A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Kalli András: Késő bronzkori sírok Hernádvécsén
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 103—145. KÉSŐ BRONZKORI SÍROK HERNÁDVÉCSÉN Kalli András Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A késő bronzkori Gáva-kultúrát kialakító hatások között már a kutatás korai szakaszában megnevezték a Piliny-kultúrát. Több kutató sorolta a Gáva előfutárainak sorába, illetve kötött bizonyos pilinyi elemeket a Gáva-kultúrához. A szlovák kutatásban máig általánosan elfogadott nézet szerint a Gáva-kultúra kialakulása a Kassai-medence esetében a Pilinyből történő fokozatos átalakulás keretében következett be. Újabban a R BzD - HaAl periódusban a különböző területek (Erdély, Partium, Délvidék, Eszak-Magyarország) kerámiaművességében egy egységesülési folyamatot vázoltak fel, amelynek folyamán bizonyos kerámiadíszítésbeli elemek (peremek síkozása, fényezett felület, kannelúra) általánossá válnak. Az egységesülési folyamat eredményeként a Ha A2 időszakban jött létre a Gáva- kultúra és rokon kultúráinak komplexuma. A kérdés tárgyalásához nyújt értékes adalékot a Hernádvécse határában feltárt tizenhét síros késő bronzkori, Piliny-kultúrába sorolható temetőrészlet. Ennek sírjaiban a klasszikus pilinyi jegyeket mutató kerámiamellékletek, illetve a már a Gáva felé mutató és a BD-HaAl időszak egységesedési folyamatának kerámiadíszítésbeli elemeit is magukon viselő edények mellett egy jellegzetes gávai urnaforma is megjelenik. A hernádvécsei lelőhely anyagának tükrében megerősítést nyerhet az elképzelés, miszerint a Gáva-kultúra kialakulásában Észak-, Eszakkelet-Magyarország, valamint Délkelet-Szlovákia területén komoly szerepet játszott a Piliny-kultúra. Kései együtteseiben feltűnnek a pre-Gáva periódus klasszikus Gáva felé mutató kerámiadíszítésbeli elemei és edényformái is. Kulcsszavak: Késő bronzkor, Piliny-kultúra, temető, pre-Gáva időszak A LELŐHELY LEÍRÁSA1 A lelőhely a Hernád mellett fekvő Hernádvécse település közigazgatási területén (/. térkép) a Nagyrét elnevezésű határrészen, a Hernádba torkolló Bársonyos-patak partján helyezkedik el, egy a Hernád völgyének szélén emelkedő domb lábánál és annak keleti, északkeleti lejtőjén (2, 3, 4. térkép). A FELTÁRÁS LEÍRÁSA Hernádvécse-Nagy-rét 2. sz. lelőhelyen a 3. sz. főút szélesítési munkálataihoz kapcsolódóan 2004. június 23-tól augusztus 11-ig Csengeri Piroska vezetésével végeztek ásatást a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai. Feltártak egy késő bronzkori és egy római császárkori településrészletet, továbbá egy szintén késő bronzkori temetőrészlet tizenhét sírját. A Hernádvécse határában található nagy kiterjedésű őskori lelőhely 2003-ban terepbejárás alkalmával került elő (Csengeri 2005, 230). 1 Ez a tanulmány az ELTE-BTK Régészettudományi Intézetében 2011-ben leadott szakdolgozat rövidített változata. A SÍROK ÉS LELETANYAGUK LEÍRÁSA S 387: Leírás: A temetkezés a sárgásbarna, szürkésbarna altalajban folt nélkül jelentkezett. A bontás során sírgödör nem volt megfigyelhető. A sírban egy nagyméretű edény alja volt, benne égett emberi csontok, míg nyugati részében egy kisméretű, egyfülű, kihajló peremű ép bögre került elő. Allatcsont, illetve faszén nem volt. A sír felszedése során az urna alatt egy nagyjából 20 cm hosszú, ovális őrlőkőre bukkantak. A hamvak egy feltehetően adultus-maturus korú (25—45 éves) férfihez tartoztak. Leletanyag: I. tábla! 1. Szürkésbarna, kavicszúzalékkal durván soványított agyagból készült bögre. Pereme erősen kihajló, nyaka fordított csonkakúp alakú, a nyak—váll találkozás enyhén profilált, a váll—has találkozás éles törésvonalú, alja egyenes. A hasvonalon három lefelé álló bütyök, ovális átmetszem füle a peremből indul, afölé fut és a váll—has törésvonalra érkezik. Pá.: 5 cm; Á.: 7 cm; Aá: 2,3 cm; M.: 5,2 cm; Fv.: 0,5 cm
