése általában ajándékozással, zsákmányolással, kereskedelemmel magyarázható, de az is lehetséges, hogy azok római katonaság vagy kereskedők hosszabb- rövidebb ideig tartó jelenlétére utalnak (Krekovic 1983, 514-515; Vaday 1998, 120-122; Prohászka 2000, 60; Vaday 2005, 10, 14). Arra a kérdésre, hogy a felsoroltak közül melyik tevékenység ad magyarázatot a Szendrőládon talált bronzmécses jelenlétére, a történeti-régészeti, etnikai adatok együttes vizsgálata is csak megközelítőleg hiteles választ tud adni (Vö. Vaday 1998, 120—122, 6. j.). Esetünkben azonban a mikrokörnyezetből származó római kori leletanyag igen csekély. A bronzlámpán kívül mindösszesen 3 db érme, egyetlen, terepbejárásból származó edénytöredék és néhány, ugyancsak szórvány vastárgy, ill. ékszer alkotja a régészeti forrásbázist. Kereskedők nyilvánvalóan mindenütt megjelentek a birodalom határainak szomszédságában, jelenlétüket ezért itt nem szükséges részletezni. A római és/vagy provinciális termékek Pannóniától keletre eső területekre irányuló kivitele a markomann—szarmata háborúkig szinte elenyésző mértékű volt. A késő Antoninus—Severus-korban nőtt meg az Alföldön és az Északi-középhegységben is a római termékek száma (Pannónia 1990,208), s ez a megállapítás Borsod- Abaúj-Zemplén megyére is érvényes (K. Végh 1971, 93). Ma már korrekcióra szorul az a sommás megállapítás, amely szerint a barbaricumban élő szarmaták és germánok lakáskultúrájában idegen funkciójú tárgy a mécses, ezért az ott talált római eredetű világító eszközöket inkább zsákmányolással, ajándékozással esetleg római katonák vagy kereskedők rövidebb idejű itt tartózkodásával magyarázhatjuk. A mécsesek használatához elengedhetetlenül szükséges olaj (többnyire valószínűleg olívaolaj) kezdetben Istriából és Dalmatiából érkezett a provinciába, a 2. századtól pedig már Hispániából is. Ez azonban minden bizonnyal a provinciában élő felhasználók igényeit elégítette ki, a barbaricumba kevés juthatott belőle, ezért is ritka a mécsesek itteni előfordulása (Újlaki Pongrácz 2006, 5). Itt többnyire faggyúval fűtött mécsest használhattak (lásd Istvánovits—Pintye 2011), bár az újabb kutatások szerint a több lelőhelyen feltűnő amfóra-le- letek alapján olajbehozatallal is számolni kell itt/ Térségünk koracsászárkori etnikai viszonyaiban különféle kelta eredetű népcsoportok játszottak döntő szerepet. Ezek egy része a római—germán konfliktusban a kvádok szövetségeseiként közreműködött 172- ben, amikor a birodalmat érzékenyen érintő markomann—szarmata háború Róma szemszögéből nézve offenzív szakaszba ért, a harcok már barbár területeken zajlottak, és ez a kvádok szövetségeseit, a Kelet felől szomszédos cotinusokat is érzékenyen érintette. 173- ban Marcus Aurelius az ő ellenállásukat is felszámolta, föléjük ültette egy kisebb római csapattal Tarrutenius Paternust, aki később Commodus császár praetorianusainak parancsnoka lett, azzal a feladattal, hogy a markomannok ellen szervezze őket. A cotinu- sok azonban hamarosan elzavarták a római katonákat, ám ezt az engedetlenséget Róma egy áttelepítéssel keményen megtorolta (Mócsy-Fitz 1990, 40). Az bizonyos, hogy térségünk a cotinusok törzsi területeinek része volt, ám azt nem tudjuk, hogy Tarrutenius Paternus csapata ezen belül hol állomásozott. így természetesen a szendrőládi bronzmécses római katonasághoz történő kapcsolása is csak egy a lehetséges magyarázatok közül, eszmefuttatásunk célja kizárólag annak igazolása, hogy a rá vonatkozó feltételezés egyik — ám a konkrét összefüggés megállapításához nyilvánvalóan nem elégséges — alapja nem csupán fantazmagória.5 * * * * 10 11 Természetesen egy nívós kivitelezésű bronzmécses (ilyen a szendrőládi lelet is) vagy más kvalitásos római tárgy barbaricumi jelenléte értelmezésénél nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy ahhoz zsákmányként vagy presztízsajándékként jutott hozzá utolsó tulajdonosa. Az itt közölt bronzlámpán kívül a térségünk nívós kivitelű római ötvös vagy más fémtárgyai közé sorolható többek között a borsodsziráki quadripushoz tartozó bronzbüszt (Tóth 2013), a muhi bronzedény töredékei,11 egy kalcedon berakásos aranygyűrű Muhi, 5 Istvánovits Eszter lektori véleményében hívta fel a figyelmem arra, hogy az utóbbi évek kutatásai nyomán egyre több amfora bukkan elő az alföldi római kori emlékanyagban. Lektorom jobbító szándékú tanácsait e helyen is köszönöm! 111 A római katonaság jelenléte kimutatásának nehézségeit jól érzékeltetik a 2. század utolsó évtizedeire keltezhető geleji barbár női sírból származó katonai díszöv veretek, lásd Hadházy-Vaday 1980, 91—92, 94, 96, Taf. II.1, 5, 7-9. Áttört díszű római bronz öwereteket említ Tokaj környékéről Lovász Emese, lásd Révész 1994, 47. 11 MNM 40/1894.27-39. Gröber Józseftől a kassai múzeumba is kerültek Multiból római tárgyak, közöttük bronz lemezből készült edényperem részletek, lásd Vezktő/Kassa 1903, 54.
