A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Simon László - Torbágyi Melinda: Római köztársaság kori éremlelet Sajóörösről
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LI I (2013), 31—45. ROMAI KÖZTÁRSASÁG KORI ÉREMLELET SAJÓÖRÖSROL Simon László*—Torbágyi Melinda** *Herman Ottó Múzeum, Miskolc **Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest Absztrakt: A Tiszába folyó Sajó torkolata árterületének peremén, a sajóörösi gátőrház mellett római köztársaság kori denárlelet került elő az 1960-as évek közepén, amelyből 19 darabot a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. A lelőhely környékén más korszak leletei mellett szórványosan késő vaskori és római császárkori kerámia is előkerült. A múzeumba jutott éremlelet 19 db erősen kopott ezüstdenárt tartalmaz a Kr. e. 144—29/27 közötti időszakból. Az utolsóként kibocsátott veret Octavianus érméje. A lelet földbe kerülésének időpontja bizonytalan. Ugyanilyen bizonytalan a kincset hátrahagyó népesség meghatározása is. Térségünk több lelőhelyén késő kelta kerámiaművesség, illetve etnikum továbbélését, jelenlétét is kimutatták a Kr. u. 1. évszázadban. Ezzel párhuzamosan kiderült, hogy mindeddig az Alföldön és Északkelet-Magyarországon nincs szignifikáns nyoma a dák népességnek. Az éremlelet lelőhelye közelében talált edénytöredékek egy része itteni római császárkori településre utal, ám lakóinak etnikai meghatározásához nincs elegendő információnk. Annyi bizonyos, hogy a leletet a római-dák kapcsolatok perifériális jelenségei körében lehet értelmezni. Kulcsszavak: római-dák kapcsolatok, denárlelet, kelták A LELET ELŐKERÜLÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI Borsod-Abaúj-Zemplén megye római kori érmei adatbázisának készítése során eddig közöletlen római éremleletre bukkantunk a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában. Az itteni irattári adatok szerint az éremlelet mélyszántást követően került elő a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Sajóörös gátőrháza mellett. Az érmekről 1975-ben Lovász Gerzson tiszaújvárosi gyűjtő értesítette a Nemzeti Múzeumot. Bejelentésére Gedai István és B. Sey Katalin ment ki a helyszínre. Jelentésük idézi az érmeket találó közlését, mely szerint azok „nagy résge egy tömbbe, rolniba volt össgeragadva”, kb. 50 cm mélységből fordította ki őket az eke, és környezetükben keresgélve több pénzt nem találtak. Alattuk 70—80 cm mélységben állatcsontok voltak. A Nemzeti Múzeum munkatársai fémkeresővel is átvizsgálták a lelet előkerülésének helyét, de további érmekre már nem akadtak, bár véleményük szerint „a szántás annak idején csak egy kis résedét búgta sgét a leletnek, nagyja még a földben lehet”} 2013 tavaszán végzett helyszíni szemlén az egykor gátőrházként szolgáló — azóta felújított és toldalék- épületekkel bővített — lakóház mai tulajdonosa segítségével sikerült megtalálni a leletre rábukkanó gátőr MNM Ét. irattára 151, 153, 206-06-2/75Ét. sz. iratok. gyermekét, aki az első, szántással kifordított érmek előkerülése után közreműködött a többi ezüstdenár kiásásában is. Az egykori szemtanú az érmék előkerü- lési helyének és időpontjának pontosításán túl további fontos információval szolgált az előkerült pénzek darabszámára vonatkozóan. Az adatközlő határozott állítása szerint az esemény az 1960-as évek közepén, 1963/64-ben történt, s szerinte legalább 23—24 darab érem került elő „magánkutatásaik” során, tehát 4—5 darabbal több, mint amennyi a Nemzeti Múzeumba került. A LELŐHELY ÉS KÖRNYÉKE A lelőhely a Sajó alsó folyását a déli oldalon kísérő magaspart keleti széle, és a Tisza árterületének alacsonyabb fekvésű, vízjárta árterületéből kiemelkedő, 95 m tengerszint feletti magasságú kisebb domb találkozásánál található, az egykori Borsó-földi tanya mellett (1. kép, 4. kép 2, D). A domb keleti rézsűjének nagy részét, így a köztársaság kori veretek előkerülési helyét és annak közvetlen környékét is betontörmelékkel fel- töltötték, és ma már a korábbi gátőrházat felújító tulajdonos gazdasági épületei állnak rajta. Az adatközlő elmondása szerint ettől a helytől kb. 50—80 m-re délre, ugyancsak a magaspart rézsűjén még az érmek előkerülése évében több koponya, ló csont és edények kerültek elő a part megbontásakor. Ezekből semmi sem
