A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Dénes György: A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 195—212. A KÖZÉPKORI GÖMÖR MEGYEI NOAK BIRTOK HELYE ÉS NEVE, AGGTELEK ÉS JÓSVAFŐ BETELEPÍTÉSE Dénes György történész-geográfus, Budapest Absztrakt: Több 13-14. századi oklevél is említ Gömör megye keleti, a tornai királyi uradalommal határos területén Noak birtokot, illetve települést. Ennek helyét, valamint a Noak helynév eredetét is a szakemberek eltérően, egymásnak ellentmondóan határozták meg. Az oklevelek alapos elemzése, különösen a határjárásokban szereplő helyneveknek a terepen történt gondos azonosítása egyértelművé tette, hogy a Gömör megyei Noak birtok határa a mai Imoláéval azonos, neve pedig, mint a 13—14. századi oklevelekben az ország több vidékén is szereplő többi Noak helynévé is, a bibliai Noah - Noach személynévből származik. A vizsgált oklevelek, az aggteleki Baradla-barlangban feltárt régészeti leletek és egyéb adatok is arra utalnak, hogy a mai Aggtelek község helyén már a 13. sz. első felében állt egy feltehetően Og > Ag nevű templomos falu, amelyet 1241^í2-ben a tatár hordák elpusztítottak, de a barlangban megbúvó lakossága ezt túlélte, és a szomszédos falvakban települt le. Egy évszázaddal utóbb a birtokos család újra betelepítette, részben bizonyára a megmenekültek leszármazottaival, a puszta faluhelyet, amely azóta is az Ogtelek > Agtelek > Aggtelek nevet viseli. Az oklevelek azt is bizonyítják, hogy 1295-ben a Jósva-patak forrásának környékén még nem állt település, de azt követően, még a 13. sz. végén III. András király az egész Jósva-völgyet Színtől Szilicéig és Borzováig, bizonyára Szádvárért és tartozékaiért cserébe, a Szalonnái családnak (a Tekus-fiaknak) adományozta, akik ott a Jósva-patak forrása mellett építették fel és telepítették be új nagybirtokuk központját, a ma is virágzó Jósvafó községet. A Noak helynév személynévi eredetű, és a bibliai özönvíz idején bárkát építő Noach nevének Árpád-kori magyar alakja. Kulcsszavak: történeti földrajz, helynév etimológia, Noak, Aggtelek, Jósvafő, Szádvár A Sajó-Bódva köze és a Bódva-völgy vidéke középkori történeti földrajzának kutatása során Gömör megye délkeleti és akkor a tornai királyi uradalommal érintkező határán 13—14. századi oklevelek egész sorában találkozhatunk Noak birtok, illetve település nevével, amely aztán el is tűnik a későbbi oklevelekből. Ha a szakirodalomban utánanézünk, hogy a középkori Noak pontosan hol feküdt, hol volt Gömör megyében az a hely, amelyet e névvel jelöltek, melyik mai településsel azonosítható, megdöbbenéssel tapasztalhatjuk, hogy a kiváló szakemberek állásfoglalásai e kérdésben nemcsak eltérnek egymástól, hanem némelyek kifejezetten kizárják egymást, és egyes nézetek összeegyeztethetetlenek a történeti földrajzi tényekkel és a terepi adottságokkal is. Vitathatóak a szakembereknek a Noak helynév nyelvi eredetét illető megállapításai is. Ez késztetett arra, hogy megkíséreljem földeríteni a Gömör megyei Noak valós azonosítását és e helynév etimológiáját is. Helynév vizsgálata esetén ugyanis mind a helyet, mind a nevet tisztáznunk kell, tehát milyen helyet jelöl, valamint a név nyelvi eredetét is. Ha pedig — mint adott esetben is — történeti helynév a vizsgálatunk tárgya, akkor még a névadás korát, történeti körülményeit is fel kell derítenünk. Munkánk kezdetén természetesen át kell tekintenünk a történészek, nyelvészek, geográfusok eddig publikált kutatási eredményeit is. 1. A GÖMÖR MEGYEI NOAK HELYE 1.1. Történeti előzmények Vizsgált vidékünk, a Saj ó-völgy egyik északi oldalvölgyének, a Száraz-völgyek (Ila 1944—1976, I. 98—107) egyikének, mai térképeink szerint a Csörgős- pataknak a völgyfőjében terül el. Az Árpád-korban e völgy patakját Ragály Szuhája (Ragal Zuhaya) néven említi egy 1283. évi oklevél.1 A honfoglalás előtt a Sajó völgye 803—895 között, közel egy évszázadon át a bolgár kánság végvidéke volt (Györffy 1963—1998, II. 462-463; Kniezsa 1963, 27-^4), azután 895-ben 1 Z. I. 55: 52-54.
