A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Spóner Péter: A mezővárosi jogszolgáltatás egy speciális területe. Miskolc céges iparosok jogszolgáltatási (igazságügyi-büntetőjogi) eseteinek vizsgálata a Városi Jegyzőkönyvek alapján (1770-1820)
A mezővárosi jogszolgáltatás egy speciális területe 235 katos céh egy kulcsmásolólegény felett ítélkezett. Az ügyet a város is vizsgálta, és megállapították, hogy a legény tettével „kárt nem okozott”, de mert hivatalból üldözendő cselekedetről volt szó, az ítélet szerint a „már a céhnél elszenvedett 25 botok” mellett további „25 botoknak ütései alá ítéltetik”. Az indoklás végén azonban a lakatos céhet szigorúan figyelmeztették, hogy „magát a politicus magistratus iurisdictiojának gyakorlásába avatta, helytelennek jelentetik, s ugyanattól eltiltatik”.58 A város nemcsak a céhekkel, hanem az egyes mesterekkel szemben is fellépett, ha azok a város megkerülésével akartak igazságot szolgáltatni maguknak. Aim Mátyás kovács 1773-ban megrendelésre egy kereket megvasalt, de a megrendelő halála miatt az adósságot annak sógorán hajtotta be. „Önhatalmúlag a leállított szekeréből egy kereket kiszerelt, a lovat kifogta, majd a szekeret is elvitte.” A város Him Mátyást, mint aki „maga magának bírája lévén” elmarasztalta.59 A város az önbíráskodást súlyosabb esetben testi fenyítéssel büntette. 1784-ben Vajda Márton bőr árával maradt adósa Syűcs Ferencnek. Sejtes Ferenc azonban nem fordult a törvényes bírákhoz, hanem maga vette el pénzét, amikor Vajda Márton bőrt vásárolt a vargaszínben és „magát bírói kötelességbe avatta, mely erőszakos cselekedeteinek méltó büntetéséül” 25 pálca büntetésre ítélték.60 A mezőváros büntetőügyekben hozott ítéleteinek áttekintését egy érdekes esettel zárnánk, melyre vonatkozóan csak egyetlen ügyet találtunk, ezért egyik vizsgálati szempontunk alapján sem tudtuk besorolni. Ennek ellenére megítélésünk szerint tükrözi a korabeli emberek életszemléletét. Egy karcagi származású legényt öngyilkossági kísérlettel vádoltak. A tanúk beidézése után a szándékot nem tudták teljesen bebizonyítani, de mert „mindazon által azzal büntetést maga után vonzó botránkozást okozott, ezért aristomra” ítélték.61 RÖVIDÍTÉSEK MNL BAZMLt - Magyar Országos Levéltár, Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc IV. 501 Borsod vármegye levéltára, Borsod vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyvei IV. 501/b. Borsod vármegye levéltára, Acta Politica IV. 1501/a. Miskolc város levéltára, Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyvei IV. 1602/a. Miskolc város levéltára, Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyvei IV. 1501/b. Miskolc város levéltára, tanácsi iratok HÓM HTD - Herman Ottó Múzeum, Helytörténeti Dokumentáció, Miskolc I. — Céhes Levéltár IRODALOM CSORBA Csaba 1990 A városkönyv történeti forrásértéke. In: TÓTH Péter (szerk.): Miskolc város történeti dokumentumai I. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc. 55-58. GYULAI Éva 1998 Iparűzés és céhek. In: TÓTH Péter (szerk.): Miskolc története II. 1526-tól 1702-ig, 1. köt. Miskolc. 290-317. STIPTA István 2000a A város jogélete. In: DOBROSSY István (szerk.): Miskolc története III. 1-2. 1702-től 1848-ig, 2. köt. Miskolc. 720-736. 2000b A városigazgatás szervezete és működése. In: DOBROSSY István (szerk.): Miskolc története III. 1—2. 1702-től 1848-ig, 2. köt. Miskolc. 717-720. SZENDRIil János 1886—1911 Miskolc város története és egyetemes helyirata. I—V. Miskolc TÓTH Péter (szerk.) 1990 Miskolc város történetének dokumentumai I. Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc negyedévenkénti gyűléseiken megbüntessék kisebb ügyekben a vétkes céhtagokat, de csak a céhbiztos jelenlétében, és a büntetés mértéke nem haladhatta meg a két forintot. 58 „Prosjea Adóm Liptó vármegyéből való lakatos legény városunkban vándorolván, itt nem hogy maga mesterségeinek tanulására iparkodott volna, hanem generalis kulcsot ki tudja mi végett készíteni bátorkodott, mivel rajta kapatván, s tőle a céh által elvétetett.” MNL BAZMLt IV. 1501/a. 26. köt. 76. (1800). 59 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 6. köt. 574. (1773). 60 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 10. köt. 240. (1784). 61 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 53. köt. 65. (1827).
