A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Veres László: Észak- és Kelet-Magyarország üvegiparának szerkezeti átalakulása a 19. században
244 Veres László GURMAI Mihály 1943 Az üveg. Kolozsvár. HECKEN AST Gusztáv 1994 Zárszó. In: NÉMETH Györgyi (szerk.): Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Manufaktúrák Magyarországon II. Miskolc, 259—265. (Industria et Societas 1.) HÍVÉRT Dezső 1940 Üvegipar, üveggyártás. Budapest. HORVÁTH ISTVÁN-SZABŐ Béla (szerk.) 1969 Nógrád megye történetei], 1849—1919. Salgótarján. JEN El Károly 1967 A Salgótarjáni Öblösüveggyár története 1892—1967. Salgótarján. MOLNÁR László 1976 Iparművészeti törekvések a reformkori Magyarországon. Budapest. 1981 Adatok két zalai üveghuta történetéhez. Zalai Gyűjtemény 16. Zalaegerszeg, 77—92. NÉMETH Györgyi (szerk.) 1994 Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Manufaktúrák Magyarországon II. Miskolc. (Industria et Societas 1.) NÉMETH Györgyi-VERES László (szerk.) 1989 Manufaktúrák Magyarországon \. Miskolc. RÉTI ILY Gyula 1969 Üveggyár a Sajó-parton. Sajószentpéter. SÁGHELYI Lajos 1938 A magyar üvegipar története. Budapest. SZŐKEFALVI-NAGY Zoltán 1963 A XVIII. századi magyarországi hamuzsírfőzés technológiája. Technikatörténeti Szemle 1,110—117. SZVIRCSEK Ferenc 1982 Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII, 47—106. 1991a A Salgótarjáni Öblösüveggyár II .A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII, 67—86. 1991b Tűzben született szépség (Kiállítási vezető). Salgótarján. TAKÁCS Béla 1966 A 'Zempléni-hegység üveghutái. Budapest. 1970 Tarádi üvegművészet. Budapest. TELKES Simon 1895 Üvegiparunk. Ipari monographia, különös tekintettel a termelésre, munkás- vám- és külkereskedelmi viszonyokra. Budapest. VERES László 1989a Magyar népi üvegek. Miskolc. (Borsodi kismonográfiák 28.) 1989b A 17—19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai, bérlői és munkásai. In: NÉMETH Györgyi- VERES László (szerk.): Manufaktúrák Magyarországon I. Miskolc, 61-81. 1997 Magyarország 17—19. századi parasztüvegei. Studia Folcloristica et Ethnographica 28. Debrecen. 2006 Üvegművességünk a XVI—XIX. században. Miskolc ZILÁK,Ján 1993a Na margó vzniku a cinnosti zaniknutych ma- lohontskych sklárni. Obzor Gemera-Malohontu XXIV/2, 87-91. 1993b Na margó vzniku a cinnosti malohontskych sklárni Utekácska skláren. Obzor Gemera-Malohontu XXIV/3, 117-125. DIE STRUKTURELLE UMGESTALTUNG DER NORD- UND OSTUNGARISCHEN GLASINDUSTRIE IM 19. JAHRHUNDERT Schlüsselwörter: Glashütte, Glasfabrik, Modernisierung, Regenerative Heizungsanlage von Siemens, Wannenofen, Malerei- und Polierwerkstatt In den nördlichen und östlichen Bergregionen Ungarns haben sich die meisten Glas produzierenden Stätten im 18. /19. Jahrhundert etabliert. Die von den Hauptverkehrswegen weit entfernten kleinen Hütten, die mit traditionellen mittelalterlichen Techniken arbeiteten, stellten im 19. Jahrhundert reihenweise ihre Produktion ein. Die geographisch günstiger gelegenen Hütten wurden umgebaut und modernisiert. Sie wurden mit regenerativen Kühlsystemen von Siemens und Wannenöfen ausgestattet. Aus ihnen bildeten sich Malerei- und Glasschleifwerkstätten. Sie verwandelten sich also von Glashütten, die mit konventionellen Techniken arbeiteten, zu Glasfabriken. Allerdings sind die modernsten Glasfabriken der Gegend Neubauten, und sie haben sich auf einige Produktarten spezialisiert. Von den 22 am Ende des 19. Jahrhunderts arbeitenden Glasfabriken gab es 16 in Nord- und Ostungarn. Sie sicherten den Dreiviertelteil des Bedarfs an Hohlglas und 80% des Bedarfs an Tafelglas des Landes. Nach dem Friedensvertrag von Trianon gerieten die meisten Glasfabriken in fremde Hände. In Ungarn verblieben nur die Hohlglasfabriken von Salgótarján und Sajószentpéter, die Tafelglasfabrik von Zagyvapálfalva und die Zierglasfabrik von Párád. [Übersetzt von Jan Post] Veres, László
