A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete
A tapolcai bencés apátság építéstörténete 165 A tapolcai épület több mint 20 méteres hossza tehát nem egyedülálló jelenség. Az Ákos nemzetség Esztergomból ismert Ákospalotája a 13. században 9,7 x 23,8 méter méretű volt, a jáki egyterű téglaház nagyjából 6x15 méter. A templomok mellett álló udvarházakra jó példa a rotunda—földesúri udvarház együttese. Ilyen figyelhető meg a 12. századi Jákon (Valter 2005, 558), a 13. században Kisnánán (Pamer 1970, 295—313), a 11—12. századi Nagymihályban (Slivka 1990, 90—91). A korábban bencés templom- és földesúri udvarház együtteséről szól 1221-ben Ják nembeli István adománylevele. E szerint a földesúr lakóháza a pornói szigeten a Szent Margit apátság mellett állt, ami Valter Ilona feltételezése szerint a jákihoz hasonló épület lehetett (Valter 2005, 558). A templomtól nyugatra eső, a barlangfürdő gyermekmedencéi alatt rejtőző épületről ma még túl keveset tudunk. Amennyiben tényleg a Miskolc nemzetség udvarháza lehetett, kérdésként merül fel, hogy ki építette, és miért itt, miért nem Miskolcon? Ha az építési áldozat edényét nézzük, akkor annak készítése a 12. század végére a 13. század elejére tehető. Az első építkezések, vagy egy átépítés során került a padló alá az építési áldozat? Amennyiben az első építkezéseket jelöli, úgy valószínűleg nem tudjuk majd személyhez kötni e kőház elkészítését. A 13. század második felében a Miskolc nemzetség Panyitfi-ága bírja az apátság kegyuraságát. Ezt az ágat a legkiválóbb tagjáról, a hős Panyit bánról nevezte el a történetírás. Panyit V. István legkedvesebb embere volt. Kétszer járt a tatároknál követségben, s megakadályozta azok betörését. Követte V. Istvánt Feketehalomra. O fogatta el az Ákos-nembeli Ernye bánt. Mindezen érdemeiért V. István dobokai ispánná tette és 1268-ban neki adta Mályi és Kis-Tokaj egy részét is. V. István trónra lépte után Panyitot előbb Szörényi bánná nevezte ki, majd zalai ispánná tette. V. István hirtelen halála nagy csapás volt Panyit számára. Elvesztette a zalai ispánságot is. Három fia volt. Az egyik, László 1272-ben a hódtavi csatában halt hősi halált. Miklósról keveset tudunk. A harmadik fiú Pál építtethette a 13. század végén Éleskő várát (Karácsonyi 1900, 823—825). Ők már lakhattak az udvarházban, de a ház építése még arra az időszakra tehető — a 12—13. század fordulójára —, amikor még csak a Miskolc nembeli Domokos bánt és utódját Bors comest ismerjük. Ők a több ágra szakadt nemzetség Borsmonostori ága. Az ő érdekeltségeik elsősorban a Dunántúlon voltak. Domokos bán — akit III. Béla király is rokonának mondott — 1187-ben fogadalmat tett a Szentföldön való hadakozásra, de azt be nem válthatta. Ezért fogadalmának megváltásául alapította a Sopron megye déli részén található kedhelyi, más néven borsmonostori ciszterci apátságot 1194- ben. Kiterjedt dunántúli földjei mellett vidékünkön birtokai voltak Dorogma és Tiszabábolna közti Pély,31 Vadna, Ivánka, Harnócz, Barcza és Karácsonyfalva. Fia Bors, apja halála után felépítette az atyjától megkezdett monostor épületeit, így róla nevezték el azt Borsmonostornak (Karácsonyi 1900, 823). Ha nem is Domokos bán volt az udvarház építője, a nemzetség egy tagjának királyi rokonsága bizonyára inspirálóan hatott a tapolcai apátság akkori kegyuraira, hogy a család rangját egy ilyen építkezéssel is megmutassák. A Miskolcok birtokközpontjáról Kubinyi András csak feltételezi, hogy talán Miskolcon lehetett (Kubinyi 1985, 35). Ennek régészeti nyoma még nem került elő. A település központjában a legelső ismert kőépület a Szent István templom. A ma avasi templomként ismert gótikus épület belső pillérei ráépültek egy korábbi templomra. Megay Géza ásatásaiból tudjuk, hogy e helyen az Árpád-korban egy 27,5 méter hosszú, 7,43 méter széles, egyenes szentélyzáródású templomot építettek (Megay 1970, 137). Régészeti leletek nélkül e templom Árpád-koron belül pontosabb korhatározásra sajnos nincs mód, talán a 13. században készülhetett el. Itt, a Szinva déli oldalára, a templomtól keletre, a magasabb térszínre valószínűsítette Komáromy József a Miskolc nemzetség birtokközpontját. Szerinte ezen keresztül vezetett a Rákóczi utca őse a Szinván át észak felé. Véleménye szerint a halmazos szerkezetű jobbágyfalu a Szinvától északra (a Sötét kapunál), a földesúri központ és a templom pedig attól délre eshetett (Komáromy 1960, 6). Ezt nem lehet bizonyítani. A jelentősebb Árpád-kori leletek — a templom kivételével — eddig a Szinva északi oldala mentén, épp a Komáromy-féle ásatások során kerültek elő. Kőház, vagy birtokközpontként értelmezhető fa épület ott sem. A 2006-ban és 2013-ban előkerült régészeti leletek alapján most azt kell feltételezzük, hogy az udvarház nem Miskolcon, hanem Tapolcán a meleg vizű források mellett állhatott. E témában továbblépést csak a barlangfürdő előtti gyermekmedencék alatti terület kutatása hozhat. A bencés templom tornya a templommal egy időben épült. Az eredetileg a templom keleti felével teljesen egybe nyitott földszinti terét a hajótól egy fából készült szerkezet választotta el. így a torony földszintjén létrejött egy előcsarnok. A nyugati karzatot egy középső pillér egészítette ki, aminek a síkja a karzat 31 Ma Aroktő-Pélypuszta.
